pont a múlt héten jutott eszembe autózás közben lázár ervin. szeltem át a tolnai szelíd dombokat, s bevillant, hogy lázár ervin itt nőtt fel. szekszárd mellett elautózva pedig az jutott eszembe, hogy biz itt érettségizett. egy ember addig él, míg beszélnek róla, vagy gondolnak rá. hát én gondoltam rá. autózás közben, rácpácegres... nekem még él lázár ervin. pedig 2006. decemberétől már máshol ír mesét. és igen, megint véletlenhalmozódás, észbejutás-rágondolás közben a felvidéki új szó honlapján olvastam, hogy:
"Felavatták Lázár Ervin író síremlékét hétfőn a budapesti Farkasréti temető művészparcellájában; az alkotás Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész munkája."
arra gondoltam, hogy egy poszt erejéig én is állítok egy rágondolós bejegyzést. s bár "tanákoztam" lázár ervinnel többször szegeden is és pesten is, sőt aludtam is ferencvárosi lakásában, csámborogni nem csámborogtam vele. interjút készítettem vele, főzött is finom gulyást, de az igazat megvallva, az interjú után lányával (fruzzsal) indultunk bulizni a közgázra. a lányával, akivel viszont jó barátságban voltam, számtalan pontján megfordultunk együtt az országnak, van egy képem is, a börzsönyben túrázva pont fruzsit ölelgetem. közben egy-két kulisszatitkot is mesélt a mesék keletkezéséről...
s bár az új síremlékhez mostanában nem megyek, két nap múlva megint keresztülautózok tolnán, gondolni fogok lázár ervinre.
emberek, olvassátok a könyveit! ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.