betegség blues, nem akarok dugni se már --- énekli hobo, ginsberg szöveg, üvöltés, igenigen, a fájdalomtól lehetne. betegség blues, egséz nap dögrovás, torokfájás, gyengeség - dolgozni mégis menni kellett, egész délelőtt a főiskolán, jegybeírások az irodámban, betegség blues, hazajöttem, mélyalvás, hidegrázás, felébredés után hasmenés. jah, és igen, a szépasszonyvöölgyben mikulásoztunk volna a palettás zsurnalisztákkal, lementem, hogy nem tudok ottlenni, mégis ott voltam, kábé két órát, de az ottlevés meg búcsúzásba torkollott, végzősek vagyunk, és beszéltem nekik jövőbeni tervemről, csak szabadon. leírhatnám itt is, hogy mi a terv, tudja már kb 10 ember, de akkor mi lenne a kíváncsisággal, mint kihalófélben lévő dologgal. szóval még nem hozom nyilvánosságra tervemet, álmomat, mittudoménmimet. este hat óta tovább tombol a betegség blues, fiam-lányom köhög, kedvesem szintén, "betegség blues, nem akarok dugni se már,..." pedig amúgy jó nap volt, kaptam-olvastam méleket széphajú lányoktól, asszonyoktól, olvastam is, könyvet, széplapú papíralapút, tósztot is mondtam pincében, szépszavú múlandót. ilyenek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.