Csámborgó

szóval pécs felemás, de durván. sokáig szerettem ezt a várost, sokáig pedig utáltam. most újra szeretem, de. de itt van az a de. van egy csomó szép és jó hely. imádom jakováli haszzán dzsámiját (lásd a képen), tegnap le is fotóztam, meg rendben van a zsolnay szobor környéke is. és itt most nem arról beszélek, hogy az egész város fel van túrva, mert no, feltúrni fel kell. hogy érthető legyen, mondok egy hasonlatot. nem várok én el ruházatban kiskosztümöt (amúgy sem szeretem a puccosságot), meg azt se hogy hippi legyen. meg azt se bánom, ha valami nem egységes. felőlem lehet cicanadrág a kiskosztüm alá, föléje meg rasztahaj melltartóval, mitbánomén. de hogy néhol szaros, ótvaros a ruha, meg az, hogy sokszor nagyobb mint amilyen kell... magyarul pécs szövetével, a belváros összevissza funkciótlanságával van bajom, van ahol felújítják, van melyik ház rohad, kihasználatlan, funkciótlan terek, elhanyagolt részek, a város túlnőtte magát, s most nem bírja birtokba venni az elfoglalt területeket. valami ilyesmi érzésem van péccsel kapcsolatban. amúgy szeretem valamennyire a várost. döbbenetesen hangulatos volt például péntek este a színház előtti téren bosnyák zenészeket hallgatni. viszont haragszok is pécsre, hogy nem eger lett európa kulturális fővárosa. bunda volt a dologban tuti, nade erről már nem illik beszélni. de azt hogy haragszok pécsre emiatt, még a szálló recepciósának is elmondtam. itt aludtam ugyanis pécsett, a napraforgó welness panzióban. ez egy új valami, csak ajánlani tudom, van ingyen wifi például:)

http://www.napraforgopanzio.hu/