vasárnap esti nyomtatott papír-olvasgatás, az egri színház kiadványát, a gárdonyi naplót élveztem végig. két színházi embertől is idéznék, csak úgy.
az egyik járó zsuzsa, aki azt mondja.
"Azon ritka, szerencsés emberek közé tartozom, akik úgy születnek, hogy tudják mi a dolguk a világban. Mások egy életen át keresik ezt".
a másik rále, azaz radosláv milenkovic:
"Harcolunk, lázasak vagyunk, szerelmesek, ezért képesek vagyunk mindent elrontani, miközben az életnek semmi értelme nincsen, és semmiből semmit nem tanulunk. (...) Piszkosul küzdünk, miközben a szenvedésünk banális, triviális, kicsi. De élni akkor is gyönyörű!"
naná hogy...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.