igen, gézával is voltam már közös kiránduláson, kassán, aradon, nagyváradon, munkácson és beregszászon. ez nem dicskvés, ez tényközlés:). a csámborgások mellett persze szoktunk dolgozni is, ez sem dicsekvés, hanem tényközlés:) géza a munkatársam, egy tanszéken tanítunk, persze ez is tényközlés:) és pénteken mindketten levelezős hallgatóknak tartottunk órákat, tényközlés, igen, ez volt a péntek. de gézának aznap vittem dedikálni egy könyvet is, ami nemrég jelent meg, s le is fotóztam (április 3-án), ahogy ezt dedikálja.
géza könyvéről egy tanítványom, magyar krisztián írt recenziót, amit ide be is másolok. krisztián egyébként megkért, hogy most induló blogjukhoz (http://szolistak.freeblog.hu/) írjak már egy ajánlót. írtam. géza meg beleírta a dedikációba, hogy eger sajtótörténetéről készülő könyvem viszont-dedikációját várja. körbededikálások.
szóval itt van krisztián recenziója:
Magyar Hírlaptörténet 1848–1918 címmel jelent meg Buzinkay Gézának, főiskolánk Médiatudományi Tanszékének – és az Eötvös Loránd Tudományegyetem – oktatójának legújabb könyve.
Buzinkay tanár úr már évtizedek óta kutatja – többek között – a 19. és 20. századi magyar és közép-európai művelődést, a média és újságírás történetét, a karikatúrákat és élclapokat, valamint azok szerepét a magyar sajtóban. Munkásságát és tevékenységét elismervén 1995-ben Pulitzer Emlékdíjjal is kitüntették. Legújabb könyvéből megismerhetjük a magyar hírlaptörténet legapróbb részleteit a negyvennyolcas forradalomtól a kiegyezésen át az első világháború végéig. A szerző szemléletesen – helyenként grafikonokkal is illusztrálva –, következetesen és követhetően mutatja be a hírlaptörténet legfontosabb eseményeit (lapindításokat és -beszüntetéseket, példányszámok alakulását, publicisták toborzását, jogi kereteket stb.), mindemellett általános kultúr- és politikatörténeti körképet is kapunk a könyvben vizsgált korszakról. Arról a korszakról, amelynek kezdő és végpontjai szimbolikus jelentéssel bírnak az ország, a társadalom, így a sajtó szemében is. Hiszen, a negyvennyolcas szabadságharc egyik legfontosabb eseménye – tulajdonképpen Táncsics kiszabadításával – a sajtószabadság életre hívása, amely hozzájárult ahhoz, hogy az utókor a sajtó „aranykoraként” említhesse ezt az egészen 1918-ig tartó időszakot; amelynek a forradalmak és a vesztes világháború következményeként a cenzúra bevezetése, a papírkészletek korlátozása, illetve számos lap betiltása vetett véget. A szerző a címben leszűkített téma ellenére a hírlapok mellett megemlít néhány fontosabb folyóiratot és élclapot is. Ezek részletesebb feldolgozását korábbi könyveiben (pl. Borsszem Jankó és társai, Kis magyar sajtótörténet) találhatják meg a téma iránt érdeklődők, netán a médiaismeretből idén szigorlatozó hallgatók.
Bár a tankönyvszerű jellegből adódóan erőteljesen érződik, hogy a kötet szerzője a téma oktatója is egyben, a sok idézettel, érdekes adattal és számos, messzebbre vivő ismerettel tarkított fejezeteket a szélesebb olvasóközönség is élvezettel forgathatja.
Magyar Krisztián
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.