A délszláv háborút követően, 1997. június 20-án jártam Vukováron. A ma Horvátországhoz tartozó város akkor még kissé bizonytalan helyzetű volt, szerbek lakták, a képeslapon a cirill betűs Republika Szrpszka Krajina, azaz a Krajinai Szerb Köztársaság díszlett. A város pedig szét volt lőve, egyik legmegdöbbentőbb háború utáni látvány-élményem Vukovárhoz köthető, a következőket írtam ekkor utinaplómba: „Döbbenet. Döbbenet és döbbenet. Totál szétlőtt város. A postán kívül semmi nem működött. Minden földig rombolva, üszkös falak, gaz a szobák helyén, aknák, szóval egy romhalmaz.” Vukovár 1991-es ostrománál egyébként hétezer szerb katona vesztette életét, megsemmisült 280 tank, 22 repülő, helikopterek, rakétakilövők és aknavetők sokasága. A borzalmas kinézetű háborús Vukovárba egyébként még 1997-ben sem volt egyszerű bejutni: az Eszékről 37 kilométeres, normál esetben húszperces utat több mint hat óra (!) alatt tettük meg. Hol bombatölcsérek, hol tankcsapdák állták utunkat, hol az ENSZ-ellenőrzőpont (UNTAES) volt zárva, hol horvát rendőrök nem engedtek ki, hol ENSZ-katonák nem engedtek be, hol aknásított részek miatt nem mertünk letérni az útról, végül kijátszva az ENSZ-katonákat csetnikek lopott autóját követve a kukoricásban sikerült bejutnunk Vukovárba. Ahol végül mindössze fél órát töltöttünk csak, annyira nyomasztó volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.