Csámborgó

ha éneküktől színesebb lesz hétfőd ezután, bergendy, ősrégen, színesek így is eléggé a hétfők, nem szeretik az emberek a hétfőket, pedig a legbulisabb nap, olyan mint a tavasz, indul a természet, kezdődik a virágzás, indul a pörgés, szóval olyan a hétfő is mint a tavasz. ennek ellenére nem szeretjük eléggé a hétfőket. találkozunk emberekkel, nyitva minden, működik minden, még van remény, hogy jó lesz a hét, még hétfőn van időnk szöszölni dolgokkal, nem kell kapkodni. közhelyesek az emberek, akik nem szeretik a hétfőket, komolytalan dolog szidni a hétfőt csak azért, mert most kezdődik a munkahét. vagy szidjuk ezután a tavaszt is. esélyegyenlőség, no. az, hogy hétfőn dolgozni kell, nem újdonság. megszokhattuk volna már. vagy olyat kell dolgozni, amit szeretünk. én szeretek tanítani, például, nagyon is. volt ma hat órám, hatszor negyvenöt perc, reggel nyolckor is, meg délután is. reggel a főiskola b épületében tanítottam, délután pedig az egri líceumban. elsőéves kommunikáció szakosok, le is fotóztam orvul őket két héttel ezelőtt, ahogy zárthelyi dolgozatot írnak. nem mindenkinek sikerült, de ezt ne írjuk a hétfő számlájára:) s ha már a líceumban tanítottam ezen a szép hétfői napon, szólok arról is, hogy a helyihevesmegyei hírlap mai számában megjelent egy fotóm a kivilágított líceumról, főiskolás oldal, feketefehér kép, de inkább halványszürke, úgyhogy beszúrom ide, színesben, hogy is néz ki a líceum ősztélidőben kivilágítva, valamikor hétfőn:)