csütörtökön délután fél kettőkor csámborgóra vettük a figurát a családdal, s elindultunk egy néhány napos délvidéki (délalföldi, szerbiai és horvátországi) kirándulásra. az út első szakasza (eger-heves-jászladány, szolnok, abony, törtel, nagykőrös, kecskemét) borzasztó hangulatú volt, feleségemmel végig csak ady verssorai jártak a fejünkben, bármit láttunk, bármerre néztünk, csak ezt tudtuk idézni: "Elvadult tájon gázolok". sose éreztük még ennyire jólidőzítettnek ady remek versét. hogy ne kelljen keresgetni, idézem:
"Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.
Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?
Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.
Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.