Csámborgó

utazás a világ nagy vasútjain – bizony ez egy 1999-es angol utifilm, melynek forgatókönyvét michael frayn írta. meg ő írta a vadméz című darabot is. a vonatokat imádom, a vadmézet méginkább, rossz ember nem lehet hát. frayn egyébként angol újságíró, novellista és színdarabíró, 1933-ban született londonban, ott sok más mellett oroszul is tanult, a vadmézet meg 1984-ben írta át csehovból, egy koraiból, amit platonov címen szoktak emlegetni. ezt fordította le morcsányi géza (a premieren ő is itt volt egerben), radoslav milenkovic pedig megrendezte, az egri gárdonyi géza színház pedig magyarországon először, 2009. március 6-án be is mutatta. csak hogy fitogtassam utánaolvasottságomat, meg kell említenem, hogy a darabot már rögtön 1984-ben bemutatták a londoni nemzeti színházban, és olivier-díjat is nyert három kategóriában, illetve ezzel a darabbal nyitották meg 1986-ban a newyorki virginia színházat. fraynre akkor lettem kíváncsi, amikor egy sajtóanyagban azt olvastam, hogy az író ezt írta saját darabja címéről: „Egyszerre jut eszembe róla a tiltott szexuális vonzalom önfejű édessége, és a darabot átható intenzív nyárérzés.” – szóval megnéztük hát a premiert, második sorból élveztük végig, szenzációs jó volt, barátom folyamatosan arról beszélt, hogy fiatalon mennyire nem jött neki be ez az orosz hangulat, most meg mennyire igen. a darab egy álmos oroszországi falusi birtokon játszódik a XIX. század végén. a birtokot körülveszi egy misztikus, sötét, csalogató erdő, ahol mindenki keres valakit, minden nő vágyik arra, hogy platonovval (mészáros máté) szexeljen, az egyik főhőssel, aki kiábrándult falusi tanító, de ez igazából nem fontos, a nyírerdő a lényeg, meg hogy az esti teher vagy személyvonat ment-e el, (lásd vonatmánia). ebben a nyírerdőben van tüzijáték is, de a nyírerdő a lényeg (díszlettervező juraj fábry), szinte itt történik minden, a házakba is beér a nyírerdő, szenzációs jó a díszlet, öröm lehetett ott játszani, örömmel is játszottak a színészek. az anna petrovnát alakító bozó andrea egyenesen lubickolt a szerepében, s remekelt minden mondatával, de igazából mindenki jó volt, vagy legalábbis mindenkit jónak láttam én a laikus, s hogy ne csak úgy a vakvilágba dícsérjek, kiemelném mészáros mátét meg vajda milánt meg rácz jánost. safranek károlyt is nagyon szerettem csomó darabban, ahhoz képest ő most kevesebb volt nekem, de jó volt venczel valentin, nagy andris meg szabó emília is. s bár feleségem szerint mészáros sára is nagyon jó, én idestova több éve nem tudok vele mit kezdeni. biztos jó, biztos jól játszik, de nekem soha nem átütő, s nem annyira tetszik. blaskó balázsról nem mondok semmit, ő utál engem, ebben a darbban teljesen jól játszott, a rendezőnek jó szeme volt hozzá. s még valamit a rendezőtől, a színház honlapján olvastam, hogy a következőket nyilatkozta: „sokszor olyan butaság komolyan venni magunkat, az életünket. Természetesen tragikus, hogy meghalunk vagy, ha nem szeretnek bennünket. De mégis kell tudnunk nevetni a gyengeségeinken, a hibáinkon. Ilyen az életünk, hát legyen ilyen az előadás is. és ez az előadás ilyen lett, lehetett rajta nevetni, ugyanakkor gyengesége vagy hibája nemigen volt. tetszett na, nagyon. az egyébként veszélyesebb premierközönségnek is tetszett a darab, úgy láttam, meg megkérdeztem másnap egy színházszerető gimis csajt is emilen, aki ezt írta: „Nekem nagyon tetszett:) Lehet, hogy mert mostanában mindenütt Csehov van iskolában is azt vesszük itthon is azt olvasok de nekem nagyon tetszett:) A műfaj is sokkal közelebb állt hozzám mint Az elkéstél Terry...Jövőhéten újra megnézem a sulivalJ kell ennél nagyobb dicséret?:) s hogy kiket illet a taps, álljon itt a teljes színlap, s álljon itt néhány felvétel gál gábor fotómasinájából is.