Csámborgó

Ungvár (ukránul: Uzshorod) Egy hideg novemberi napon (2006. november 3.) egy nagyon gyors városnéző séta: fotó Petőfi szobráról, az egykori zsinagóga épületéről, és a korzóról, az ungvári egyetemről és az Ung folyóról. Fiamnak mindössze egy hrivnyáért cukorkát is vettem a hídon, sógorom, Stofán Feri a divatos nőket fotózta telefonjával, s valóban, feleségemmel mi is megállapítottuk: nagyon jól öltözöttek és elegánsak az ungvári nők. Az Ukrajnához tartozó Kárpátalja közigazgatási, gazdasági és kulturális központjának mondják egyébként Ungvárt, de 116 ezer lakosának ma már csak 7%-a (kb. 8000 fő) magyar. Ennek ellenére több magyar nyelvű napilap is működik a városban, ezeket az egri Médiatudományi Tanszék ungvári kirándulásán látogattuk végig 2007. április 20-án. Jártunk a Kárpáti Igaz Szó és az Igazi Kárpáti Igaz Szó című, egymást igencsak utáló napilapoknál, illetve az Ukrán Televízió magyar szerkesztőségébe is bekukkantottunk. A tévé környéke volt azonban igazán lenyűgöző: éppen virágzott a szakura. S ha már média, említsük meg, hogy Ungváron született 1877. április 12-én Pásztor Árpád újságíró és világjáró riporter, aki egyike volt az irodalmi riportműfaj megteremtőinek. Ezt követően harmadik alkalommal 2009. októberében jártam Ungváron egy nagyon jó kis csapattal. Egy 17 fős baráti társaságnak mutattam meg Ungvárt: a Korjatovics-buszpályaudvar mellett raktuk le mikrobuszunkat, majd az Ankugyinován és a Volosinán sétáltunk be a belvárosba, egy eső utáni sötétbe nyúló őszi délutánon. A Botanikus kertre csak kívülről pillantottunk rá, igazából a Skanzent akartuk megnézni, de az meg már bezárt. Így csak sétáltunk egy nagyot a korzón, a Színház téren, meg persze átsétáltunk az épp párába burkolódzó Ungon a Petőfi térig. A téren megmutattam a csapatnak Petőfi szobrát, előtte ugyanis a buszon már felolvastam, hogy mit is írt Petőfi a városról amikor 1847 júliusában itt járt: „Ungvár szörnyen komisz város. Piszkos és rendetlen. Épp olyan, mint a részeg, ki pocsétába bukott, s most sárosan tántorog hazafelé”. A túloldalon ettünk egy húsos ungvári bureket, majd beültünk a kicsit mexikói, kicsit vadnyugati hangulatú Kaktusz Bárba amelyről azt írta egy 2004-ben megjelent utikönyv, hogy „a város, sőt talán egész Kárpátalja egyetlen, valóban nyugatias színvonalú vendéglőjének számít”. Itt elég sok sört ivott a csapat, majd egy idő után visszamentünk a mikrobuszunkhoz, és továbbrobogtunk Munkácson lévő szállásunkra. Hazatérésünk után vettem észre, hogy pont ungvári tartózkodásunk alatt jelent meg egy magyarországi napilapban egy interjú Bódi Lászlóval. Ez abból a szempontból érdekes, hogy Bódi László, alias Cipő, a Republic frontembere Ungváron született 1965. május 3-án. Az interjúban kérdezik is szülővárosáról, amire ő tömören válaszolt: „Ungvár a legszebb magyar város”.