a nyáron meghalt Besze Tibor. az októberi paletta miskei antal tollából nekrológot közöl. mivel a visszajelzések szerint sok volt egri főiskolás is olvassa a blogot, akik nehezen jutnak nyomtatott változathoz, így most blogomon is olvasható:
Mély fájdalommal és megrendüléssel vettünk végleges búcsút 2009. július 17-én az egri Kisasszony-temetőben dr. Besze Tibortól, az Eszterházy Károly Főiskola Közép- és Újkori Magyar Történelem egyetemi docensétől. Sokan mind a mai napig értetlenül állunk az esemény előtt. Még a hívő embernek is nehéz elfogadni, hogy a Teremtő akaratát soha senki nem írhatja felül.
Besze Tibor 1966. május 31-én Gyöngyösön született. A gyöngyöstarjáni általános iskola elvégzése után az egri Gárdonyi Géza Gimnázium tanulója lett, ahol 1984-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányait 1985–1990 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem–orosz szakon folytatta. A híres cívisvárosban ismerkedett meg leendő feleségével, Zöld Judittal. Házasságukból két gyermek született.
Legfőképpen szorgalmának, nagyszerű szellemi képességének és erkölcsös jellemének köszönhette, hogy dr. Rácz István professzor úr a tanítványává fogadta. A két tudós szakmai együttműködése 2000. május 15-én hozta meg a gyümölcsét: a fiatal, 1996 óta az Eszterházy Károly Főiskolán oktató tanár summa cum laude minősítéssel megvédte PhD disszertációját. Ez a dolgozat könyv formájában is megjelent. Címe: Népesség és agrárgazdálkodás Gyöngyösön (1686–1848). Eger, 2007.
Dr. Besze Tibor tizenkét éves oktatói pályafutása alatt hallgatóival nemcsak megkedveltette az Árpád-kori magyar történelmet, de felébresztette bennük az igazi hivatástudatot is: a történelem és a tudomány iránti alázatot. Soha nem elégedett meg a szakirodalom végkövetkeztetéseivel. Állandóan újabb és újabb szempontokat vetett fel, s a feltett kérdésekre mindig a tökéletes megoldást kereste.
Színvonalas oktatómunkáját komoly hivatástudattal és felelősségérzettel végezte. Közvetlen modora, egyéni stílusa és barátságos viselkedése révén mind az egyetemistákkal, mind a főiskolásokkal kitűnő munkakapcsolatot épített ki. Hallgatói szerették és tisztelték. Idejét és erejét nem kímélve mindenkinek segített, aki a történelem iránt érdeklődött. Igényes és pontos munkavégzése a pénteki és a szombati levelező konzultációkon is megnyilvánult.
Hallatlanul nagy igazságérzettel rendelkezett. Nem tűrte a képmutatást és a mellébeszélést. Munkatársaival szemben nyílt, őszinte és szókimondó volt. Véleményét akkor sem rejtette véka alá, ha ezzel konfliktushelyzetet teremtett. Haragot viszont nem tartott, hiszen hívő emberként tudta: a megbocsátás keresztény erény.
Mivel gyakran vállalt ismeretterjesztő és tudományos előadásokat, az ország különböző intézményeiben (iskolák, kollégiumok, civil szervezetek, média) nagy tekintélynek örvendett. Több ízben készült Vele rádiós és televíziós felvétel is.
Kedves Tibor! Veled egy nagyszerű tanár, kiváló kolléga, tisztességes családapa és egy csodálatos barát szállt sírba. Isten Veled! Nyugodj békében!
Dr. Miskei Antal
a Történelemtudományi Intézet nevében
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.