1628-ban (nem volt még internet) egy svéd csatahajó, a Vasa, elsüllyedt 1300 méteres út után. a nem túl sikeres történet ma stockholm egyik büszkesége, ezt néztük meg alaposabban a mai napon (http://www.vasamuseet.se/), a gyerekek ingyen, én szintén ingyen (sajtóigazolvánnyal). jó volt, állvánnyal végigfotóztam a szépséges hajót. előtte egyébként sétáltunk egyet, kívülről rápillantottunk a drámai színházra is. az egyik kép a színház előterében egy szőke svéd piszivel, a második pedig a vasa.
"bazmeg ha nem mersz rola irni akkor inkabb ne irj rola egyaltalan" - ezt ma éjjel cseteltem stockholmból egy berlinben élő emberrel, akinek adok a szavára (mégha ez olykor nem is érzékelhető). szóval olvasta a blogom, s persze beszéltünk erről is, blogírásról, mi tetszik neki, mi nem. egyelőre még kiforratlannak érzem, de azért írom tovább.
ehhez, a szabadon írni témához kapcsolódóan találtam tök véletlenül egy hamvas béla idézetet, idekopizom, s ajánlom minden blogolvasóómnak: "Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet."
a múzeum után sétálóutcás csámborgás, és persze körbefotóztam a hötorgetet. stockholmban sok helyen carl milles szobraiba lehet botlani. az istókhalmi zita néni szerint (http://mek.niif.hu/03000/03050/html/index.htm) a legszebb a stockholm központjában, a görög templomra emlékeztető koncertház lépcsői előtt álló orfeusz szökőkútja. az orfeusz szoborcsoportot 1936 júliusában, az alkotó carl milles kívánságára, reggel hatkor avatták fel. az ébredező város csendjét egyedüli a szökőkút csörgedezése törte meg. a zene csodálatos hatását jelképező szoborcsoport azt a pillanatot örökíti meg, amikor orfeusz a halottak birodalmába érkezik. a zene hangjaira felfelé törekvő alakok - közöttük a kezét a füléhez emelő beethoven - harmóniában vannak a koncertház oszlopaival. íme egy esti kép állványról a szoborról és a hötorgetről.
a kedd a természettudományi múzeumé volt a stockholmi egyetemek mellett, bebarangoltuk összes termeit, boldizsár láthatott dínós dolgokat, borinak sem maradt el a környezetóra, láttunk kitömött állatokat, például egy rénszarvast is, de bálnacsontvázaktól a klímaváltozás kiállításon át a leszbi hattyúkig minden volt itt, érdekes hely, ráadásul ide is megint ingyen mentem be, na jah, press-card
jah, tegnap teljesen elfelejtettem, hogy kimetróztunk a világ legnagyobb gömb alakú épületéhez, a stockholmi globenhez (http://www.globearenas.se/en.aspx), amiben koncertek szoktak lenni, meg a svéd megasztár, meg kétszer is rendeztek itt már jégkorong-világbajnokságot... az épületet egyébként svante berg és lars vretblad építészek tervezték, és 1989-ben készült el, hogy legyenek adatok is:)
csak röviden a hétfői napról: skeppsholmen szigetére gyalogoltunk ki délelőtt, onnan komppal hajóztunk egyet vissza a gamla stanba. az óváros főterén találkoztunk daniékkal, bacardi cóla, és persze glöggölés. az óvárosi csámborgás után királyi palota nézés (18 évvel ezelőtt itt láttam életemben először őrségváltást, akkor egyedül barangoltam stockholmban), majd kávézóbabeülés, sétálóutca baromihidegben és sötétben. jaja, hosszú skandináv éjszakák, énekli egy rekedt hang a fejemben, most este hét, a jó meleg szobában svédül beszélnek a tévében, és jött egy mél egy stockholmi magyar csajtól, hogy meghív egy koncertjére:)
fű a ház tetején, ez tetszett még nagyon a skanzenben, meg a sok mesterség, amit meg lehetett nézni, üvegfújás például, meg az üvegből helyben fújt mikulások. s ha már mikulás, említsük meg, hogy este mikulás-mustot ittunk, miután hazajöttünk a skanzenből. természetesen volt egy tengeri hajózásunk is: a skanzenből komppal jöttünk vissza (ingyenes ez a hajókázás a metróbérlettel:)) a gamla stanba, azaz az óvárosba. az ide beszúrt két képet, a füvestetejű házat meg az üvegmikulásokat mona készítette
vasárnap egész nap a világ legrégebbi skanzenjében, a stockholmiban csámborogtunk. megnéztünk sok-sok régi házat, sok sok régi mesterséget, megnéztünk pár skandináv állatot, márton lúd meg is kergette borbálát ("nils horgerson, ott repül márton ludon"), aztán persze láttunk jávorszarvast és ittunk glöggöt is a skanzen karácsonyi vásárában, ültünk lappföldi sátorban tűz mellett, s amíg a gyerekek valami svéd muzsikára táncoltak, addig én meg összeálltam egy szőke svéd népviseletes csajjal egy fotó erejéig:)
szóval a repjegy 40 forintba került a wizzair-nél a budapest-stockholm útvonalra, ezt nem hagyhattam ki, ez volt a gyerekek első repülése... svédországban többször voltam már, tudtam hogy jó értelemben durva, de hogy ennyire, az újra és újra meglepett. rögtön a skavstai reptéren való landolás után szálltunk volna fel 6-an a transzferbuszra, de már csak 3 ülőhely volt, nem engedtek fel rá. azt hittük, hogy oké, akkor várjuk meg a következőt, de nem, a forgalmista főnök elvitt minket a garázsba és egy teljesen üres busszal külön behozatott minket stockholmba. ami azért durva, mert 104 km. szóval elképzelem azt a helyzetet, amikor egy magyar buszon még van 3 ülés, és ahelyett hogy feltuszkolnának még 40 embert, inkább beállítanak egy különbuszt 6 emberért:)))))) aztán megérkeztünk stockholmba, fridhelmsplan nevű ifjusági szálló, de erről majd a következő postban, nagggyon durva:) ja, két kép a skavstai reptéren álló repülőnkről
szóval leteszem a lanttopot, be kék pakolni a hátizsákba, holnap ugynis repülök svédországba. igaz hogy az nem finnország, de mégiscsak közel van a mikulás, a svédek szomszédja. s hogy rokona e piroska? mint a vicc mondja, igen, mikulás piroskabáttya:))). szóval svédország, remélhetőleg lesz wifi. meg hideg is.
esett az eső sokat, de szép volt így is egercity; reggel gyerekek óvoda-iskola kiszórva, aztán kávé-kóla-cigi a görögben, majd a megébredés után fotóztam borulást, vettem könyvet könyvesboltból földközitengerrőlszólósat, voltam bankban ahol bjudit szokásosan kedves és szép volt, átutaltunk némi pénzt, és még szaloncukrot is kaptam. örömteli nap volt, váltottam egy nagyadag svédkoronát is, kaptam két papíralapú képeslapot (teneriféről és pusztaszerről), igen, bár blogolok, de azért öreg hippiként szeretem még a papíralapú dolgokat is, de persze kaptam kedves méleket is, zajlott az esős péntek, kedves mélek, kedves postások, kedves bankosak, aztán cseteltem is, a nap legnagyobb részét azonban a főiskola B épületében, a 103-as teremben töltöttem, ahol természetesen nagyszerű órát tartottam elsőéves kommunikáció szakos levelezősöknek:)))) amikor kiléptem az épületből újra esett, esős péntek, nem is tudom mit akartam mondani, nincs tanulság, hacsak az nem, hogy szép decemberréjnben is eger. múltkor felmásztam az épület tetejére egy állvánnyal, onnan fotóztam a dobó tér irányába, ezt most csatolom ide, itt dolgoztam egész nap, na.
szeretem ezt a falut, nem messze egertől, rengetegszer csámborogtam már ott, naggggy-nagy hóban, télben nyárban, szokásosan, turisztikai filmet forgatva meg üldögélve idő komámmal a várromon. nemrég írtam róla egy cikket, ami a napokban jelent meg a HTM-ben, ami a hegyisport és turista magazin álneve, nem pedig a helyes-titeldíj-mutató:) szóval ehhez a cikkhez el kell menni újságárushoz, de azért ajánlom turistáknak a lap honlapját: http://www.turistamagazin.hu
a szép és okos nikodémiai szent borbála (i.sz. 306 körül) története merő horror. a bányászok, tüzérek, várak, harangöntők és építőmesterek későbbi védőszentjének apja, egy dioscuros nevű pogány úr ugyanis kegyetlen perverziókban részesítette: évekig például egy félreeső toronyba záratta (ezért a toronnyal való ábrázolás). az apja aztán véresre szaggatta bőrét, majd levágatta melleit. az már csak hab a tortán, hogy maximianus császár égő fáklyát dobott az arcába, ezt követően korbácsütésekkel kísérve, meztelenül vitték végig az úton. atyja végül egy karddal levágta a fejét. igaz, ezért meg is bűnhődött: egy villám agyonütötte, s csak egy marék hamu maradt a barbár apából. ezen momentum miatt lett a hegymászók védőszentje is szent borbála, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye fenyeget. szóval ezzel a történettel köszöntöm a borbálákat és a barbarákat. legeslegelőször lányomat, barna borbálát. aztán köszöntöm székesfehérvárott a zsubrovkaivó somorjai barbarát, egykori kedvenc fotósomat, és köszöntöm a szépséges vámosi barbarát is egercityben. szintén köszöntöm az egri tóth és iglódi barbarákat, valamint a bükki nemzeti parknál dolgozó bíró barbarát. aztán volt és jelenlegi főiskolás tanítványaim (rajczi, baranyi, tajti, bartus, kőrösi, láng, szabó, kiss, mag, és fekete barbara) is innen üdvözlöm, de felrémlik az egri sétálóutcáról még feleségem volt tanítványa, tasi barbara is, no meg gólya borbála, és persze innen köszöntjük csizmadia borbálát is. az egyik képen somorjai barbarát fotóztam nemrég a magas-tátrában, a másikon pedig vámosi barbara egy pár évvel ezelőtti képen
nyolc évvel ezelőtt, 2000. december 3-án született borbála lányunk. este torta, nyolc szál gyertya, ajándékok, ünneplés. az élet szép. az első képen a szülés utáni véres pillanatokat fotóztam nyolc évvel ezelőtt, a második képen a gyertyafújás...
az eszterházyról (károlyról!) elnevezett főiskola rektora ma összevont értekezletet tartott a líceum konferenciatermében, ez volt a kedd délutánom egyik fő programpontja. dr. hauser világosan és jól beszélt, főleg a két tanszék jövőjéről. a képen a konferenciateremben lévő festményen eszterházy.
van egy hely az egri buszmegálló alatt, ahová már a '80-as években kilógtunk bulizni péeskás (petőfisándorkollégium) gimnazistaként. naazóta nem voltam a buszmeg alatt. tegnap a kommédia szakest ott folytatódott, tánccal, beszélgetésekkel, remek hangulattal, régi és mostani palettás újságírókkal. kota, pócsik, magyar, jakus, kiss, podráczki, eged, stb...
mert az életben minden, csak kommédia - énekeltük régesrég, édesnyálasbúsan, gyerekkorunk furcsa dala, de a kommédia tegnap új értelmet nyert, az egri főiskola kommunikáció és médiatudományi szakosainak szakestje. a b épületben vetélkedtünk, a szakestet ákos krisztián és anikó szervezte, respect! két kép a nagyelőadóbeli vetélkedőről
egy hónappal ezelőtt készítettem ezt a felvételt habis lukácsról, eger város polgármesteréről. a picasso kiállítást nyitotta meg. s hogy miért írom habis lászlót habis lukácsnak? nos, eger város hivatalos honlapján a bazilikát építettő pyrker jános lászló érsek következetesen lukácsként van emlegetve. ez gáz. slendriánság. nem egy kis ismeretlen érsekről van szó (az is baj lenne), hanem pyrkerről. tetézi ugye, hogy a város hivatalos honlapján, s nem valami nemegri kókler írta ezt. szóval ezen az alapon, ha pyrker érsek lászlóból lukáccsá lett, miért ne lehetne habis is lukáccsá. szóval üdvözlet a honlap készítőinek.
http://www.eger.hu/Turizmus/%C3%89p%C3%ADtett%C3%B6r%C3%B6ks%C3%A9g/Bazilika/tabid/377/Default.aspx
és mégvalami: a probléma az, hogy ezt sokan pontos információként kezelik, és egy barátom már a következő honlapokon fedezte fel:
http://www.fenysugar.hu/eger.htm
http://www.freestart.hu/blog/aklajnah/post134397
http://www.municio.hu/?p=613
http://www.kastelyok-utazas.hu/Lap.php?ls=D&cId=228&kId=228
http://miserend.hu/?templom=882
http://www.kapcsolat.hu/blog/70344
http://www.egerszallas.hu/cikkek/37/
http://utazzitthon.hu/eger_bazilika-erseki_foszekesegyhaz.html
http://www.karpataljaturizmus.net/telepules171.html
http://www.hunhotels.hu/latnivalok/heves_eger/egri_bazilika_-_eger
http://utazasaim.freeblog.hu/categories/kiruccanasok/
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=130689
http://www.hotelrubinia.hu/bazilika
http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php?photo=229445
szóval csak azt akartam mondani, hogy amíg eger hivatalos honlapján pyrker lukácsként szerepel, addig habis lukács látható a képen, s nem lászló.
ha éneküktől színesebb lesz hétfőd ezután, bergendy, ősrégen, színesek így is eléggé a hétfők, nem szeretik az emberek a hétfőket, pedig a legbulisabb nap, olyan mint a tavasz, indul a természet, kezdődik a virágzás, indul a pörgés, szóval olyan a hétfő is mint a tavasz. ennek ellenére nem szeretjük eléggé a hétfőket. találkozunk emberekkel, nyitva minden, működik minden, még van remény, hogy jó lesz a hét, még hétfőn van időnk szöszölni dolgokkal, nem kell kapkodni. közhelyesek az emberek, akik nem szeretik a hétfőket, komolytalan dolog szidni a hétfőt csak azért, mert most kezdődik a munkahét. vagy szidjuk ezután a tavaszt is. esélyegyenlőség, no. az, hogy hétfőn dolgozni kell, nem újdonság. megszokhattuk volna már. vagy olyat kell dolgozni, amit szeretünk. én szeretek tanítani, például, nagyon is. volt ma hat órám, hatszor negyvenöt perc, reggel nyolckor is, meg délután is. reggel a főiskola b épületében tanítottam, délután pedig az egri líceumban. elsőéves kommunikáció szakosok, le is fotóztam orvul őket két héttel ezelőtt, ahogy zárthelyi dolgozatot írnak. nem mindenkinek sikerült, de ezt ne írjuk a hétfő számlájára:) s ha már a líceumban tanítottam ezen a szép hétfői napon, szólok arról is, hogy a helyihevesmegyei hírlap mai számában megjelent egy fotóm a kivilágított líceumról, főiskolás oldal, feketefehér kép, de inkább halványszürke, úgyhogy beszúrom ide, színesben, hogy is néz ki a líceum ősztélidőben kivilágítva, valamikor hétfőn:)
mátrai csámborgás után hipomán olaszozás újra, majd vasárnap délután négykor az egri dobálótéren fénygyújtás-nézés, advent, fertálymesterek, találkozás krupatündivel, gálgabival, közben egy családi fotó is készült a lámpák alatt, szépen sütötte az arcunk, na
szombat egész nap olasz cuccokkal való foglalatosság, casagrande, carlone, és még sokan mások, vasárnap reggel aztán csámborgóra vettem a figurát. irány kedves mátrám: parádon nagymamalátogatás, kékestetőn kékségnézés, autó egy szerpentinen, ki tudja merre tart. mátraalján faluszélén lakik az én anyukám meg az én apukám, vasárnapi ebéd, majd délután újra eger
azon túl, hogy pénteken kardosdoktor bejelölt a wiwen, történt még pozitív: herpaiimi barátom (együtt csámborogtuk be marokkót, norvégiát s ciprust régesrég) kiállította képeit a hemoban (eger, kossuthutca), ennek megnyitóján kattintottam ezt a képet
több mint 2 éve már, hogy kaukázus-hallgatás. tavasszal, líceumudvaron, béla-napi ajándékként koncerten is voltam, és fel se fogtam, hogy kardos doktor a színpadról felköszöntött. aztán tanákoztam vele (fotók a régi blogomon: http://bbictures.blog.hu/index.php/?page=2). pár napja a wiwre is feltette magát a fronzi, és bejelölt. én voltam a hatodik ismerőse. ez most amolyan dicsekvésféle, de baromira örültem neki. álljon hát itt egy fotó róluk (nem én csináltam), jobbról a második KHJ
a házi főpróba után (még mindig november 27) beszélgettünk az íróval a büfében. az állhatatlanról bővebben, a darabról meg a szereposztásról a www.gardonyiszinhaz.hu weboldalon
Az ősbemutatóban szerepelt andi mellett másik kedvenc színésznőnk, járózsuzsa is. özvegy kovasócyné kendi annát alakította. zseniális volt.
