Csámborgó

"Az öt évvel ezelőtti pusztító magas-tátrai szélviharra emlékeztek csütörtökön a térségben élők." - adta hírül ma az Új Szó:

http://ujszo.com/online/regio/2009/11/19/ot-eve-tartolt-a-szel-a-magas-tatraban

öt évvel ezelőtt, rögtön a vihar tarolása után elutaztam a tátrába, s végigfotóztam a pusztítást. egy üzleti magazinba riportot is írtam róla, de most az öt évvel ezelőtti képeket teszem közzé, amelyek közül nem mind jelent meg a lapban.

a képen borbála lányom áll róma egy parkjában. felvetődik a kérdés, hogyha ő látszik a képen, akkor miért nem látszik Pál az erdőben?

- Pál-ma-fa

:))))

a héten két rádiónak is adtam két interjút. az egyikben igen hosszan a bükk kutatóiról értekeztem, a másikban a rádiómegszűnésekről kérdezték a véleményem.

de nemcsak adtam interjút, hanem csináltam is, az egri uszodában egy senior úszóval. interjút adni és kapni. mediatizált ez a világ, hajjj:))

(a képen illusztrációként tanja és mikrofonja, neki ugye májusban adtunk interjút a belgrádi rádiónak)

indiába ment ki egy 24 éves góbé srác (kovács sándor) biciklivel. ezt a könyvet is most olvastam el. és hogy honnan szerzek én ilyen könyveket? hát ezt például 2001 szilveszterén kaptam székelyudvarhelyen kacsó peti barátomtól. a könyv címe amúgy zarándokúton indiába, és székelyudvarhelyen jelent meg. magyarországon nem láttam könyvesboltokban...

pontosan 20 évvel ezelőtt olvastam először arról, hogy kubassek jános ladakh-ban járt. azóta ladakh bennem van, kubassek könyveit pedig mind megvettem, de kaptam is tőle néhányat ajándékba, dedikálva. (az egyikbe azt írta: emlékezetes ázsiai utazásokat kívánva") az elmúlt pár napban valahogy újra rákattantam ladakhra, s falok minden infót erről a környékről ("karosszékben olvasva csámborgás"). jános már tavaly is noszogatott szelíden, hogy menjek ázsiába. csak eljön az idő. én meg most kubassek könyveinek olvasására noszogatom a blogolvasót. magyar utazók ázsiában.

sugárka - így hívták egyik szegedi egyetemista csajt, a múlt ködéből. állítólag a szülei fizikusok voltak pakson, az atomerőműben. egyetemista újságíróként én is jártam a paksi erőműben, hétfőn viszonzt feleségem kirándult oda egy gárdonyis (12.B) osztállyal és inczéné lazarevics katalin osztályfőnökkel. amíg én egerben tanítottam meg hírlapszínházaztam, addig ő pakson csámborgott.

sugárka :))

"folyamatosan jó" - egy barátosnénk mondogatta mindig valamire, ami konstans jó. az egri újság színház márpedig folyamatosan jó. és ezzel sokan vagyunk így. k.vali, n.ákos, r.anna, és még sokan mások úgy várjuk mint a gyerekek régen az esti mesét. és ma volt megint. nem volt olyan röhögős, nem kirobbanó, de nagyon ott volt. esti mese nélkül lehet élni, nade... lassan így vagyok az újság-színházzal. lehet(ne) biztos élni nélküle, node az már nem olyan.

és mégvalami. jóból a kevés árt meg, nem a sok. nagyszülőink korosztályának mondása, hogy a van az sose baj. a nincs a baj. szóval még, még, még...

vasárnap esti nyomtatott papír-olvasgatás, az egri színház kiadványát, a gárdonyi naplót élveztem végig. két színházi embertől is idéznék, csak úgy.

az egyik járó zsuzsa, aki azt mondja.

"Azon ritka, szerencsés emberek közé tartozom, akik úgy születnek, hogy tudják mi a dolguk a világban. Mások egy életen át keresik ezt".

a másik rále, azaz radosláv milenkovic:

"Harcolunk, lázasak vagyunk, szerelmesek, ezért képesek vagyunk mindent elrontani, miközben az életnek semmi értelme nincsen, és semmiből semmit nem tanulunk. (...) Piszkosul küzdünk, miközben a szenvedésünk banális, triviális, kicsi. De élni akkor is gyönyörű!"

naná hogy...

hétfő reggeltől szombat délutánig... pont 30 órám volt a héten a főiskolán. nem éreztem soknak, élveztem inkább a tanítást. sőt, még egy zh-íratásra is megkért egy kollégám. a kép ekkor készült - a hallgatók szenvedtek, én meg fényképeztem szenvedésüket. :))

a héten nem volt csámborgás, csak korábbi utazások, túrák feldolgozása. ez is nagyon fontos időszak, s erre a november a legalkalmasabb. amellett, hogy zürich legjobb kilátópontjáról (lásd a képen)  írtam egy cikket, rengeteget olvastam mindenféle más helyekről, hegyekről, főleg és leginkább indiáról, illetve ladakhról. ez utóbbiról még egy lonely-planet trekking könyvet is rendeltem :)

Afrika II. A viktória vizeséstől NAirobig. Malawi - Tanzánia - Zanzibár - Kenya vetités Egerben, a Világjáró Klubban (EKMK).

IDŐPONT: 2009. NOVEMBER 25. SZERDA 19.00

ELŐADÓ: KISS TAMÁS BENEDEK

HÁZIGAZDÁK: FEHÉR ZSOMBOR és BARNA BÉLA

Az Afrikai szavannáktól Afrika legmagasabb csúcsáig az 5985 méter magas Kilimandzsáróig.

A vetítés során ellátogatunk Malawiba és Tanzánia partjaitól mintegy 40 kilométerre fekvő, álomszép tengerpartokkal rendelkező Zanzibárra, ahol pálmafákkal szegélyezett, mesébe illő tengerpartokon, sétálhatunk. A fehér korallhomok és a türkizkék tenger csak a felszín: a víz alatti világ még színesebb csodákkal vár. De épp ugyancsak izgalmasnak ígérkezik látogatásunk Stone Town elbűvölő, labirintusszerű városában, avagy a híres fűszerültetvényeken. A világ nyolcadik csodájának is nevezett Ngorongoro kráterhez és a Serengeti Nemzeti Parkba is ellátogatunk ahol, majmok, vízilovak, zebra és gnú-csordák, zsiráfok, flamingókat láthatunk és a megismerkedhetünk a Masai emberekkel. Az afrikai szafari után Afrika legmagasabb csúcsára az 5985 méter magas Kilimandzsáróra kapaszkodunk fel a képek segitségével. Innen Kenya partjaira, az India óceánhoz utazunk Mombassába, Watamuba a kis halász faluba és a híres Diani beachre. Hátrahagyva a tengerpartot újra szafarira indulunk, ezúttal Masai Mara Nemzeti Parkba ahol újra megcsodálhatjuk Afrika vadon élő állatait. Utolsó Afrikai kalandozásunk után Kenya fővárosába, Nairobiba utazunk ami szintén rejteget még pár érdekességet, mint a vadonban megsérült vagy magukra maradt állat kölykök megsegitésére létrehozott menhely vagy egy zsiráf farm...

„Óóó épp tegnap este láttam :D szerintem óriási! Hallottam, hogy valami kritikában eléggé lehúzták mondván, hogy 2 óra hírlap-színház mégiscsak sok, de nem értek egyet :) Nekem nagyon tetszett, édesapám pedig sírva röhögött mellettem :D” – nemrég kaptam ezt a mélt egy anna nevű lánytól, akivel szeretek színházról értekezni. de bárkit kérdeztem véletlenszerűen a környezetemben a darabról, hasonlóan vélekedtek.

 

hivatalosak voltunk november 7-8-án bánkútra. sokféle dolog miatt nem tudtunk a társasággal tartani, de gondoltunk rájuk. most pedig gondolok azokra, akik kíváncsiak arra, milyen esőben a bükk. szép. a bükk mindig szép. amúgy meg mindig az jut eszembe ilyenkor, hogy

"nincs rossz idő csak rosszul öltözött turista"

a fotókat bjudit készítette

a hétvégén angliából hazalátogatott tepi. egy kávé vele és sulmonai születésű olasz piszijével (rövid fekete középen) az egri art caféban. (nemrég rómából hazafelé sulmona közelében repültünk át)

természetesen kassán kommunikáció szakosokkal felkerestünk egy szlovák nyelvű napilapot is, a korzárt és annak nyomdáját is.

miklós segítségével és pali tolmácsolásával november 5-én a szlovák rádió kassai stúdiójában is jártunk.

márkus judit egy kedvenc tanítványom volt, annak ellenére, hogy lélekben nem igazán volt ott a főiskolán:) már akkor sopronban, majd később szegeden játszott. tudtam róla hogy elszerződött, de mégis furcsa és jó volt látni a kassai tháliában a fotóját. egykor kvztunk együtt a görögben, most is jó lett volna kassán meginni valamit, de pont nem volt a városban :( márkus juditról többet honlapjáról:

http://www.markusjudit.hu/

marsovszky miklós filozófia szakott végzett. egy intelligens, nyíltszivű, segítőkész ember, aki fél éve újságot ír. a kassai thália színházban találkoztunk vele, ott beszélt egy tudósító munkájáról, mindennapjairól.

az újság, ahová ír, itt olvasható:

http://ujszo.com/

húszévesen faltam márait, vagy húsz kötetét. mára csillapodott a láz, látom sok-sok hibáját, kekecebb lettem, lázadóbb, de ugyanakkor néha elfogadóbb. a füveskönyvet nem szeret(t)em, de találni benne néha hangulatot.

amúgy a márai emlékszobában (a képek itt készültek) várták a csapatot, sokol júlia mesélt márai kassájáról, kassa máraijáról. én most nem mesélek, csak idecseszek egy idézetet, ami talán a csámborgó blogban megállja a helyét. címe az, hogy

"Arról, hogy minden nap tovább kell menned"

"S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van." Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy. "

-hogy halt meg rákóczi? - belefulladt a rodostóba...

-szól a hülyediák, megesik ez néha, no.

szóval csak annyi, hogy főiskolás csoportomat kassán a rodostói ház másához is elcipeltem.

krakkó, pécs, eger, patak, kassa - városok, melyeket régóta, nagyon nagyon. november 4-én, szerdán sokadjára is kassán. unhatatlan. (a kép friss!)

"Este nyolckor születtem, fújt a szél/ Kassát szerettem és a verseket / A nőket, a bort, a becsületet / S az értelmet, mely a szívhez beszél" - Márai

a földrajzi név egy lapcím is egyben. a miskolcon megjelenő észak-magyarország napilapnál is látogatást tettünk, ahol egy újságíró, Bujdos Attila beszélt hallgatóimnak a lapszerkesztésről, újságírásról, szabadságról. (utólag tudtam meg, hogy attila színházi blogot is vezet: http://nezoter.blogspot.com/) katt rá!

(az alábbi képek nem sajátok, a lap fotóriportere készítette, egyik meg is jelent az északmagyar csütörtöki számában)

EKF-esek a Miskolc TV-nél. ez duplán értendő: ugyanis szerda reggel egerből 30 EKF-es hallgatóval Miskolcra kirándultunk, ahol a Miskolc TV-nél egy kedves volt tanítványom és palettásom, petruskó norbert fogadott minket. bemutatta a televíziót, és bemutatta a mostani hallgatóknak a régi egri fősulin kommunikáció szakon végzett munkatársait. itt dolgozik varga viktória, tomorszki ivett és loló anita is. anita volt velem turisztikai tanulmányúton a magas-tátrában, ivettel pedig még egykoron a bakancsot fel! című turisztikai magazint készítettük együtt.

a nyáron meghalt Besze Tibor. az októberi paletta miskei antal tollából nekrológot közöl. mivel a visszajelzések szerint sok volt egri főiskolás is olvassa a blogot, akik nehezen jutnak nyomtatott változathoz, így most blogomon is olvasható:

a tervek szerint kétheti lap lesz a paletta, az egri főiskola lapja. az első szám az őszi szünet előtt, október 22-én jött ki a nyomdából, hamarosan megjelenik a másik is. a képen pedig az új palettás csapat, a másodéves komm-médiás írott sajtó szakirányosok. a fotó kedd reggel nyolckor, lapszerkesztés órán készült a B épületben:)