zajlik a karácsony, tegnap találkoztunk bejglivel, aki épp rosszul volt. egy rossz poént el is nyomtam: nem ettétek meg bejglit szenteste? szóval azt kell tudni, hogy bejgli egy beagle fajtájú kutya, őt sétáltatták szomszédaink, rita és ádám. mivel új szomszédaink első karácsonya ez itt kinn a szőlőhegyen, meg névnapja is volt, így ittunk két kupica jagermeistert (a kerítésen át koccintva), s megint jött a nagy poén, ó igen, kerítésszaggató:)))) fiam addig kvadozott, a sötétben, ezt folytatta napközben az érsekkertben is, karácsonyi lazulás, karácsony (kézenfekvő, illetve karonfekvő lenne a naggyongyenge szóvicc: "lábácsony"), punnyadás, ellevés. és ha már eredetiség: meghirdettem magamban egy kitud közhelymentesebben karácsonyt kívánni versenyt. sokan beszálltak, sokféle kívánsággal, de a zömük az indultak még kategóriába tartozott (persze örültem ezeknek is na). deszóval, egy elsőéves főiskolás tanítványomtól, illetve felsőbbéves nővérétől, timitől és renátától kaptam a locsolkodóversre emlékeztető üzenetet, mely rigmusozás a karácsony viszonylatában még nem elterjedt, de most ez tetszett. álljon itten ni, okulásunkra s karácsonyi üdvünkre:
"három napja díszítek, csípje meg a kánya, majdnem beleestem a kiömlő gyantába. nagyzolni akartam, de látom rosszul tettem, hogy luc helyett az idén mammut fenyőt vettem."
szóval lehet patetikusság-mentesen is:)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.