Csámborgó

40 országban jártam már, de berlinben még sohasem voltam, csak a körgyűrőjén egyszer egy kamionos-riportúton. e héten két berlinben élő embertől is jött életjel. egyik barátom emilt írt, hogy mikor vagyunk már hajlandók berlinben meglátogatni, egy ott élő barátnőnktől pedig képeslapot kaptunk. egyszer meg kellene már nézni, mert mindenki arról regél, minő csoda város...

nagy gáspár tavaszbiztató című versét adta elő fiam a deák ferenc úti óvoda költészet napi megemlékezésén április 22-én a harlekin bábszínház színpadán. verset mondot boldizsár barátja, lukács dávid is, utassy józseftől a fagyűzőt. mivel én pont akkor órát tartottam a líceumban, a fotókat feleségem készítette:) egyébként ezen a pár órán több program is volt, kettőről is lemaradtam, amire egyébként el akartam menni, a critical massra tanszéki értekezlet miatt nem jutottam el, benedikt wells német író felolvasóestje idején pedig órát tartottam:(

franci az art caféban, ez az első kép, szóval a görög és a negro mellett harmadjára itt kávéztam a nap folyamán, vagy negyedjére, a reggeli hajnali kávémat is beleszámolva. aztán franci végül is nálunk aludt, így a kávéról estefelé áttértünk a tokajira, abból is az aszúra, a sárga napernyő alatt, majd délelőtt ott ettünk ajváros kenyeret:)

az egri líceum tornyában dolgoztam kedd délelőtt, tömösközi petivel tördeltük a főiskola lapját, a palettát. meló után felsétáltam turistát játszva a torony teraszára, s megállapítottam sokadjára is sóhajtozva: eger szép.

egri lány, lévai adrienn az erotika expó háziaszonya, s a minap került a velvet címlapjára. a teljes cikk itt:

http://velvet.hu/szex/2009/04/19/levai_adrienn_meleg_pornokat_rendezne/?rnd=896

adriennt egyébként kb 4 vagy 5 éve tanítottam is (médiaföldrajz, komm tréning), de nem is ez a lényeg, hanem hogy az amúgy melegpornót forgatni szándékozó lány büszke főiskolájára, s ez szerintem örvendetes!

idézet a cikkből:

"A modellkedés mindig is érdekelt, már tizenhat éves koromban szerettem volna portfóliót készíteni, de a szüleim nem engedték. Poén a történetben, hogy a tizennyolcadik születésnapom után, amikor már voltaképp azt csinálhattam, amit akartam, két évig nem is került sor erre: belekezdtem a főiskolába, ami annyira lekötött, hogy nem volt időm ilyenekkel foglalkozni. Tanulmányaimat, ha minden jól megy, jövőre fejezem be. Marketing manager leszek. Most, hogy besegítettem az Erotika Expó szervezésében is, nagyon sokat segített, hogy tanultam róla.”

fehérbor márpedig nincs, hallja néha az ember, vagy ha nem azt, akkor azt, hogy az nem ér. székely barátom mindig elmeséli, hogy ha a székely bácsi elmegy orvoshoz, s az veresbort ír fel neki, s elmagyarázza: bácsi, milyet pesál, ha fehéret iszik? sárgát. s ha veresbort? dejszen akkor is sárgát. no bácsi, mer a veresborbul legalább marad valami a szervezetben.

nem mintha mondjuk székelyföldön sok veresbort ittam volna (s ez most nem palócos csipkelődés a székelyek felé), bár ott oláföldön termelnek egy murfatlar nevű nedűt, abból mindig van itthon egy palackkal. meg ugye a trafipaxos szerb rendőrnek is odaajándékoztam múlthét környékin egy veresbort lázár cár nevére hallgatót, szerencsére milica cárnőt sikerült megmentenem, az is veresbor:) a mátraalja közepén (fehérbor-vidék az istenigazából) édsapám is mindig tukmálja rám a vérképzőt, mert veres-veres mindkettő, esküszik is a borára az öreg, az biztos hogy aba nembeli felmenőink nem nagyon ittak még olyat:)

node voltunk szombat este egy buliban, s végtére is ott is veresbort ittunk, s ez most nem palócos csipkelődés a házigazdák felé, mert ugye a hangulat volt fontos. ammeg vót, úgyhogy akkor jó bor vót. a nevét nem árulom el, titkos recept. :)

CRITICAL MASS EGER - Kerékpáros felvonulás

Eger, 2009. április 22., szerda, a Föld Napja

Indulás 17.00 - Érsekkert, szökőkút

A felvonulás kb. egy órás és rossz idő esetén is megtartjuk.
A felvonulást civil részről a Part Egyesület és az EHSE Kerékpáros Egyesület szervezi.

Tervezett útvonal:  Nézd meg térképen >  

jászágó mellett is elrobogtunk a tavaszi szünetben, amikor hazaértünk, akkor meg hirtelen chicagóba jutottunk el az egri színház jóvoltából. nem vagyok egy muzikelszerető alkat, de csizmadia tibor rendezése tetszett. a bemutatóra (április 17., péntek) voltunk hivatalosak, rendben volt nagyon. az alábbi képek gál gábor fotói, van melyik még a táncpróbán készült.

már hazafelé tartottunk az északi hegyek közé, mikor az észak-alföldön, jászárokszálláson ötéves fiam ötletéből szójátékoztunk egyet. melyik különleges virág nyílik csak árokszállás, felsőszentgyörgy és berény környékén? hát a jászmin:)))))))))))

képen az árokszállási jász-ház, a szóvicc ihletője

túráztunk áprilisban tőserdőben is, lakitelek mellett, az alföld közepén

szerét ejtették az országnak egykoron pusztaszeren, mi szerét ejtettük egy kirándulásnak a hétvezér emlékműhöz, meg szerét ejtettük egy kis rokoni húsvétolásnak is, lányom meg szerét ejtette egy kis fejelésnek apósommal, ősi földön, vagy mondjuk inkább homoknak, na:) nem egy puszta-szertorna, ha faviccel akarnék szórakoztatni:)

itt egy kecske, ott egy mét, legyen neve kecskemét, mondja a kínrím, de állítólag mégiscsak van köze a kecskének kecskeméthez. kodály, fotómúzeum, nyalka verbunk, zöldablakú cifrapalota, ilyen címszavak ugranak be a városról, meg sokminden más is, de mostani kecskeméti kiruccanásunkkor könyvesboltban keresgéltünk leginkább

költészet napja is volt kóborlásaink közben, ezt a petőfi szobrot az alföldi svájcban, helvéciában fotóztam. szóval a szobron a nemzeti dal van, én azonban egy másik petőfi verssel ünnepeltem a versfaragók napját.

Petőfi Sándor:

Ez már aztán az élet!

Ez már aztán az élet!
Az egész éven át
Föl és alá kószálom
A két magyar hazát.

Vándorlok Magyarország
Dicső térségein
S testvére, a szép Erdély
Regényes bércein.

Rónákról nézek távol
Hegyek tetőire,
És hegytetőkről nézek
Távol rónákra le.

Füvetlen fátlan puszta
S vad erdős rengeteg
Szép panorámaképen
Előttem ellebeg.

Ott városok harangja,
Itt mezei kolomp,
Amaz drámákat és ez
Tündérregéket mond.

Itt egy sötét nagy kastély
Taszít magátul el,
Ott egy fejér kis kunyhó
Barátként üdvezel.

Előre, csak előre,
Nagy messze még a cél;
Tovább, tovább mindegyre,
Gyorsan miként a szél.

Mi kéj, így kóborolni
Hegyen és völgyön túl,
Mi kéj! mint dagad keblem!
S erszényem mint lapúl!

(Dés, 1847. október 20.)

svájc az alföldön: helvécia a község neve:)

zombori elmosódott kép, csaj sétál a városháza előtt, vettünk helyi dolgokat, ajvárt, banános csokit meg lázár cár borát, lemerült a canonom aksija, letrafipaxoltak a szerb rendőrök, de lázár cár megoldotta a helyzetet, hirtelen elmosódott lett a trafipaxkép is:)

kíváncsi voltam, hogy az elmúlt 12 évben hogy alakult a szétlőtt vukovár sorsa. nos, egyrészről pozitív volt a tapasztalat, a város él s élni akar, másrészről pedig ahhoz képest, hogy 18 év telt el a véres ostrom óta, még mindig nagyon sok a szétlőtt ház, a golyólyuggatta homlokzat. íme hát néhány kép vukovárról, 2009 éprilisából:

A délszláv háborút követően, 1997. június 20-án jártam Vukováron. A ma Horvátországhoz tartozó város akkor még kissé bizonytalan helyzetű volt, szerbek lakták, a képeslapon a cirill betűs Republika Szrpszka Krajina, azaz a Krajinai Szerb Köztársaság díszlett. A város pedig szét volt lőve, egyik legmegdöbbentőbb háború utáni látvány-élményem Vukovárhoz köthető, a következőket írtam ekkor utinaplómba: „Döbbenet. Döbbenet és döbbenet. Totál szétlőtt város. A postán kívül semmi nem működött. Minden földig rombolva, üszkös falak, gaz a szobák helyén, aknák, szóval egy romhalmaz.” Vukovár 1991-es ostrománál egyébként hétezer szerb katona vesztette életét, megsemmisült 280 tank, 22 repülő, helikopterek, rakétakilövők és aknavetők sokasága. A borzalmas kinézetű háborús Vukovárba egyébként még 1997-ben sem volt egyszerű bejutni: az Eszékről 37 kilométeres, normál esetben húszperces utat több mint hat óra (!) alatt tettük meg. Hol bombatölcsérek, hol tankcsapdák állták utunkat, hol az ENSZ-ellenőrzőpont (UNTAES) volt zárva, hol horvát rendőrök nem engedtek ki, hol ENSZ-katonák nem engedtek be, hol aknásított részek miatt nem mertünk letérni az útról, végül kijátszva az ENSZ-katonákat csetnikek lopott autóját követve a kukoricásban sikerült bejutnunk Vukovárba. Ahol végül mindössze fél órát töltöttünk csak, annyira nyomasztó volt.

a xiv. században tízezres lakosságával magyarország egyik legnépesebb városának számított. ma aknamezők és szerb területek által körülölelve fekszik közel a duna partján magyar nevén újlak, horvát nevén ilok. 1991-ben lakói a szerbek elől elmenekültek, és a város hét évig szerb uralom alatt állt, egészen 1998. január 15-ig. tehát tíz éve csak, hogy horvátország része a város, amelynek egyébként van egy jó kis vára, mely az újlakiak ősi fészke volt. e várat egyébként valószínűleg a csák nembeli ugrin építtette még valamikor az 1300-as években. de nem is a vár itt a fő híresség, hanem hogy a várban lévő ferences templomban van kapisztrán szent jános (olaszul Giovanni da Capestrano, 1386-1456) itáliai teológusnak,a nándorfehérvári diadal hősének a sírja.

(csak egy friss adalék, hogy kapisztrán szent jános a mai abruzzi tartományban található L' Aquila közelében, Capestrano faluban született, tehát a múlt héten földrengés súlytotta területen)

monával sétáltunk egy nagyot a várban, megnéztük a falakat, szobrokat, s a nyitott ferences templomban (a fotón a bejárata) megskubiztuk kapisztrán csontmaradványait is.

nem gondoltam, hogy 2009-ben még fotózhatok főút mellett aknaveszélyt jelző táblát. a délszláv háború után közvetlenül erre kóborolva ez természetes volt, tudom azt is hogy lassú az aknamentesítés, dehogy szerbiából átkelve horvátországba még ilyen táblák tömkelege fogad, azt nem gondoltam. ezért utánanéztem, s kiderült: horvátországban még mindig egymillió akna van...

("A taposóaknák a világ sok országában hatalmas problémákat okoznak. Jelenleg mintegy 60-100 millió akna fekszik a föld alatt. Becslések szerint évente legalább 15-20 ezer embert sebesítenek vagy ölnek meg. A legérintettebbek azok az államok, melyek területén az elmúlt évtizedekben harci cselekmények voltak, gerillaháborúk folytak. Ebből a szempontból a térségünkben nemrég folytatott harci cselekmények eredményeként Jugoszlávia egyik utódállamában, Horvátországban becslések szerint közel egymillió taposóakna maradt vissza, még több ezer négyzetkilométer területet kell átfésülni és megszabadítani az aknáktól. - http://www.fokusz.info/index.php?cid=1409458913&sid=1667224876)

egy horvát hetilap így írt a problémáról 2004-ben:

"Még mindig halálos baleseteket okoznak az aknák

A Horvátországi Aknamentesítő Központ 1998-ban alakult, ekkor kezdődtek az aknamentesítések. Ennek ellenére 88 halálos kimenetelű aknarobbanás volt azóta, 93 személy pedig maradandó sérüléseket szenvedett. A legnagyobb veszélynek a vadászok, mezőgazdászok, a gyerekek, valamint az aknamezők közelében élő lakosok vannak kitéve, akik egy idő után „elfelejtenek" figyelni a veszélyre. De az aknáktól nem csak a civilek sérülnek meg, az említett időszak alatt 46 pirotechnikus is áldozatukul esett. A 2004-es új esztendőben eddig négyen robbantak föl.

- A legtöbb eset arról tanúskodik, hogy azokat éri baleset, akik az aknamentes övezet közelében együtt élnek a veszéllyel, és saját felelősségükre, a figyelmeztető táblák ellenére, rámerészkednek az aknásított területre, és ilyenkor történik meg a baj – mondja Dubravko Krušarovksi, az Eszék-Baranya megyei aknamentesítő központ vezetője. - A legtöbb baleset tavasszal és ősszel történik, hiszen ilyenkor intenzívebbé válnak a mezőgazdasági munkálatok a földeken. Megkezdődik a szántás-vetés, majd jön a betakarítás, aztán ismét a szántás következik. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy nincs a birtokunkban minden információ a terület veszélyességét illetően. Sajnos, emiatt nagyon sok civil és pirotechnikus is ki van téve a veszélynek. Gondot jelent a már meglévő figyelmeztető jelzések karbantartása, melyek kihelyezése egy adott területre többször is megtörténik: előtte, közben és az aknák felszedése után. Nagyon sokszor megtörtént, hogy ezek a táblák eltűntek. Az emberek kiszedik őket, paradicsomkarónak használják, a táblákkal pedig melléképületeiket foltozzák…

csámborogtunk a hegyekben, követve szívünket - jaaj, de nyálas kezdés lenne, dehát így volt: a fruska gorában piros szív alakú az egyik turistajelzés. az egyiknél még magunkat is lefotóztuk, csuklóból, ahogy sosem szoktam:)  písz!

a duna-partról a hegyekbe, a fruska gora nemzeti parkba vezetett utunk, 2009. április elején - szinte pontosan 10 évvel szerbia bombázása után. ennek a bombázásnak még mindig vannak emlékei: ezt a szétlőtt tévétornyot például a fruska gora tetején fotóztam...

de mi is történt itt 10 évvel ezelőtt? nos, az észak-atlanti szövetség 1999. március 24-én este nyolc órakor mérte az első légi csapást szerbiára. belgrád koszovói politikája, az albánok üldözése miatti elrettentő bombázássorozat ezt követően még 77 napon át tartott. akkor sem, s most sem értettem s értem egészen pontosan, hogy mondjuk miért pont javarészt a vajdaságot és környékét kellett leginkább bombázni. sokak szerint a 
11 hétig tartó bombázás, törvénytelen volt, s ellentétes a nemzetközi joggal. sok volt az ártatlan áldozat is, a NATO-támadásoknak mintegy ezer katona és rendőr, valamint 2500 polgári személy esett áldozatul, a sebesültek száma pedig 12 500 körül volt, vagyis az elrettentéstől nem az albánokat terrorizáló katonák és rendőrök szenvedtek leginkább, hanem a békés civilek. így megy ez, csipcsirip. 
s hogy mondjak számadatokat is: a 2300 légi csapástól országszerte 148 lakóház, 62 híd, 300 iskola, kórház, közigazgatási épület és 176 műemlék semmisült meg. s bár nem volt műemlék, de a fruska gorai tévétoronyt is találat érte.

ottjártunk előtt tíz nappal egyébként az újságok beszámoltak róla, hogy "Szerbia-szerte és Koszovó északi, szerbek lakta részén is megemlékeztek kedden a Jugoszlávia elleni NATO-bombázások kezdetének 10. évfordulójáról." az is olvasható volt az újságokban, hogy "Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Szerbia máig küzd a tíz évvel ezelőtti sorozatbombázás következményeivel. A máig romos, újjáépítésre váró épületeken kívül mintegy 30 ezer, szegényített uránt tartalmazó lövedék van szétszóródva az országban. Ennél többet csak az 1991-es öbölháborúban vetettek be amerikai és angol részről. A harci anyag máig szennyezi a környezetet, s ha külső sugárszennyezést nem is okoz, a talajon át a növényekbe, onnan az állatokba, vagyis élelembe jutva sok ember lassú halálát idézi elő."

mint a mesében, úgy éreztük magunkat szerbiában. még a duna partja melletti dombokon álló lepusztult kisházikó is mesebeli volt...

öt évet laktam a tisza partján, s már akkor is izgatott, hogy milyen az a hely, ahol a dunába ömlik a nagy alföldi folyó. két nagy víz találkozása. egymásba ömlés. összeérés, folyás, elkeveredés.

a tisza partjáról aztán az északi hegyekbe keveredtem, s meszzebb kerültem a két folyó találkozási pontjától. de másfél éve újra izgatni kezdett a dolog, s most húsvéti szerbiai csámborgásunk során útba is ejtettük. falunevet nem írok, mert erről még cikket szeretnék írni, s ahogy a magyar sajtót ismerem, nos, nem nagyon bízok benne:)

s ha már magyar sajtó: az újságokból kiolvasható szerbia-kép bizony-bizony legalább olyan, mintha ez észak-korea lenne. veszélyes és durva ország, kívül az eu-n, stb, stb. ehhez képest fontolgattuk feleségemmel, hogy szerbiába disszidálunk, annyira jól éreztük ott (ismét) magunkat. az infrastruktúra, az autópályák, a bécsi kávézó, de a földeken is, dolgozó embereket láttam tömegével, a falvakban volt élet és gyerek, a kisfaluban volt újságostrafik, és csomó értelemben sokkal nagyobb szabadságérzetem volt mint az eu-n belül, jah, és volt idő. miután lefotóztuk a dunát fentről, elmentünk egy faluba, ahol nincs turizmus, és megkértünk egy szerb halászt, ugyan vinne már el minket csónakkal a tisza torkolatához. elvitt, pénzt nem kért, meg is sértődött mikor adni akartunk neki, s nem is fogadta el, sőt még egy kávéra s koktára is meghívott bennünket, megbeszéltük hogy milyen az élet itt s ott, ljubisa szamardzsicsot (borivoje surdilovicsot, surdát:) is kibeszéltük, meg megvitattuk szerbül a délszláv háborút is: ő horvátországban született szerb volt knin és skradin környékéről, a krka folyó mellől, 1995-ben el kellett hagynia otthonát, azért kötött ki itt a duna-tisza összefolyásnál. krka, duna, tisza. folyó-folyó.

sodor a víz, duna s tisza találkozott. szeretem a tiszát, szeged utáni életemben mindig azzal jöttem, hogy a tisza sodorta le az egyetemre barátaimat szegedre a vízgyűjtő különböző területeiről. van akit a küküllő meg a maros hozott székelyföldről, van akitt a gerje-perje rendszer, van akit kisebb alföldi vízfolyás, de tulajdonképpen szegeden mind összemosódtunk, mint fiatal hordalék.

kíváncsi voltam a torkolatra. lehet hogy öregszem.

csütörtökön délután fél kettőkor csámborgóra vettük a figurát a családdal, s elindultunk egy néhány napos délvidéki (délalföldi, szerbiai és horvátországi) kirándulásra. az út első szakasza (eger-heves-jászladány, szolnok, abony, törtel, nagykőrös, kecskemét) borzasztó hangulatú volt, feleségemmel végig csak ady verssorai jártak a fejünkben, bármit láttunk, bármerre néztünk, csak ezt tudtuk idézni: "Elvadult tájon gázolok". sose éreztük még ennyire jólidőzítettnek ady remek versét. hogy ne kelljen keresgetni, idézem:

"Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett."

csütörtökön (április 9-én) délben martin jóska meghívására az egri fősulisoknak tartott előadást a gazdasági rádió két főnöke, kármán istván ügyvezető és komáromi balázs főszerkesztő.

http://www.gazdasagiradio.hu/