szóval újra tanulok, papíron a legrégibb, de facto az egyik legfiatalabb magyar egyetemen, a pécsin. longlájflörning. egész nap az előadópadot koptattam. geresdi istván statisztikát próbált okítani, tóth józsef professzor, egykori rektor pedig magáról a tudomány helyzetéről és különböző műhelyekről beszélt. basszus, régen élveztem így valamit. rossz volt, hogy vége volt ötkor, hallgattam volna még az öreget, a szemléletét:
"Látás a térben - ez óriási segítség, olyan adottság, vagy megvan, vagy nincs" - "az ember maga elé vesz egy atlaszt, és este amikor kezd éhes lenni, becsukja - a földrajzi szemlélet nem kialakítható..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.