a hét híre, hogy a 120 évvel ezelőtt, 1889-ben induló Turista Magazin pár év szünet után újra megjelent, a CXVI. évfolyamjelzéssel. a lap első száma ma látott napvilágot, kapható az újságárusoknál, mindössze 345 forintért. szóval hegyszerető olvasóim, ez most itt a reklám helye, tessék venni vinni. amúgymeg van benne két cikkem is, a svájci titlisről és a lengyel-tátrabéli morskie okóról:
tegnaphoz hasonlóan ma is széchenyi ágival szigorlatoztattunk (médiaismeret), hét hallgatót (molnár szilvia, rakita eszter, varga tibor, makkai zsanett, patai beáta, stark zsuzsanna és barsvári tímea), és igen, bevittem a fényképezőt, s dokumentarista módon megörökítettem ezt az eseményt is, szóval ilyen volt:
a galambok nem tudnak olvasni, így nem tudják elolvasni a dobó téren azt a táblát sem, miszerint nem szabad őket etetni:) ezért egy jelzőszobrot helyeztek a térre: egy mekcsey nevű fronzi kémleli őket, egy egri piszi száraz, kőkemény kenyeret vág a földhöz, erre a galambok megijedtek, s felröppentek, dobó meg megmutatja nekik, hogy arra repüljetek, na. mer ha nem, galamleves lesz belőletek! a jelenetnek ma tanúja voltam, íme a kép:
nagy a tél nagy a hó, nagy a sár nagyanyó, mondjuk az utóbbi még nem nagy, de ezt mondja a mondóka, szóval itt egy kép 2009 elején eger, dobó tér
hegedűs helga, kónya lászló, bartus erzsébet, béres mónika, kodákné laczik mónika, megyesi tímea és spisák borbála - no ezt a hét embert szigorlatoztattam 2009 első hivatalos munkanapján széchenyi ágival. közben esett, esett a hó, s mire kávézni mentem, örömmel láttam, hogy más is komolyan veszi az év első munkanapját:)))): a képen a dobó téren egy hómunkás-jómunkás-lány sepreget, három mozzanatot kaptam el ebből. a képen azért tessék ám megfigyelni azt is, hogy bal kezével a láncát fogja:)
charles baudelaire természetesen, a nagy szimbolista, vele álmodtam s belőle érettségiztem, perszehogy az utazóból, gimiskorom kedvenc verséből, azóta is legalább évente eszembe jut. ma, vasárnap is. ülök, mint kisdiák, egy napja már itthon, s újra különböző földabroszokat nézegetek, reális és irreális terveket szövögetek, hova lehetne még januárban elmenni, tegnap ketten is hívtak januári csámborgásra, a piros kabátos nő az északi hegyekbe, jocó barátom pedig a felvidékre, s van még egy ígéretem, hogy januárban egy tízfős csapatot felviszek 3000 méter fölé az alpokban, s közben különböző cikkeimhez hol lengyelország, hol németország, hol osztrák s hol erdély térképeket nézegetek, s persze távolabbiakat is, reáliába hajló vágyálmokat, tóth árpád fordította az utazót, az alábbi fotót pedig én készítettem egy gyönyörűséges földgömbről a stockholmi természettudományi múzeumban.
Maxime du Camp-nak
1.
A kisdiák mereng mappán és tarka képen
s a Mindenség neki mint lelke éhe, tág.
Óh, mily nagy is a föld a lámpák fénykörében,
s ha már emlékezünk, mily kicsiny a világ!
Egy reggel indulunk, és velőnk teli tűzzel,
és fájó dac dagaszt, s keserü vágy izen,
megyünk, s a kósza kedv táncos habokra űz el,
ringatva végtelen lelkünk véges vizen.
Van, akit futni készt megútált hona szennye,
van, kit bölcsője zord titka űz, s van olyan,
ki csillagot figyelt, s behúllt egy női szembe,
s most vészes illatú Circéjétől rohan;
hogy ne bűvölje őt állattá a boszorkány,
fut és teret iszik, fényt és égi parázst,
húsába jég harap, s a réz nap, rája-forrván,
lassan lemossa majd arcán a csókmarást.
De igaz utazók azok csupán, kik mennek,
hogy menjenek, s szivük mint léggömb ring odább,
kik bolygó végzetük sodrától nem pihennek,
s ezt hajtják egyre csak, nem tudva mért: Tovább!
kikben száz alakot, mint a felhők szeszélye,
ölt a vágy, s mint ujonc harcost ágyúk heve,
vonz új és változó, titkos kéjek veszélye,
miknek még emberi nyelven nem volt neve!
2.
S mi csak forgunk, iszony! és ugrunk, meggyötörve,
mint pörgettyűk s golyók, - álmunkban is igáz
a vad Kiváncsiság, mint zord Angyal, ki körbe
a vágtató Napok csóváival csigáz.
Furcsa sors a miénk: a Cél, míg űzzük, illan,
s mindegy, hová libeg, hisz úgy sincsen sehol!
De az Ember elé remény reményre csillan
s pihenést úgy keres, hogy őrültként lohol.
Nagy, három-árbocos lelkünk Ikáriába
vágyik s fedélzetén hang zendül: "Part!" - s a hírt
a kosárból a hang bolond hévvel kiáltja:
"Üdv! hírnév! szerelem!" - s fúj, poklok! itt a szirt!
Mert minden part, melyet jelent az őr, ki fent űl,
ma még Arany-Sziget, jósors-igérte táj,
felé a képzelet dús orgiákra lendűl,
de csak zátonyra lát, ha pirkad a homály.
Óh, tündéri hazák szegény, bús őr-hajósa
Verjük bilincsbe őt, vagy vessük vízbe tán?
Csak sir, Amérikák hibbant mámoru jósa,
és sósabb ár tolong a délibáb nyomán.
Így a vén vándor is, míg lába szennybe bágyad,
még légbe szimatol és szeme hályoga
Édent sejt arra is és csábos Cápuákat,
hol rossz gyertyán dereng vak viskók vályoga.
3.
Ti csodás utasok! hadd olvasunk ma drága
meséket szemetek tengermélyeiben!
Nyíljon emléketek kincses ládája tágra,
hol csupa éther- és csillag-ékszer pihen.
Bár gőz s vitorla nincs, utatok láza rázzon!
Rablelkünket tovább ne búsítsa retesz,
dús rajzot fessetek s lelkünk feszül, mint vászon,
mit emlékeitek látköre keretez.
Mi mindent láttatok?
4.
"Láttunk csillagvilágot,
hullámokat, sivó homok síkságait,
s bár váratlan veszély sokszor vad szirtre vágott,
úntuk gyakran magunk, úntuk, akárcsak itt.
A nap dicső tüze a lila óceánon,
s dicsőült városok a húnyó nap tüzén,
felgyújtották szivünk, hogy elmerűlni vágyjon
vad láza, hol felé hívón zendűl a fény.
Láttunk dús tájakat, városok gazdag ormát,
de nem vonzottak úgy, olyan rejtelmesen,
mint azok, miket a felhők szeszélye formált.
És vágyunk egyre nőtt, tovább, sejtelmesen!
- A kéj nyomán a vágy csak kínzóbb és erősebb.
Óh, Vágy, vénhedt fa, te, csak trágyád a gyönyör,
s míg egyre vastagabb kérgű lesz ősi törzsed,
ágad a nap felé még közelebbre tör!
Meddig nősz, szörnyü fa? sudárod buja kedve
ciprusnál szökkenőbb? - De mégis, gyűlt a kép,
sok gondos rajz, mohó, nagy képeskönyvetekbe,
fivérek, akiket vonz minden messzi szép!
Köszöntöttünk ezer orrmányosan iromba
bálványt és trónt, amely ékszertömbként ragyog,
sok remek palotát, hol a tündéri pompa
bús vággyal rontaná minden bankárotok;
ruhákat, melyeket látni is mámorító,
nőket, kiknek fogán s körmén kármin a lakk,
tudós bűvészt, kihez hizelgőn kúsz a kígyó...
5.
S tovább, mit még? tovább!
6.
"Óh, gyermeki agyak!
Hogy ne feledjük el a legfontosabb dolgot,
mely keresetlen is mindíg szemünkbe tűnt,
míg lábunk a komor lépcsőn fel és le bolygott,
láttuk az örökös, únott látványt, - a Bűnt:
a nőt, hogy buta és silány rabszolga-gőggel
mint imádja magát, gúny- és csömörtelen,
s a férfit, hogy vad és falánk kényúr a nőkkel,
bár rabok rabja és a szenny közt förtelem;
hóhért, ki édeleg, mártírt, ki könnyet ont és
ünnepet, melyet a vér szaga fűszerez;
zsarnokot, kit kiélt ronccsá hatalma ront és
népet, melynek gyönyört szégyenkorbács szerez;
láttunk nem egy hitet, hasonlót a miénkhez,
egekre kúszni bús ostromra; szenteket,
kik mint, puhúlt inyenc, ha dunnás ágyat élvez,
kéjűl keresik a szőr-övet és szeget;
láttuk, hogyan fecseg az ész ittas bolondja,
az Emberfaj, amely máig sem változott,
duhaj, agóniás dühhel istenre rontva:
- »Én másom, mesterem, óh, légy megátkozott!«
S láttunk bölcsebbeket, Téboly merész csapatját,
kik futják ezt a nyájt, hol Végzet a karám,
s maguk az Ópium roppant ölébe adják!
- Ez az örök körút a földgömb szűk porán..."
7.
Hej fanyar, lecke ez, leckéje az utaknak!
Ma, tegnap, holnap és örökre a világ
egyhangú, kicsi hely, rossz ketrecet mutat csak,
unalom-sivatag fájó oázisát!
Menni, maradni jobb? Maradj, ha tudsz te tűrni,
menj, ha kell. Van, ki fut és van, ki sutba űl,
s az éber és gonosz ellent le tudja gyűrni,
az Időt! Jaj, de hány lohol szünetlenűl:
bolygó zsidó gyanánt, apostolként rohannak,
nekik már se vasút, se hajó nem elég
az átkos Bajvivó elől elfutni! s vannak
kik ott vívnak, ahol bölcsőjük a vidék.
Ám ha nyakunkra hág végűl a Gladiátor,
megint remélhetünk, kiáltva: Vár az út!
S mint mikor kínai vizekre vont a bátor
vágy, s néztük a habot, s a szél hajunkba fútt,
megyünk majd: vár reánk az Árnyak Óceánja,
s mint ifjú utasé, szivünk friss lesz s vidám.
Hallga! figyeljetek az édes, bús danára,
ezt zengi: "Erre mind, aki enni kiván
lótuszt, mely illatos! Csodák gyümölcsszüretje,
amelyre szívetek éhes, itt vár csupán,
jertek, halk s különös mámorral a szivekre
csak itt vár a soha nem szűnő délután!"
S a kísérteti hang mind ismerősebb s hívebb,
holt Pyladeseink karja tárúl ki ránk,
"Elektrádhoz evezz! itt megfrissül a szíved!" -
zengi a nő, kinek térdét csókolta szánk.
8.
Halál! vén kapitány! horgonyt fel! itt az óra,
óh, untat ez a táj! Halál! Fel! Útra már!
Bár várjon tintaszín ég s víz az utazóra,
tudod, hogy a szivünk mégis csupa sugár!
Töltsd bőven italod, üdítsen drága mérge!
Így akarunk, amíg agyunk perzselve gyúl,
örvénybe szállani, mindegy: Pokolba, Égbe,
csak az Ismeretlen ölén várjon az Új!
pénteken értünk haza erdélyi csámborgásunkból, és szombaton (január 3:) már ismét nem bírtunk ülni a fenekünkön, és kiszaladtunk kicsit felsőtárkányba. ott kaptam lencsevégre ezt a piros kabátos nőt, piros babakocsival:)
hipomán állat vagyok, élvezem amit csinálok: a túri-hasadék után január elsejére mégegy kirándulás besikerült. felkerestük a sebes-körös forrását kalotaszeg vidékén, fotóztam a még kispataknyi folyót, majd a szépséges körösfői templomot fotóztam - az egyetlen kék ég itt volt egész nap. a kirándulásokból és a fotókból cikk lesz egyszer - ezért az újévi munka, na. fotózás egy leendő cikkhez, munka a "körösfői kertek alatt"...
túri-hasadék, egy szurdokvölgy nem messze a tordai-hasadéktól, ráadásul másfél kilométerre erdély egyik főútjától, kolozsvár s torda közt. régóta vágytam már ide (családom egyik fele túri-ág), s most igen, 2009 első napján tettem ide egy túrát. székelyudvarhelyről reggel indultunk, s napközben leereszkedtünk a tordatúr melletti szurdokba. zúzmara, zúzmara, jegek, gyönyörűszép volt na:))
Kányádi Sándor: Ballag már
Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.
Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.
ezt a verset küldte el nekem halász réka újévi üdvözletül, meg különben is, pár kilométerre voltunk csak kányádi szülőfalujától, így most ezzel köszöntöm én is blogolvasóimat. minden mindennel összefügg egyébként:) a képen 2008 és 2009 határán a koccintás székelyudvarhelyen, a kacsó család teraszán, miközben a küküllő mellől lőtték fel a tüzijátékot. 5 percet sem bírtunk egyébként üvegpohárral a kézben, a pezsgő belefagyott az üvegbe:))
szánkózással telt 2008 szilveszterének délutánja, egy szenttamás nevű székelyföldi faluban, ahonnan egyébként kacsó peti barátom ősei is származnak részben. a mínuszok és a popsitepsinek nevezett csúszóalkalmatosságok is röpködtek a friss havon, jó mók volt na:)
van egy profi fotós, aki egyszer lefotózta önmagát. női akt. ennek a fotósnak december 31-én van a születésnapja. egy hónappal ezelőtt kávéztam vele, s próbáltam megcsinálni a nő kávéval című képemet. ez lett belőle. a fotósok sokszor nem szeretik, ha fotózzák őket:)
felsőboldogfalva egy székely falu, régi neve asszonyfalva és boldogasszonyfalva. kacsó peti barátom tette fel a találós kérdést: mitől boldogok az asszonyok boldogfalván? - nos, mert mellettük van a szomszédban bikafalva:))) szóval szilveszter napján kimentem udvarhelyről a szomszédos boldogfalvára, ott fotóztam ezt a két asszonyt, akik egykoron egy kiskunfélegyházi gimnáziumban osztálytársak voltak, s most itt székelyföldön szilveszterkor futottak össze. boldogok voltak. pedig nem is jártak a szomszédos bikafalván:))
a fogarasi-havasok az egész kárpáti hegységrendszer legnagyobb tömegű hegysége, 70 km hosszú gerince pedig a déli-kárpátok legmagasabb és legegységesebb hegylánca. nem véletlenül nevezte el 1882-ben inkey béla geológus erdélyi-alpoknak. 1994-ben egy hetet töltöttem a hegység egyik menedékházában, 2002-ben kacsó peti barátommal átszeltük a transzfogaras autóúton, 2008 szilvesztere előtt pedig csak egyszerűen felmentünk a 2000 méter magasan fekvő bilea-tóhoz, s élveztük a havas hegyek látványát, sőt a villa paltinuban ettünk egy csorbát is. ezen ház egyébként egykoron a román diktátor, nicolae ceausescué volt. ja, a fogarasra a "fellegszerű hegyek" kifejezést babits találta ki. ő utálta az egész környéket. én szeretem. a klasszikusokkal olykor nem árt vitatkozni:)
előszilveszteri túraként székelyföldön sem tudtunk a fenekünkön ülni, s december 29-én nekiindultunk a déli-kárpátoknak, a fogarasi-havasoknak. annak északi előterében fekszik fogaras városa, babits itt szenvedett, irodalomból ennyit jegyeztem meg, meg hogy fogaras város képviselője volt mikszáth kálmán, a jó palóc. én jó palócként nem nagyon szenvedtem itt semmi mástól, csak a kattingatási kényszertől, így a mínusz huszat döngető hőmérsékleten azért csak megörökítettem a szép téglavárat. alább mellékelek mégegy ugyancsak saját fotót, amit még hat évvel ezelőtt, 2002 nyarán kattintottam.
"üdvözletünket küldjük székelyföldről az alföldieknek!:) és persze nagyon boldog tamó napot debrecen legszebb pálmájának!:) névnapi csók, színesék" -- ezt az smst küldtük a képen látható lánynak székelyföldről, s válaszolt is még rá éjfél körül: "ti vagytok a legeslegdrágábbak, imádlak benneteket!"
december 28-án is dobálta a -20 fok körüli hőmérsékleteket a székelyföldi időjárás, de ez nem akadálya a csámborgásnak, peti bácsi például azt szokta mondani, nincs hideg csak fázós ember, szóval kicsinyt fáztunk, de elmentünk szenttamásra szánkózni, meg székelyszentléleken tájházat fotóztam meg árvizi emlékművet, meg persze farkaslakán a tamási áron szülőházat
bitangjó blúz, igenigen, szombaton (december 27-én) este székelyudvarhelyen a szleng cafféban hajnalig mindhalálig blúz, kacsó péter barátom öccse, kacsó zoltán gitáros a blúzers zenekarban, ötórás gigakoncert, köményes, transylvanicum és abszint számolatlanul, jobbnál jobb zenék és zenészek. a zenekarnak van egy vebhelye is: http://www.bluzers.blogspot.com/ s amikor elfáradtak, kicsi dzsemmelés, beszállt monyo gitározni és baba énekelni. baba legjobb hang a kárpát medencében! (http://www.monyoproject.com/index.php).
mit mond kőműves kelemen a fiának, mikor jön haza az iskolából? - gyere fiam, anyád már vár:))))))))))))))))))))
szóval magos déva vára, milliószor elautóztam mellette, 2008. december 27-én végre feljutottam a várhegyre. kilátás, mostépül mostépül, dobóistván, miegymás.
solymos vára után egy XIV. században épült templomot néztünk meg a maros völgyében, guraszádán, s amikor ezt a fotót készítettem, a kerítésen állva szétszakadt a nadrágom:)
egy hétig nem voltam netközelben, pótolom hát az elmaradottakat. nos, erdélyi csámborgásunk egyik első látnivalója az aradhoz közeli lippa melletti solymosi vár. gyönyörű volt végig a maros völgye december 27-én, szombaton, zúzmara, zúzmara és zúzmara, minden mennyiségben.
akik mániákusan szeretik követni térképen a csámborgásokat, azoknak álljon itt a holnapi nap útvonalterve: kiskunfélegyháza, szeged, arad, lippa, déva, s valamikor este érkezés székelyudvarhelyre. az útvonal hossza 553 km, kb. 9-10 óra autózás. az útvonaltervező térképek nagy része nem felel még meg az igényeimnek, magyarul bénák, csúnyák, de azért egy térkép a holnapi útvonal-tervről. a szerkesztőség természetesen a spontaneitás jogát fenntartja:)))!
reggeli autózás az északi hegyekből a nagy magyar alföldre. útvonal: eger, füzesabony, heves, jászapáti, abony, törtel, nagykőrös, kecskemét és kiskunfélegyháza. feleségem szüleihez jöttünk ide karácsonyozni kicsit, majd indulunk tovább:)
volt a szegedi egyetemen egy csoporttárs-barátnőm, aki akkor is embernek nézett, mikor sokan mások nem. halász rékának hívják a lányt, és sokat-sokat kirándultunk együtt: bejártuk a dunántúli-középhegység minden jelesebb helyét, salgótarjánban egy hétig együtt kecóztunk egy szobában, voltunk ipolytarnócon meg béren meg taron, a buddhista sztúpánál, s még lehetne sorolni a helyeket. olykor le is fotóztam, jelen képet a balaton-felvidéki monoszló melletti hegyestűn készítettem róla. 12 éve, 22 éves korában láttam utoljára. holnap lesz 34 éves, éshát boldog születésnapot neki innen a blogomról is!:)))
zajlik a karácsony, tegnap találkoztunk bejglivel, aki épp rosszul volt. egy rossz poént el is nyomtam: nem ettétek meg bejglit szenteste? szóval azt kell tudni, hogy bejgli egy beagle fajtájú kutya, őt sétáltatták szomszédaink, rita és ádám. mivel új szomszédaink első karácsonya ez itt kinn a szőlőhegyen, meg névnapja is volt, így ittunk két kupica jagermeistert (a kerítésen át koccintva), s megint jött a nagy poén, ó igen, kerítésszaggató:)))) fiam addig kvadozott, a sötétben, ezt folytatta napközben az érsekkertben is, karácsonyi lazulás, karácsony (kézenfekvő, illetve karonfekvő lenne a naggyongyenge szóvicc: "lábácsony"), punnyadás, ellevés. és ha már eredetiség: meghirdettem magamban egy kitud közhelymentesebben karácsonyt kívánni versenyt. sokan beszálltak, sokféle kívánsággal, de a zömük az indultak még kategóriába tartozott (persze örültem ezeknek is na). deszóval, egy elsőéves főiskolás tanítványomtól, illetve felsőbbéves nővérétől, timitől és renátától kaptam a locsolkodóversre emlékeztető üzenetet, mely rigmusozás a karácsony viszonylatában még nem elterjedt, de most ez tetszett. álljon itten ni, okulásunkra s karácsonyi üdvünkre:
"három napja díszítek, csípje meg a kánya, majdnem beleestem a kiömlő gyantába. nagyzolni akartam, de látom rosszul tettem, hogy luc helyett az idén mammut fenyőt vettem."
szóval lehet patetikusság-mentesen is:)))
