Csámborgó

mikorakkor? hájakabkor. no, ez azt jelenti, hogy ekkor van az adácsi búcsú. azaz ma, jakab napjának közelében. mámma. a lánchinta itt sergő, az árusok búcsúsok, a dinnye gyinnye, s még sorolhatnám, de nem a mátraaljai-palócról szeretnék nyelvészeti tanulmányt írni, csak arról, hogy eljöttünk ebbe a búcsúba. eljöttünk, mer fellépett itt lányunk és fiunk is, a sárospataki táncművészeti iskola tanulójaként. ez egy kicsit bonyolult, mint szinte minden közép-európa keleti felén. úgyhogy nem is magyarázom. mondjuk a búcsú is bonyolult műfaj, a gőzkieresztéstől a smúzoláson át mindenről szól, bár régen volt már jó kis késelés, mint annak idején :)))) s biz az is régen volt, hogy céllövöldében elállított, bumeráng-alakú légpuskával lőttünk valami nagyon-nagy értékűre. amit a céllövöldés tag mondjuk 5 (öt!) hurkapálcára tett, biztos ami biztos alapon szórakoztatásunk céljából. "finom utalásféleképpen". hogy bizaz drága portéka, véletlenül nem lelőhető. szóval volt céllövölde, és ami meglepő, volt dodzsem is. gyerekkoromban bezzeg sose. igazságtalan a világ, vagy talán azt jelenti a dodzsem megjelenése, hogy mégisvan fejlődés? merakkor jóvan:). és lehet ebben a fejlődés dologban valami, mer gyerekkoromból nem emlékszem hastáncosokra. mosmeg legalább két csoport is ringatta csípejét. palóc hastáncosok. ja, aztat is mettuttam, hogy görgey is volt adácson, mondjuk nem jakabkor, azaz nem búcsúba volt itt, de volt. no mindegy, ez bonyolult:) a lényeg még az, hogy sopronból/fertőrákosról egerbe tartó barátaink is beugrottak a búcsúba, ami biz jól esett. köszönet nekik érte innen is. amúgy meg éljenek az adácsi/sárospataki táncosok, két képpel tisztelgek előttük. meg a betanítójuknak is respekt:)