szóval pénteken csámborgóra vettem a figurát, s barátaimmal elindultam lengyelországba. útközben kávészünet bártfán: kedves városom, világvégi-krúdys-mikszáthos fíling, itt valahogy mindig az isten háta mögött érzi magát az ember, de jó értelemben, odavágyósan. és még illy kávét is lehetett inni, az UNESCO világörökség főtér pedig így nézett ki péntek este:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.