kicsekk, metró, cityterminálen, flygbussarna, ott már a buszon kedvesen mosolygott ránk - és ránkköszönt a dunatévés teszári nóra, egy helyes csajszi a kikötőből, akivel a skavstai reptéren (lásd légikikötő:) is lépten nyomon egymásba botlottunk, valamiért mosolygott ránk, amikor pedig feleségemmel és 5 éves fiammal a mosdóban összefutott, és a fiam valami dalt kreált a nobel-díjról, végképp nem tudott minket hovatenni. nórának egyébként formás a feneke, mindig is tudtam, hogy bejönnek a kétgyermekes anyukák:)) svédországban egyébként már havazott, aztán a felhők felett szépségesen nagy teliholdnál repültünk, végre láttam a dunakanyarban vácot és szentendrét kivilágítva, a ferihegyi hisztériából semmit nem vettünk észre, sógorommal M3-as, aztán haza eger, becsekkoltunk otthonunkba. ja, ha már teszári nórával repültünk haza svédföldről, meg kell említeni, hogy találtam róla egy képet a dunatv-n, amiben egy ugyanolyan színű és formájú ruhafélében van, mint milyet feleségem kapott jucától egy stockholmi áruházban:)))