Csámborgó

"Hegyek és tengerek, régi történetek,/Hidd el, hogy minden érdekel." - dúdolhatnák delhusát, miközben vágyunk a sós tengeri szellőre egy mediterrán kisvárosába kávét szürcsölve izzadni, s közben meghallgatni a helyi hülyék történetét, meg nézni a tengert, a tengerről meg a hegyeket. hogy jó legyen. persze a mediterráneumban sem mindig jó, ezt sokan elfelejtik itt ebben a kárpát-lavór fenekén mókuskerekezve nap mint nap, de legalább vágyni jó. én sokáig nem vágytam, messziről tettem a mediterráneumra, a tengert túl sósnak találtam tizenéves koromban. pont.  aztán hozzámérett a táj mint egy jóféle sajt, vagy tengeri sós szellővel pácolt njegosi sonka, öregedtem én is meg a tenger is meg a hegyek is, aztán megszerettük egymást. minap valami statisztika végett megszámoltam, s legalább 14 mediterrán országban jártam már, no, gondoltam beszélni kellene meg képeket mutogatni az embereknek, hogy ez mind mind mediterrán. május 6-án este az egri világjáró klubban aztán meséltem is a közönségnek, meg vetítettem képeket, tengerről, hegyekről, történetekről, tengeri sellőkről és tengerparti kávézókról. előtte is utána is néha quimbyt dúdoltam magamban: "Alattunk a tenger,/ szemben a nap zuhan./ Nyeljük a csíkokat/ és a világ pajkos szellőként suhan./ Tékozló angyal a magasban,/ böffent nincs baj, nincs haragban senkivel./ G dúrban zúgják a fákon a kabócák,/ hogy láss csodát, láss ezer csodát, láss ezer csodát." szóval ezer csoda a mediterráneum, de nem vágyni, hanem járni kell tájait. - na, ezt jól megaszontam. csapó, négy kép ízelítőül, miről maradt le ki nem jött el vetítésemre az ifiházba, meg mellékelek egy térképet, hogy hol "vótam" már a földközi tenger térségében: