életem első interjúját vele készítettem szegeden. találkoztunk makón, meg persze taliándörögdön, 2001 körül a művészetek völgyében. akkor készítettem róla ezt a fotót. barátom nemrég bakonybélen járt, de már nem találkozott vele. én a snowdont másztam épp a bárdok földjén, mikor sms-ben küldte a hírt, hogy meghalt cseh tamás. ma temették.
"Örök nyugalomra helyezték Cseh Tamás énekest, zeneszerzőt csütörtökön Budapesten; a Kossuth-díjas előadóművészt családja, barátai és pályatársai mellett több ezer tisztelője kísérte el utolsó útjára a Farkasréti temetőben."
egyik kedvenc dalom tőle perszehogy csámborgós, a váróterem. itten van ni, idézem neketek:
"Hangszórón bemondták: a vonatunknak késése van.
Pályaudvar, olajszag, néptelen váróterem.
Fejed az ölemben, arcod eltakarva alszol.
Neonfény serceg, várjuk a csatlakozást.
Fejemből nem megy ki az az éjféli váróterem.
Te aludtál, én ültem, így vártuk a csatlakozást.
Nincs semmi ebben, mégis sokat jár eszemben:
hogyan ragadtunk le egy éjféli pályaudvaron.
Mi szépet álmodtál, kérdezem, mikor felülsz.
Nincs válasz, ásítasz, nyújtózkodsz, nevetsz valamin.
Én a kabátom leveszem, majd megint felhúzom.
Valamit mondok, aztán te alszol megint.
Fejemből nem megy ki az az éjféli váróterem.
Te aludtál, én ültem, így vártuk a csatlakozást.
Nincs semmi ebben, mégis sokat jár eszemben,
hogyan is vártunk egy távoli csatlakozásra.
Nincs semmi ebben, mégis csak ez jár eszemben,
Nincs semmi ebben, mégis csak ez jár eszemben.
Nincs semmi ebben, mégis csak ez jár eszemben,
Nincs semmi ebben, mégis csak ez jár eszemben."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.