Csámborgó

nem dicsekvés, csak számvetés és összegzés. számoltam és számoltam: idén január elsejétől 14 országban fordultam meg (egyiptom, svájc, németország, szlovénia, liechtenstein, ukrajna, ausztria, franciaország, monaco, olaszország, szlovákia, lengyelország, málta, svédország), van melyikben többször is, svájcban például januárban és júliusban is, de itáliába is háromszor jutottam el idén. összesen az eddig eltelt 360 napból 71 napot külföldön töltöttem, az pontosan az év 20 százaléka, azaz ötöde. ebben nincs benne a belföldi csámborgások sora, pedig azok is voltak idén (balatonfüred, alsóörs, nyíregyháza, debrecen, bükk-fennsík, kékestető, sirok, kiskunfélegyháza, fenyőharaszt, heréd, szeged, lónya, tuzsér).

az utak egy részéről albumok itt:

http://picasaweb.google.hu/belabarna

készítettem egy térképes összefoglalót is

miért pont pingvin?:) nem tudom. de persze, tudom: persze hogy kaukázus szám a pingvin, sokmindenről szól, szeretem ahogy kardoshorváth gitározza (lásd https://www.youtube.com/watch?v=cCPcVi6QpnY). a pingvin meg, mint képeslapfigura is bekúszott idén karácsonyra, igen kedves barátaimtól. doyen, mellik, fogarasy, juca,  pajkos, franci, gabesas, stokk és persze baska írta alá azt a pingvines képeslapot, amit egy olyan eszközhöz mellékeltek, amiről már régóta ha nem is álmodoztam, de legaláébbis filozofáltam. eltalálták, így működik az agyam, egy i-gotU útvonalrögzítőt kaptam tőlük, GPS- mely a fotóimat térképre rögzíti, nagyon leegyszerűsítve. köszönöm nektek csámborgó pajtásaim!!! megyünk még együtt, talán egyszer pingvint nézni is:))) és most akkor idézzük megint a kaukázust, ha már saját jó szövegem nincs a pingvinről:

"Sok mindent kérhetnék, én azt kérem
Ne olvadjon el a jég lent Délen
Sok mindent kérhetnék, én azt kérem
Ne olvadjon el...

Szépen megoldottunk mindent
És ha a dolgunk végeztével
Kapjunk kövér pipát
Működik az álmunk
Bele kellett vágnunk
Különben hogy nézne ránk a világ?!

Az emberekben benne van az ösztön
Az istennek legalább előre köszönjön" ...

(az alábbi képen a barátaimtól kapott pingvines képeslap látható, alatta az aláírásokkal:)

jah, szenteste van, december 24, a gyerekek bújnak, megették a finom tengeri rákot, meg rántott sajtot meg bejglit, s persze utána a jézuska hozta az ajándékot. felhívták a nagyszülőket adácson és kiskunfélegyházán, harmónia. különbözik ez a nap persze, de igazából az a jó, ha mégsem különbözik. közhely, ha azt mondjuk, hogy ne csak szenteste, de az év 365 napján. vannak persze kilengések, de igazából úgy érzem, 365 nap harmónia. mikor ezeket a sorokat írom, pont a BrownBlack familynek kívántak boldog karácsonyt felsőtárkányi hegylakó barátaink. bori lányomnak tegnap az is ajándék volt, hogy barátnőjével, bertával egy délutánt tölthetett. két éve ilyentájt, pár nappal karácsony tájékán együtt túráztak az akkor hatéves csajok somoskő várához. előtúrtam az egyik vincseszterről azt a képet, amelyiken bori magyarországon, berta szlovákiában áll. remélem sok karácsony előtti csámborgásuk lesz még az életben.

ha már hó nem esett, akkor álljon itt legalább egy fehér karácsony-fa. még svédországban fotóztam, s azoknak, akiknek nincs jobb dolguk mint blogomat olvasni, ezzel a fehérkarácsonnyal kívánok - mit is? közhely és sablonmentes ünneplést, kellemes együttlevést, ölelést.

ja, a svéd képek galériája ma készült el, megtekinthető itt:

http://picasaweb.google.hu/belabarna/Sweden2008#

a pénzköltés helyett teázás jóemberekkel. hülyék az emberek, őszintén mondom hülyék. rohannak, stresszelnek és idegeskednek karácsony előtt, mintha az egy célszalag lenne. ahelyett hogy leülnének teázni, s beszélgetnének két szót valami kellemes, bögremelegszerű dologról. mi ezt tettük ma, itt volt nálunk pajkoscsikó, vele teáztunk. s ha már tea, idéznem kell a kaukázus legeslegeslegszebb számát mostanában. meghallgatható itt:

https://www.youtube.com/watch?v=3YVdl91BTpM&feature=related

"Vannak bögrék, teák, kávék
keksz is kell, hogy legyen itt arréb
a polcon konzervek helyett, lekvárok kapnak helyet"

kedd, két napja punnyadás, pihenés, gyógyulgatás még mindig. be-benéztem a városba, ahol az emberek számolatlanul költik a pénzt. én a karácsony előtti napokban már csak elvből sem költök egy fillért sem. ma azonban ha költeni nem is, de váltottam pénzt: forintot román lejre. úgy néz ki ugyanis, hogy karácsony utáni szombaton elindulunk egy kicsit erdélyországba, ha nem is csángálni, csámborogni kicsit a kárpátok ölelésében. a csatolt képen egyébként egy régi ezerleies látható eminescu arcképével, ma már ez nem létező pénz, létezik viszont az eminescu utca, ahol barátom lakik székelyföldön. szóval vele hallgattam régen egyetemi időkben hobót, s a vándorvers egyik versszakát tudom még idézni, hiszen régen voltunk már valahol:))))

"Mit tegyen egy vándor,
Az út neki az élet,
Folyton menni akar,
Csak a széltől részeg."

tegnap tanszéktörténeti eseményen vettem részt: este hatkor, a közös főiskolai karácsonyi parti előtt koccintottunk a távozó és az érkező tanszékvezetőre egyaránt. az elmúlt évtizedben martin józsef vezette az egri főiskola médiatudományi tanszékét, innentől kezdve pólya tamás lesz a főnököm. a mellékelt képen balról jobbra: széchenyi ágnes, buzinkay géza, pólya tamás és martin józsef.

a téli napforduló ünnepét legjobb valamilyen hegyen tölteni. idén kékestető 1015 méteres csúcsára csámborogtunk fel a családdal. kellemes vírusmentes mínusz, szikrázó napsütés, szépséges szűz hó. kékestető, kék ég. imádom ezt a helyet, mátraaljai szülőfalum szobájából is minden nap láttam kékest. nem csoda hát, ha ragaszkodok hozzá. kékestetőről egyébként gyerkőceim a 2 kilométer hosszú sípályán csúsztak le mátraházára, egy popsi-tepsinek nevezett műanyag csúszóalkalmatosságon.

van egy mátrai falu, parád, amely mostanában nagyon terjeszkedik, hozzácsatolták budapestet közigazgatásilag, így most már Budapest Parádé:)))))))) e kellemetes szóviccet csak azért meséltem el, mert bár szombaton délelőtt dolgoztam (vizsgáztattam), délután vásároltam, este mégis olyan rosszul voltam, hogy 8-kor már aludtam, szóval szombat este még mindig betegség blues volt, viszont vasárnap! vasárnap elindultunk egy kis hegyi levegőt szívni, így kötöttünk ki parádon. voltunk nagymamalátogatóban is a parádfürdői kórházban, az alábbi képet pedig a parádi templom előtt készítettem. feleségemnek parádi kolléganőjéhez, kissackóhoz már nem ugrottunk be, pedig régen kávéztunk már:) szóval a blogon keresztül üdv parádról sackónak parádra. és nem elfelejteni: budapest parádéééééé:))))))))

a képen a felsőtárkányi orvosi váróterem csütörtök reggel. mind a 4-en annyira rosszul voltunk, hogy alig bírtuk elvinni a gyerekeket orvoshoz. a csütörtök további részében kamillatea, irish cream tea, forró fokhagymaleves, algopyrin és mindenféle c-vitamin mézzel. nagyon durva ha egy család minden tagja egyszerre beteg... egyéb okosságot nem tudok most bőcsködni.

fiam lett volna tegnap a pásztor az óvodában, de beteg lett, velem s lányommal együtt. egész szerdán dögrováson itthon, mona pesten egy osztályt vitt a szépművészetibe, ezért apum volt itt, mert annyira gyenge voltam, hogy levest sem tudtam melegíteni a gyerkőcöknek. délután viszont már fotóztam, fiam beöltözött a bekecsbe:)

huszonnyolc évvel ezelőtt, valahol a nagy puszta jászságban született egy lány, aki aztán magyarország leghosszabb nevű településén jászfelsőszentgyörgy) töltötte gyerekkorát, szolnokon tanult meg egerben, na én ott futottam vele össze. a közös cingázások és kávézások mellett néha-néha csámborogtunk is együtt, példának okáért lillafüreden egyszer a költészet napján, aztán voltunk együtt brüsszelben is négy éve, no meg brugge mesevárosában, idén nyáron pedig szlovéniában (bled, ankaran, koper, piran, skocjan) és olaszországban (duino, trieszt). ezt a képet is, ott, itáliában készítettem róla, egy trieszti nyárestén, valahol james joyce szobra környékén. szóval vica holnap lesz 28 éves, és csak azt akartam mondani, hogy férjével idén volt maldív-szigeteken, de volt moszkvában is, szóval csámborog, és még sok-sok utazást kívánok neki születésnapja alkalmából. 

lassan egy évtizede főszerkesztem az egri főiskola közéleti lapját, a líceumi palettát. sok-sok hallgatóm írt a lapba, jókat és kevésbé jókat, zseniálisakat és szépeket, most direkt nem sorolok neveket, de közös volt bennük a nyomtatott sajtó szeretete. bár én is ős-printmédiás vagyok, olykor-olykor már temetem a dolgot, nem tudni, mi lesz, mindegy is, jó nem tudni ha jó, s jó nem tudni ha rossz. ami azonban örömhír, hogy végre a világ bármely szegletén el tudja olvasni a 2008-as évfolyam számait az, aki szeretné olvasni. mert olvasni jó. palettát is. és olvasni jó elektronikusan is, bármennyire is mondják hogy nem. szóval aki az idei palettákat le akarja tőteni, az tőccse:)))) innen ingyen vihető: http://kiado.ektf.hu/?page=palette

tegnap ismét alpesi üdvözletet kaptunk, és igen, legalább képen látni jó havat, ha már nem tánc a hóban, ghymestől, több mint évtizede, gyönyörűséges zeneszám, forraltborral énekelni fehér szűzhavas daraesésben, igazi finom minuszokban, hogy "Jobbra lassan, balra lassan, Ritmus halkan ring a hajban, Újra kavarog a - Végre csikorog a - Mégis mosolyog a - Napra hunyorog a -" szóval havat akarok nagyon, hótaposni hólapátni hótáncolni hóráncolni. de nagyon.
 

betegség blues, nem akarok dugni se már --- énekli hobo, ginsberg szöveg, üvöltés, igenigen, a fájdalomtól lehetne. betegség blues, egséz nap dögrovás, torokfájás, gyengeség - dolgozni mégis menni kellett, egész délelőtt a főiskolán, jegybeírások az irodámban, betegség blues, hazajöttem, mélyalvás, hidegrázás, felébredés után hasmenés. jah, és igen, a szépasszonyvöölgyben mikulásoztunk volna a palettás zsurnalisztákkal, lementem, hogy nem tudok ottlenni, mégis ott voltam, kábé két órát, de az ottlevés meg búcsúzásba torkollott, végzősek vagyunk, és beszéltem nekik jövőbeni tervemről, csak szabadon. leírhatnám itt is, hogy mi a terv, tudja már kb 10 ember, de akkor mi lenne a kíváncsisággal, mint kihalófélben lévő dologgal. szóval még nem hozom nyilvánosságra tervemet, álmomat, mittudoménmimet. este hat óta tovább tombol a betegség blues, fiam-lányom köhög, kedvesem szintén, "betegség blues, nem akarok dugni se már,..." pedig amúgy jó nap volt, kaptam-olvastam méleket széphajú lányoktól, asszonyoktól, olvastam is, könyvet, széplapú papíralapút, tósztot is mondtam pincében, szépszavú múlandót. ilyenek.

 

stockholmban voltunk, amikor anditól kaptunk mélt, hogy újság-színház, mindenképp nézzük meg. stockholmban voltunk, az elsőről lemaradtunk, de a másodikról már nem akartunk, andi tett félre négy jegyet, s hétfő este szíííínház. röviden a sajtóközlemény az egészről:

"Eltitkolt lovak birodalma - folytatódik az Újság-Színház Teltház és vastaps fogadta az egri Gárdonyi Géza Színház új kezdeményezését a napokban. A társulat Hírlap-Színház címmel újsághíreket játszik el a stúdiószínpadon. Első alkalommal egy gyöngyöspatai kocsma és a környéken lakók viszályáról szólt a történet. A sorozat folytatódik: legközelebb december 15-én, hétfőn este 7 órától az előadás középpontjában a gyöngyösi Durándában zajló szanálási program áll majd. Az első lépés, a házak bontása ugyanis jó ütemben halad, ám az illegális lótartással még mindig baj van. Játsszák: Bozó Andrea, Bányai Miklós, Fekete Györgyi, Görög László, Járó Zsuzsa, Kaszás Gergő, Ötvös András, Mészáros Máté Mészáros Sára, Vajda Milán. Látvány: CZIGLER BALÁZS, Dramaturg: SIROKAY BORI, Rendezőasszisztens: LÁZÁR RITA, Rendező: MÁTÉ GÁBOR"

szóval szenzációs siker volt, vastaps, egyszer és soha többé, megint csak hamvas jut eszembe, egyszer és soha többé... a darab után krisztiékkel beültünk a színészbüfébe, aztán csatlakozott hozzánk bozóandi, nemsokára ölelkezés járózsuzsával is, dícsérhetném még őket sokáig, de minek, cigiztünk, beszélgettünk késő estig, na ezért nem vettem én észre hogy éhes vagyok. a darabra vittem fényképezőt is persze, 1600 ISO, kézből fotózva néhány kép.

az előző posztban s ma kávézás közben kicsit szidtuk a közoktatásban meg felsőoktatásban résztvevőket. node. node nagyon nem szeretem azt sem, mikor csak úgy általánosságban ezekamaifiatalozunk. példának okáért, az oldboys kávézóból átmenve a színházba, soksok fiatal volt, akik kíváncsiak voltak kultúrára, meg ilyesmi. nem puncsolás, de rengetegen voltak, csakazért is sorolok neveket. ottvolt két mostani főiskolásom, jakusági és magyarkrisztián. aztán ottvolt egy régebbi, pócsikattila. egy mégrégebbi, pifkótamás. szóval igenisigenis érdekli a fiatalokat kultúra, sokminden. ha nem, az a mi hibánk. tanítóké, tanároké, főiskolai oktatóké, újságíróké és szülőké. a fiatalok igenis érdeklődőek. idén ősszel például feleségem még gimiseknek is ajánlotta a világjáró klubot az ifiházban, és volt is rá érdeklődés, fisternelli és barátnői ott voltak. de egy harmadikos gimis, ráczanna nevű is írt nekem is a palettába két hónappal ezelőtt, tehetségesen, a velencei kalmárról. múltkor az állhatatlanon is összefutottunk, az apjával volt színházban, ma is ott volt, színházban. soksoksok fiatal, ez örömteli meg minden. szóval csak módjával, ne szidjuk mindig a fiatalokat. nem ők a felelősek. hanem a felnőtt társadalom. (aképen egy mai, színházba gyakran járó fiatal látható)

hétfő este 10 órakor jutott eszembe, hogy vasárnap este ettem utoljára. elfelejtettem. egyrészt ugye a mandulagyulladás, másrészt meg pörgős nap volt. hajnali 2-ig dolgoztam, 5.55-kor már kelés, ovoda, iskola, aztán könyvelő, aztán egy gyors kávékóla a görögben, majd egész délelőtt jegybeírás a főiskolán, aztán délután a változatosság kedvéért újra a főiskolán, este 5 után értem haza, aztán rohanás vissza, este hatkor megint kávékóla, de immár a színházzal szemben, az oldboysban, mégpedig monával és gáborral és krisztivel, le is fotóztam a két csajt, nem valami jó kép lett, kicsit beállított, de vidámak voltunk. meg egyszerre szomorúak is, kicsit kiakadtunk a közoktatásban meg a felsőoktatásban tanulók színvonalán, ma például egyik hallgatónak nem jutott eszébe, hogy csehországnak prága a fővárosa. bizonyára hosszan tartó rövidzárlat:)

ánizstea, mentatea mézzel és kamillával, három paplan alatt izzadás, iszonyatos fájdalom a torkomban, ezzel telt az egész nap. most olvasom a www.kaukazus.hu lapon, hogy az ő kiskunhalasi koncertjük is baloldali mandulagyulladás miatt maradt el nemrég. én ugyan nem énekelek, de holnap a fősulin beszélnem kell, nem tudom még hogyan. egyébként szüleimnek is mandulagyulladásuk van, meg doyennek és jucának is. ők egyébként ma este egerben jártak krisznél, s hozzám is beugrottak egy ötperces beteglátogatásra. ez volt a nap, és még az a durva, hogy zenét se nagyon bírok hallgatni. de ha már megemlítettem a kaukázust (mégegyszer: www.kaukazus.hu), előbányásztam két saját képemet az áprilisi egri koncertjükről. és gyógyulást minden mandulától szenvedőknek. ja, a történet úgy kerek, hogy ettem mandulás mars csokit, de az sem segített. nyelni is alig birok.

jajaj, van egy durva viccem, prüdebbek ne olvassák, még én találtam ki, mikor múltkor a szépasszonyvölgyben bacchus szobra mellett sétálgatván elképzeltem, h milyen az, amikor egy durva házibulin j.s.bach análszexel, s ezt hogy mondjuk egy szóval. nos: bachanália. bacchus szobor van tehát egerben, s bár pentheusz, thébai királya megtiltotta dionüszosz tiszteletét, itt egerben azért tisztelik, olyannyira, hogy még lucanapkor is bacchus szobrot faragnak a jégszobrászok (www.iceart.hu) eger főterén. ment a stilfűrész, közben a dobókatica kör lucalucázott aláfestésként, luca-luca kitty-kotty, most is a fejemnben van, luca-luca kitty-kotty, boldizsár fiam hozott a szobrászoknak forraltbort, akik pár cseppet a jégre öntöttek, cserébe kapott ajándékba bézbólsapkát, volt nekik bőven fless, délelőtt az ózanagyvarázslót nézték szintén a dobó téren, nem szabad hagyni a gyerekeket unatkozni, na. szóval luca-luca kitty-kotty, gratula a jégszobrászoknak a bacchus szoborért, pár képet mellékelek is.

mindig röhögök magamban, amikor multiéknál meg korporétéknél pénteken dzsínszdéjeznek. laza, laza, nagyon laza, görcsösen legyünk lazák, pénteken is, járjunk farmerben, s essünk szét, legyünk lazák mint egy zsák zizi. szóval péntek dzsínszdéj, így hát ma piros cipőben és citromsárga pólóban tartottam kommunikációs tréninget bortechnológus főiskolásoknak. volt egy csinos csaj, hasonlóan az előző posztban említett teszári nórához ő is gyermekes anyuka, s akivel egyébként pezsgő vitát folytattunk az öltönyös gazemberek kontra topis zsenik témakörben:) a kommunikációs tréning után zárthelyit írattam médiaföldrajzból, agyhalál, agyhalál, agyhalál:) egyetlen ötös zh lett, egy hazai bank egyik városának igazgatója követte el, pedig ott még dzsínszdéj sincs:) munka után sokadik-sokadik kávé, gyerekek összeszedése különböző megőrzőhelyekről (óvoda, iskola - na itt sok sok dzsínszdéj van), aztán pozsgai gábor barátom kijött, elszívtunk néhány cingát, sokkoltam őt jövő évi tervemmel, najah, a szabadság kiteljesítésére való törekvés, lásd lentebb hamvast. aztán pörgés és dolgozás hajnali fél háromig a számítógépen, éljen a dzsínszdéj:)!

kicsekk, metró, cityterminálen, flygbussarna, ott már a buszon kedvesen mosolygott ránk - és ránkköszönt a dunatévés teszári nóra, egy helyes csajszi a kikötőből, akivel a skavstai reptéren (lásd légikikötő:) is lépten nyomon egymásba botlottunk, valamiért mosolygott ránk, amikor pedig feleségemmel és 5 éves fiammal a mosdóban összefutott, és a fiam valami dalt kreált a nobel-díjról, végképp nem tudott minket hovatenni. nórának egyébként formás a feneke, mindig is tudtam, hogy bejönnek a kétgyermekes anyukák:)) svédországban egyébként már havazott, aztán a felhők felett szépségesen nagy teliholdnál repültünk, végre láttam a dunakanyarban vácot és szentendrét kivilágítva, a ferihegyi hisztériából semmit nem vettünk észre, sógorommal M3-as, aztán haza eger, becsekkoltunk otthonunkba. ja, ha már teszári nórával repültünk haza svédföldről, meg kell említeni, hogy találtam róla egy képet a dunatv-n, amiben egy ugyanolyan színű és formájú ruhafélében van, mint milyet feleségem kapott jucától egy stockholmi áruházban:)))

itt van velünk stockholmban egy judit, ő az a képen, hétfőn készítette rólam és róla a fronzija ezt a képet a john chris coffee-ban, a drottninggatanon, ma este pedig egy üveg glöggöt vittünk neki ajándékba, judit napra, amit azon nyomban fel is forraltunk. szóval az összes otthoni juditnak is boldog névnapot (9 évvel ezelőtt egyébként lakó judittal voltunk svédországban:)

délután kaptam egy képet, egy barátnőnk ausztriában él, onnan küldte üdvözletét nekünk svédországba, ilyen a szobájukból a kilátás a mai napon:) egyébként félelmetesen jó dolog a necc, itt védországban még a bunkeralagsorban is folyik a wifi, szóval be vagyunk hálózva. említettem hogy éjjel berlini barátnőnkkel cseteltem, de délelőtt egy párizsban élő barátnőnk is ránkcsetelt, hogy mit csinálunk stockholmban?:))) országos napilapnál dolgozó barátnőnk azt írta, hogy "olvasta a blogot és próbál nem irigykedni". :) szóval jó hely stockholm, de például nem kaptam ma nobel-díjat, sőt még hó sincs, azért ez megbocsáthatatlan, szeretem a havat, legfőképp azért jöttünk ide... és sehol sem lehet dohányozni, egyetlen egy kávézóban sem. szóval nem irigykedni:)) amúgy ha már nincs hó, legalább mikulásmust van:) és vettünk két üveg glöggöt is, ha már nils horgerson, legyen kövér:)

vannak napok, mikor azért nem úgy jönnek össze a dolgok. holnap repülünk (?), s ma reggel elkezdett sztrájkolni a ferihegyi reptér, az otthoniak lassan elkezdtek aggódni. emiatt is, meg reggeli szűnni nem akaró mandulagyulladásom miatt is feszülten indult a nap. lejárt a stockholmi bérletünk is, nem ittam kávét sem, illetve amivel próbálkoztam az ihatatlan volt. nem járt az a villamos sem ma, amelyikben egy kávézót rendeztek be, s nem mellékesen ez vitt volna ki a vasa múzeumhoz. gyalog kellett mennünk, ami önmagában nem lett volna baj, ha nem időre megyünk délután két programra is. de a sors vagy mi nem akarta ezeket, mert egy buszos bliccelés után a metró leállt az orrunk előtt, a metrópótlót nem találtuk, az esőben próbáltuk elérni a belvárost, de már nem értünk oda a koncert haushoz, ahol az idei nóbel-díjakat adták át. ugyanis dec 10 a nobel-nap svédországban... aztán említettem hogy gerák andrea (www.gerakandrea.com/home.html) meghívott itt stockholmban, hogy menjek el A Youth for Human Rights International svéd szervezete (YHRI-S) által rendezett, az emberi jogok 60. évfordulójának svédországi megünneplésére. ezt is lekéstük, nem működött a mozgójárda sem, hogy említsek negatívumot is svédországból. pech, feszültség és pech. szóval gerák andit a neten hallgatjuk, a nobel-díjkiosztót pedig a svéd híradóban néztem meg jobb híjján.