egy osnabrücki német író, bizonyos Erich Maria Remarque írt egyszer egy regényt a diadalív árnyékában címmel, persze ezt csak jóval azután olvastam, hogy már többször is jártam párizsban. mondjuk a diadalívet annyira nem szerettem, mert ugye napóleonnak köszönheti létét, s valamiért napóleont nem szerettem annyira. de most is el kellett gyalogolni mellette, az elíziumi mezőkön, a champs elyséén. a nap már lement mire ideértünk, árnyéka nem volt az ívnek. és nem ittunk calvadost sem:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.