a montmartre párizs legmagasabb pontja, 130 méterre emelkedik a kilencmilliós metropolisz felé. leírások szerint igazi fénykorát a boldog békeidőkben (belle-époque) élte az 1880-as évektől az első világháborúig, ekkor írók, művészek, festők negyede volt, a környéken élt például dalí, monet, picasso és van gogh, példának okáért. metróval jöttünk a hegy lábához, a blanche megállóig, s először a híres vörös malmot fotóztuk le behavazva (kán-kán, miegymás), majd a clichy bulváron szexshopokat kaptam lencsevégre, meg van itt múzeuma az erotikának is. érintettük a „plaszpigál”-t is, no erről a térről meg mindig csepregi éva jut eszembe, hogy nélkülem bizony üres a place pigalle. a téren betértünk egy párizsi pólót áruló üzletbe, ahol a pakisztáni boltos muszlimnak nézett, na jah. innen nekiindultunk a hegynek, híres terek, híresnek törekvő festőkkel, szent-szív bazilika, üldögélés kicsinyt a templomban, majd rátekintés a városra, behavazva, aztán mászkáltunk a girbegurba utcácskákon. szeretem a montmartre-t, jóhely, mindketten, mona is meg én is felébredvén ide húzott az érzésünk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.