na, ezért szeretek a kárpátokba járni: fenyőfa és ropogó hó. a képet tegnap (jan. 8.) kattintottam a lengyel-szlovák határon, a dukla-hágón. és élvezem a mínuszokat is.
aki hasonlóan gondolja, annak ajánlom dsida jenő versét, a jövendő havak himnuszát:
"Üdvözlégy, tiszta hó,
végtelen fehérséggel felszikrázva,
sötét, fagyos és hosszú éjszakákon
derengő fénnyel biztató -
Üdvözlégy, áldott tiszta hó!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.