Csámborgó

kucsoráné kis angéla, aki volt már az év vállalkozója, ópusztaszeren egy remek erdei vendégházat üzemeltet. tényleg remek, kipróbáltuk, újságíró-csapatunk ott töltött egy éjszakát, ami után reggel ilyen szép napsütésre ébredtünk:

http://www.erdeivendeghaz.hu/

ha ópusztaszeren jár valaki, egy helyet tudok ajánlani: a kemencés csárdát, ahol finom kemencében sült csülköt lehet kajálni...

Lóval is túráztunk Ópusztaszer vidékén, mégpedig a honfoglaláskori magyarok lovainak génállományához legjobban hasonlító akhal lovakkal (www.opusztaszerimenes.hu). Ekhós kocsival körbejárva megnéztük a kancaménest a kiscsikókkal, az elkülönített méncsikókat, a nagy szürke bikát a tehenekkel és kisborjakkal. A kazak és mongol jurtákból álló szálláshoz érkezve az újságíróknak Cseppentő úr megtanította, hogyan kell íjjal lőni, lányai (a képeken Nóri) pedig segítettek a lovaglás kipróbálásában.

A Feszty-körképéről ismert Ópusztaszeren is van egy tanösvény, mégpedig a Nemzeti Emlékpark területén, melyet Tajti Lászlóval, a természetvédelmi őrszolgálat vezetőjével jártunk be. A 350 méter hosszú tanösvény hét megállójánál az erdők növény- és állatvilágát ismertető információs táblák várják a látogatót. Ezután megnéztük az Erdő és ember című kultúrtörténeti kiállítást is, mely az erdő (a fa) és az ember kapcsolatát mutatja be tíz vörösfenyő deszkából készült, jurtaszerű pavilonban. Meg persze néztünk nápsídkészítőt is, meg persze a körképhez is beengedtek, sőt, fotózhattunk is, ami amúgy tilos. Köszönet érte a park munkatársának, Szabó Lajosnak!

volt egy tök jó fej 21 éves csaj a study-touron, s mikor elmesélte hogy modell, szegényt én is elkezdtem dolgoztatni, azaz pózoltatni a fényképező előtt. távcsővel távolbanézés a fehértavon, desszertevés a fehértói halászcsárdában, meg csónakázás ópusztaszeren:)

van itt két kép szóval arról szólnak, hogy van 1 valami a tömegben vagy az ürességben, mintázatokban, vagy bármiben. ez volt az egyetlen pipacs abban a büdösnagy gabonatáblában, és a leengedett fehértóban egy gaz.

Ásotthalomtól délnyugatra, a Rívó-erdő közepén működik a Somodi Sándor jeles borász által mívelt Borgazdaság pincészete, mely ékesen bizonyítja, hogy a közvélekedés ellenére az Alföldön is készítenek szép borokat! Somodit egyébként 2004-ben az Alföldi borászok közül egyedüliként tagjai közé választotta a Pannon Bormíves Céh, elismerve ezzel a borász munkáját és a homoki borászatban rejlő lehetőségeket.

szóval somodinál, szabadkától 6 kilométerre gyalogszerrel (ha nem lenne schengeni határ), szóval nem gondoltam, hogy itt az alföld legeslegvégén egy nagyon finom rajnai rizlinget fogok inni. márpedig somodinak gyönyörű rajnai rizlingje van, többször is ittam belőle. a pincészet tökéletes, naggyon kellemes meglepetés volt ez itt, és végre láttam azt, hogy az alföldön nem csak "idétlenkednek ott valamit" a szőlővel.

A belső öblítés után pedig jöhet a külső: a hihetetlen fejlődésen átment Mórahalom Thermál Panziójából egy éjszakai fürdésre és wellneszezésre sétáltált át zsurnaliszta kompániánk az Erzsébet Gyógyfürdőbe

(http://www.erzsebetfurdo.morahalom.hu).

ásotthalmon van egy erdészeti szakiskola (bedő albertről elnevezve), azt is megnéztük dél-alföldi túránkon. a suliban egy jófej pedagógus, andrésiné dr. ambrus ildikó kalauzolt minket, zsurnalisztákat az itt berendezett erdészeti múzeumban. jó hangulata volt, és kellemesen ódon.

Az 1990-ben védetté nyilvánított Csodarét egyik legnagyobb értéke az egyhajú virág, amelynek első példányai már február végén virágoznak, ezért nevezik tavaszkikericsnek is. Másik csodája, a mocsári kardvirág, amelynek Magyarországon már csak 4 lelőhelyét ismerik a botanikusok. Csodarét tanösvényen emelkedik a településnek nevet adó, 106 méter magasságban lévő Ásott-halom.

A Röszkéről Mórahalomra vezető úttól északra találjuk a 80 hektáros Nagyszéksós-tavat, amely jó költőhelyül szolgál például a fokozottan védett bölömbika számára. Erről is nevezték el az itteni tanösvényt, melynek különlegessége, hogy megtekinthetünk egy nagyobb bivalygulyát is, melyek az elnádasodott részben dagonyáznak és rágják a nádat, így a keletkező nagyobb nyílt vizek révén a tó madárvilága ismét gazdagabb lett. Szakvezetőnk, Szűcs Anikó megmutatta a Kiskunsági Nemzeti Park által nemrégiben létesített két megfigyelő tornyot (a tó déli és keleti oldalán), illetve az újonnan épült Nagyszéksósi Ökoházat, mely egyben turistaszállás és a gyalogos, lovas és kerékpáros turistákat váró Móra- túra útvonal kiindulópontja is.

Napfény, víz, élet címmel rendezett Csongrád megye természeti kincseit bejáró túrát turisztikai újságíróknak a Csongrád Megyei Önkormányzat és a C&T Hungary Utazási Iroda. A védett területeket szakvezetővel látogattuk meg, akik több tanösvényen is bemutatták a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet szépségeit, a tervezett Kőröséri Tájvédelmi Körzet kis csodáit, az Ásotthalmi láprét Természetvédelmi Terület páratlan ritkaságait, a szegedi Fehér-tó madárvilágát és Ópusztaszer kevésbé ismert programjait. Közben persze ettünk ittunk és wellneszeztünk is a kitűnő mórahalmi termálfürdőben a május 8-i hétvégén. A következő pár posztban ezekből a csongrád megyei csodákból szemezgetek.

"Hegyek és tengerek, régi történetek,/Hidd el, hogy minden érdekel." - dúdolhatnák delhusát, miközben vágyunk a sós tengeri szellőre egy mediterrán kisvárosába kávét szürcsölve izzadni, s közben meghallgatni a helyi hülyék történetét, meg nézni a tengert, a tengerről meg a hegyeket. hogy jó legyen. persze a mediterráneumban sem mindig jó, ezt sokan elfelejtik itt ebben a kárpát-lavór fenekén mókuskerekezve nap mint nap, de legalább vágyni jó. én sokáig nem vágytam, messziről tettem a mediterráneumra, a tengert túl sósnak találtam tizenéves koromban. pont.  aztán hozzámérett a táj mint egy jóféle sajt, vagy tengeri sós szellővel pácolt njegosi sonka, öregedtem én is meg a tenger is meg a hegyek is, aztán megszerettük egymást. minap valami statisztika végett megszámoltam, s legalább 14 mediterrán országban jártam már, no, gondoltam beszélni kellene meg képeket mutogatni az embereknek, hogy ez mind mind mediterrán. május 6-án este az egri világjáró klubban aztán meséltem is a közönségnek, meg vetítettem képeket, tengerről, hegyekről, történetekről, tengeri sellőkről és tengerparti kávézókról. előtte is utána is néha quimbyt dúdoltam magamban: "Alattunk a tenger,/ szemben a nap zuhan./ Nyeljük a csíkokat/ és a világ pajkos szellőként suhan./ Tékozló angyal a magasban,/ böffent nincs baj, nincs haragban senkivel./ G dúrban zúgják a fákon a kabócák,/ hogy láss csodát, láss ezer csodát, láss ezer csodát." szóval ezer csoda a mediterráneum, de nem vágyni, hanem járni kell tájait. - na, ezt jól megaszontam. csapó, négy kép ízelítőül, miről maradt le ki nem jött el vetítésemre az ifiházba, meg mellékelek egy térképet, hogy hol "vótam" már a földközi tenger térségében:
 

csak egy kép, hazafeléről. horgos-röszke, az eu (schengen) déli kapuja, többórás várakozás, este kilenckor még szerbiában, a lengyel piszik megunták, s több busznyian elkezdtek labdázni. páneurópai piknik a senkiföldjén.

furcsa dolgokat tudok néha mesélni, hülye ábrázattal, s néha még próbálom illusztrálni is, mozgásilag. olyat mondtam, hogy a szarvasbogár tud repülni (hiszen gyerekkoromban milliószor láttam), de mivel nem hitték el, be akartam bizonyítani. nem sikerült. pedig de, repül:)

és először azt is kétkedve fogadta a csapat, hogy a töltött káposzta török. aztán, miután a világ emigyen varázstalanítva lett-hangulatúan, belenyugodtak. s mindmegették a szármát, amit szerbiában, a fruska gora egy útmenti csárdájában rendeltünk magunknak

(A töltött káposzta őse a szárma. Ez a szőlő- vagy káposztalevélbe töltött és rizzsel kevert hús török eredetű étel, többek között ez is egy bizonyíték arra, hogy a török hódítás igen nagy hatással volt a magyar konyha kialakulására. - www.gourmandnet.hu)

ja, amúgy a bableves meg osztják, a gulyás pedig azeri :) elhiszitek? ;-)

három hete, áprilisban a fruska gorában monával kirándultunk a piros szív útján:) most, május elején 14 fős kis csapatunkkal ortodox kolostorokat kerestünk fel, régi- és új-hopovót.

szóval ezért jöttünk szerbiába, megnézni ahogy a duna szűk mészkősziklák közt tör utat magának a kárpátok és a szerb érchegység között. olvassunk jókait, én nem akarom utánozni, álljon itt két kép, hogy ilyen is van. aldunakanyar. fenn-séges.

tjee, májusmásodikán tovább dél és kelet felé, követve a dunát. galambóc vára ki'szottul jó hely, reggeli napsüti után délutáni súrolófények, kétszer is megálltunk chillezni, dunapart, kövek a vízben, gyík a zöldben, pajkos-maris a várfokon, böszörményi mászik felfelé, kövek, vizek, fák, fények - cocta libre.

tanja, a szép belgrádi rádióslány leszólított az utcán. nem volt nehéz, a turistaalkatúak osztályából és rendjéből nem volt más nagyon a városban. őneki meg dolgozni kellett, s leszólított. mi meg adtunk neki. interjút. arról, hogy belgrád jó. belgrád kellemes hely. chill.

belgrád, május 1, nándorfehérvár, torony, emlékkő, emlékkép...

bő két éve, 2006. karácsonya után jártam legutóbb belgrádban, ekkor írtam egy rövid utijegyzetet, amit még sehol nem publikáltam, álljon ez most itt idegenvezetésem utólagos kiegészítéséül:

"Belgrád Borivoje Surdilovics régi kalandjait néztük a tévében hétfőn és kedden, karácsonykor. A legendás Surda, a Forró szél című film főszereplője Belgrádban (Beograd), az egykori Jugoszlávia fővárosában lakott, például Firga bácsival együtt. A filmnézés közben, Kiskunfélegyházán vágyakozva, karácsony este elhatároztuk, hogy másnap (2006. december 27.) lenézünk Belgrádba (ÉSZ 44º 48’ és KH 20º 28’), hisz az csak bő kétszáz kilométerre van déli határainktól. Így is tettünk, karácsony után reggel hatkor elindultunk Szerbia fővárosába, a magyar történelemből ismert Nándorfehérvárt megtekinteni. Mivel 2005-ben elkészült a szerb határig az M5-ös autópálya, így Félegyházától egészen Belgádig autópályán haladhattunk (a szerb szakaszon kétszer van Belgrádig fizetőkapu, kétszer kell 390 szerb dínárt leszurkolni – 1 dínár kb 3,5 forint). Az autópályán gyönyörű napsütésben hasítottunk, Újvidék (Novi Sad) után áthaladtunk a Dunán, majd Belgrád előtt kávéztunk egyet, így is reggel kilenc után már beérkeztünk a városba. Autónkat a Kalemegdan mellett parkoltuk le, innen indultunk gyalog felfedezni a parkot és erődítményrendszert. Szerbia fővárosa, a ma másfél millió lakosú Belgrád (szerbül Beograd) a magyar történelemkönyvekben Nándorfehérvár néven szerepel. Tanulunk a nevezetes csatáról, Dugovics Titusz legendás hőstettéről, Hunyadi János 1456-os győzelméről, és arról, hogy e fényes győzelemnek köszönhetjük a déli harangszót. Mindeme jelentős dolgok ellenére kevés magyar tesz kirándulást a nándorfehérvári várba, mely a mai Belgrádban Kalemegdan néven ismernek. Erős vára a Duna stratégiailag egyik legfontosabb pontján állt, a magyar végvári vonal kulcsának számított. Nándorfehérvár vára körül napjainkban az 1867 után kialakított Kalemegdán Park van. Az állatkert mellett elsétálva az 1688-1690 között épített L.P. monogrammos Lipót-kapun (Leopoldova kapija) léptünk be a várba. Az 1688-1690 között épített L.P. monogrammos Lipót-kapu a Habsburg-időkre emlékeztet: a vár két rövid évig Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek köszönhetően 1688-1690 között, később pedig 1717-től 1739-ig Savoyai Jenőnek köszönhetően volt a Habsburg Birodalom fennhatósága alatt. A kapunak egyébként a kurucokkal sokat hadakozó Habsburg Lipót osztrák császár és magyar király a névadója. A Lipót-kapu melletti, téglából épült Izadži-bástyán van a Kalemegdán terasz hangulatos vendéglője. Karácsony után egy nappal, viszonylagos hidegben senki nem ült a teraszon. A Lipót-kapu után a szépséges Zindan-kaput ép felújították: egyáltalán nem balkáni mentalitással, az építőmunkások tényleg serénykedve dolgoztak. A Zindan-kapu egyébként ma is úgy áll, ahogy 1440-1456 között elkészült. A kapu védelmére két félkör alaprajzú masszív tornyot építettek, amit aztán tömlöcnek is használtak (a zindan török szó, magyarul tömlöcöt jelent). A kapuhoz csatlakozik egy középkori barbakán is, ennek tövében pedig két templom áll: az állítólag középkori eredetű Ruzsica-tempom (Crkva Ruzsica) és a Szent Petka-kápolna, mely 1937-ben épült ugyan, de mindkettő harmonikusan illeszkedik a várhoz. És itt áll még a szépséges Jaksity-torony is, mely 1460-ban épült nyolcszög alaprajzú középkori bástyatorony és Jaksity vajda nevét viseli. S ha jól emlékszem, a magyar hírességek között Jaksity Katalinnak is van valami belgrádi kötődése, de ez nem tuti biztos. Néhány fotó a Zindan-kapu tetején, majd folytattuk rohanás-sétánkat a Despota-kapun (szerb: Deszpotova kapija) át, melyet még Stevan Lazarević (Lazarevics István) szerb despota (1377-1427) építtetett. A középkori vár kiépítésére egyébként 1404-1427 között került sor, miután a rossz állapotú várat Zsigmond király a szerb despotának adta, mint hűbérbirtokot (tőle 1427-ben került vissza a vár Magyarországhoz, a despota halála után). Lazarevicsnek ma egy modern szobra is áll a kaputól nem messze, a felső várudvaron. Lazarevics magyar vonatkozása, hogy a fiatal Hunyadi apródként szolgált az ő udvarában: itt sajátította el a nemesi szokásokat és a hadviselés elemeit. Sőt, egyes vad történelmi pletykák szerint néhány kutató szerint elképzelhető, hogy a szerb despota Lazarevics volt az apja Hunyadinak. A Despota-kapun belépve a vár leginkább középkori részéhez, a Dizdar-toronyhoz (Dizdareva kula) sétáltunk tovább. Az egyes leírásokban Északkeleti bástyatoronynak is nevezett négyszög alaprajzú középkori vártoronyban ma a belgrádi TIT csillagvizsgálót működtet, melynek tetejére felkutyagoltunk a kilátás miatt is (belépődíj 20 dínár). A torony után a fal mellett folytatván utunkat hamarosan elérünk a Defterdar-kapuhoz. Ez az Alsó-várba levezető kisebb török kori kapu, mely mellett a XVIII. században épített szépséges szamárhátíves árkádok állanak. A kapu melletti falvonulatokról szép kilátás nyílik a Száva és a Duna összeömlésére, valamint az erdős Nagy-Hadiszigetre (mai térképeken szerbül: Veliko ratno ostrvo) és az alattunk elterülő Alsó-várra. Látszik innen a folyómpartján álló, Mátyás király idején, 1460 körül épített Nebojsa-torony (a toronyhoz kapcsolódik Rigasz Velesztinlisz görög író törökök általi kivégzése 1797-ben). Nem messze a Defterdar-kaputól megtaláltuk azt a szerb és magyar nyelvű emlékkövet, melyet az 1456-os ostrom emlékére állítottak: „1456 július 22-én Belgrád védői élükön Hunyadi Jánossal ezen a helyen arattak döntő győzelmet a törökök felett.” Hát igen. A vár legnagyobb és legfelejthetetlenebb ostroma 1456. július 4-22. között zajlott: az ágyúkon kívül 3-4 mázsás köveket is elhajító ostromgépekkel törették a törökök a falakat tíz napig, így aztán azok javarészt le is omlottak. Ám a szultán csapatai hiába rohamozták meg háromszor a várat, a védősereg mindannyiszor visszaverte őket. A védők közül kiemelkedett a híres szerb (mások szerint horvát) vitéz, Dugovics Titusz hőstette: az egyik bástyán a törökök megvetették a lábukat, és az egyik termetes janicsár lófarkas zászlót emelt a magasba; ekkor hajtotta végre mindenki által ismert cselekedetét, amit Bonfini olasz történetíró így örökített meg: „A vitéz sehogy sem tudta megakadályozni, hogy, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt és a magasból a mélybe ugorva magával rántotta.” A jelenetet 1859-ben megfestette Wágner Sándor is, képének címe: Dugovics Titusz önfeláldozása, mely hozzájárult a győzelemhez. A nándorfehérvári diadal volt egyébként Hunyadi János (1407 körül – 1456. aug. 11.) utolsó nagy győzelme. E sikerben az itáliai születésű ferences, Giovanni di Capistrano (Kapisztrán [Szent] János, 1386-1456) és keresztesei, valamint Szilágyi Mihály is tevékeny részt vállalt: a II. Mohamed (Mehmed) szultán által vezetett török csapatok a vereség után szinte Szófiáig futottak. Az ostrom emléke a III. Calixtus pápa által (egyébként még az ostrom előtt) elrendelt déli harangszónak köszönhetően a mai napig nem merült feledésbe. Az ostrom alatt 24 ezer (!) török és mintegy 20 ezer keresztény esett el: a több mint 40 ezer temetetlen halott miatt pestis söpört végig a táboron, ebbe halt bele Hunyadi is, három héttel világraszóló győzelme után. A győzelmet számos mű idézi; Darvas József A törökverő című regényében állított emléket Nándorfehérvár hőseinek és Hunyadi Jánosnak, a reformkori Czuczor Gergely pedig a Hunyadi halála című művében a hős utolsó óráit meséli el. A töröknek csak a híres diadal után 65 évvel, 1521-ben sikerült elfoglalnia: sajnos a fontos erősség elvesztése nagyban hozzájárult a középkori magyar királyság bukásához. Az emlékkőtől (ahol két szerb rendőrről próbáltam teleobjektívvel művészfotót csinálni – kevés sikerrel) elsétáltunk a téglalap alakú felső vár közepére, ahol egy szép török kori sírépítmény, Damad Ali pasának, „Morea meghódítójának” türbéje áll. Itt nyugszik az 1716. évi péterváradi csatában elesett nagyvezír, Szelim pasával és Hasszán pasával, az 1847-ben illetve 1850-ben elhalt várparancsnokokkal, muhafizokkal együtt. A 2001-ben a török állam segítségével felújított türbén szépen kalligrafált ószerb betűkkel és török írású táblát is láthatunk. A türbe fotózása után a Belgrád jelképének is számító, 14 méter magas oszlopon álló szobrot, a „Győztest” (Pobednjik) próbáltam fotografálni. A Felső-vár északnyugati főbástyáján álló meztelen férfialak, leeresztett karddal, bal kezében békegalambbal, a pásztorgyerekből lett horvát szobrászművész, Ivan Meštrović (1883-1962) alkotása. Meštrović 1928-ban az első világháború eredményes befejezésének emlékére készítette e meztelen szobrot, s eredetileg a sétálóutcán akarták felállítani, de a maradi belgrádiaknak ez nem tetszett, így került mostani helyére, a vár fokára. A szobor közelében áll egy gerendavázas, jellegzetes balkáni stílusú ház: a várbeli katonai épületekhez tartozott, sokáig a Szerbia ásványi kincseit bemutató Természettudományi Múzeum működött benne, ma valami hivatal. A szobor lábától átnéztünk a Száva túlpartján Új-Belgrád és Zimony (Zemun) panelházaira és magasépületeire (belgrádi kifejezéssel szolitereire). A szobortól a Király- vagy Sötét-kapun keresztül lesétáltunk a szávai kilátósétányra (itt is munkások hada keverte a betont): az innen előtáruló kép már a természet szépségei iránt fogékony törököket is lenyűgözte, akik a Kalemegdán e pontját az „elmélkedés helyének”, azaz „Fityilbair”-nak nevezték el. Elmélkedhetünk azon, hogy honnan is jön e folyó: nos, a Száva Szlovéniában, a Júliai-Alpokban fekvő Bohinji-tó (Bohinjsko jezero) közelében ered: a 78 méter magas Savica-vízeséssel lát napvilágot. Kereken két évvel ezelőtt, 2004. szilveszterén jártunk ott, Szlovéniában, a vízesésnél, s már akkor kitaláltuk, hogy jó lenne a folyó végére járni, s elmenni Belgrádba. Nem is kellett sokat várni erre. A Száva egyébként 940 kilométert megtéve itt Belgrádnál ömlik a Dunába, vízgyűjtő területe pedig 95720 km². S a szávai kilátósétányhoz, az „elmélkedés helyéhez” méltóan elmerengtünk itt kicsinyt a múlt ködén, hogy hol harcolt itt Hunyadi és Kapisztrán, s persze az új belgrádi panelnegyedek láttán felmerülhet az a kérdés is: vajon melyikben lakott a népszerű jugoszláv színész, Borivoje Surdilovics, azaz Surda? No meg Firga bácsi? Mind elvitte a Forró szél? :) A szávai sétányról visszakanyarodtunk a várba, a Karagyorgye-kapun keresztül. A kapu egy nyers modorú, műveletlen, és teljesen analfabéta sertéskereskedőről, Karagyorgyéról (Fekete György, 1762-1817), a Karagyorgyevics-dinasztia megalapítójáról kapta a nevét, aki 1806-ban ezen a kapun keresztül foglalta el a várat a töröktől; az új Szerbia voltaképpen ezzel a rohammal született meg, Karagyorgye pedig így lett az új Szerbia első államfője (2006-ban ünnepségeket is rendeztek a 200 éves évforduló tiszteletére). A disznókereskedőből lett államfőt azonban Szerbia következő fejedelme, Milos Obrenovics kivégeztette. A Karagyorgye-kapu közelében nyíló Sztambul-kapu környéki várárokban két híres belgrádi sportegyesületnek, a Partizánnak és a Crvena Zvezdának is vannak sportpályái. A Sztambul I. kapun keresztül (melyet a kétfejű sasos szerb címer ékesít) az 1790 körül épített erődítésekhez jutottunk, ennek egyik bástyáján van a belgrádi Hadtörténeti Múzeum (korábban a Jugoszláv Néphadsereg Múzeuma, mai neve szerbül: Vojni muzej – nos, ide nem volt kedvünk bemenni). A kívülről is csúnya múzeum épületét csak 1904-ben építették, eredetileg a katonai Térképészeti Intézet székháza volt. A felsővár délkeleti fala és a XVIII. századi erődítések közötti várárokban található a belgrádi Hadtörténeti Múzeum zömmel második világháborús hadieszköz gyűjteménye (lövegek, harckocsik, stb). A tankokkal teli várárkon egy hídon átkelve a karcsú és fehér óratorony alatti kapuhoz jutottunk, mely a középkori várárok fölé emelkedik. A XVIII. századi, barokk íves bejáratú torony török eredetű neve Szahat Kula, azaz óratorony. Az óratorony alatti kapu mellett nyílt egykoron egy barokk kapu is (1723-1738), melyben ma egy mini vártörténeti kiállítást láthatunk makettekkel (belépődíj 55 dínár), ahová be is mentünk. A barokk kapu után mégegyszer elszaladtunk a Dizdar-toronyhoz, meg a Deftardar-kapuhoz fotózni, megváltoztak ugyanis a fények. Bár egész nap szerencsénk volt: bágyadt, de szépséges két ünnep közötti, december végi napsütés kísért bennünket belgrádi sétánkon. Az étlen-szomjan megtett fotókör után tovább rohantunk: elhagytuk a várat, s bevetettük magunkat a belgrádi sétálóutca forgatagába. Egy könyvesboltban (a Knez Mihaila utca 35 szám alattiban) vettünk egy Belgrád panorámatérképet, meg néhány téli belgrádi képeslapot, amivel újévi üdvözletünket küldtük néhány barátunknak (Bozó Andiéknak, Frank Krisztiéknek, Lakó Jutkáéknak, Novák Petráéknak meg Kacsó Petiéknek). A könyvesbolt után elsétáltunk a nemzeti színházhoz (Narodno Pozorište), mely 1868-1869-ben épült, lefotóztuk a színház előtt álló lovasszobrot (Obrenović Mihály fejedelem szobra, Enrico Pazzi firenzei szobrász alkotása 1882-ből), majd megettünk egy szezámmagos édes tekercset. Ezután még elkutyagoltunk a szerb parlament épületéhez: a Skupštinát 1907-ben kezdte építeni egy jeles szerb építész, Jovan Ilkić, viszont csak több megszakítás után, 1932-ben készült el. Belgrád legreprezentatívabb épülete neoreneszánsz stílusú. A szerb parlament után beültünk egy netcaféba (KoeFiCijent, Terazije 15-23, egy expreso kafa 80 dínár volt), ahol megnéztük méljeinket, illetve az iwiwen keresztül 1200 ismerősömet üdvözöltem egyszerre Belgrádból. A kávézó után sétáltunk még kicsit a korzón (az egyik kirakatban Vámos Miklós könyveit láttuk szerbül, az év könyvének megválasztva), majd visszatérve a kocsihoz mikuláscsomagot találtunk: 1500 dínáros csekket raktak (jogosan egyébként) a szélvédőnkre. Belgrádot még sötétedés előtt elhagytuk."

április végén egy 14 fős csapattal elindultunk szerbiába, hogy megnézzünk ott egy két jó helyet. első uticélunk a szerb főváros, belgrád volt, a kép is ott készült, ahogy nándorfehérvár várában kikászálódunk. (kezemben cocta libre)

egerben járt a kaukázus április 27-én. én is ott voltam. a líceumudvaron játszottak, frenetikus volt, igen, lazán lenyomták "előzenekarukat", a kispált:))))

http://www.kaukazus.hu/downloads.html

kaukázus, kaukázus, kaukázus, tessék sokat hallgatni, és nem mímelni az életet!

a kispál egerben koncertezett hétfőn este. rendes szakmunka volt, rendben volt. volt emese, meg volt csillag vagy fecske, meg persze bugyit sem mostunk athénban, egyszer egy régi nyáron, de hiányzott valami plussz. de mondom, rendes szakmunka volt. ja, és volt zsákmányállat is:

"Úgyse hiszi senki el magának,
Hogy amit lát, az tényleg van,
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan."
 

igen. úgyse hiszem el, hogy amit látok, az tényleg van.

kopcsik lajos, az olimpiai bajnok mestercukrász új alkotásokkal bővítette eger egyik leglátogatottabb kiállítását, a marcipániát. az orosz-blokk egy szent györgy-ikonnal, a barokk szoba pedig egy kutyával gazdagodott. a mester ekészítette még ezenkívül a 62 lepkéből álló lepkék álma című kompozícióját is.

névnapomat megelőző este doktorhausszal ünnepeltem. nemhiába. sokan nem szeretik az egyik színésznőt benne, olivia wilde-ot, aki most nagyot alakított, a 16-os karika is kikerült. aki lemaradt, annak a hogyvoltot ajánlom: "13 élvezi az életet, legalábbis igyekszik élvezni, ami még hátra van belőle, most van éppen abban a fázisban, amikor magára ránt minden második nőt a leszbibárban." http://hogyvolt.blog.hu/tags/house

utánanéztem a színésznőnek, az angol wikipedia viszonylag korrekt kurrikulumot ad róla

http://en.wikipedia.org/wiki/Olivia_Wilde

szóval köszönöm mindenkinek a névnapi köszöntést, szerencsés névnap volt, druszáimnak pedig néhány olivia-képet felteszek nevük napjára. olivia egyébként eredetileg szőke:))