pénteken hajnalban eger-pécs. egypisilős-egymegállós megoldással majdnem sikerült levinnem 4,5 óra környékére az utazás idejét. az M3 hajnalban még ok, a hungária is viszonylag rendben, az M6 dunaújvárosig remek, forgalom nulla, onnan viszont a 6os út katasztrofális. döcögősen lehet eljutni csak európa kulturális fővárosába...
pont a múlt héten jutott eszembe autózás közben lázár ervin. szeltem át a tolnai szelíd dombokat, s bevillant, hogy lázár ervin itt nőtt fel. szekszárd mellett elautózva pedig az jutott eszembe, hogy biz itt érettségizett. egy ember addig él, míg beszélnek róla, vagy gondolnak rá. hát én gondoltam rá. autózás közben, rácpácegres... nekem még él lázár ervin. pedig 2006. decemberétől már máshol ír mesét. és igen, megint véletlenhalmozódás, észbejutás-rágondolás közben a felvidéki új szó honlapján olvastam, hogy:
"Felavatták Lázár Ervin író síremlékét hétfőn a budapesti Farkasréti temető művészparcellájában; az alkotás Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész munkája."
arra gondoltam, hogy egy poszt erejéig én is állítok egy rágondolós bejegyzést. s bár "tanákoztam" lázár ervinnel többször szegeden is és pesten is, sőt aludtam is ferencvárosi lakásában, csámborogni nem csámborogtam vele. interjút készítettem vele, főzött is finom gulyást, de az igazat megvallva, az interjú után lányával (fruzzsal) indultunk bulizni a közgázra. a lányával, akivel viszont jó barátságban voltam, számtalan pontján megfordultunk együtt az országnak, van egy képem is, a börzsönyben túrázva pont fruzsit ölelgetem. közben egy-két kulisszatitkot is mesélt a mesék keletkezéséről...
s bár az új síremlékhez mostanában nem megyek, két nap múlva megint keresztülautózok tolnán, gondolni fogok lázár ervinre.
emberek, olvassátok a könyveit! ...
világszépe csajokba botlottam délelőtt. van úgy, hogy ki se kell mozdulni egerből világlátni, a világ jön egerbe. ma délelőtt valami princess of the world - szépségverseny csajai voltak a városban. az egyik netújság így fogalmazott: "Eger kultúrájával ismerkedik ma a Miss Europe & World Junior Szépségverseny döntőjének mezőnye". -
na ja, így is lehet zsurnalizálni. a kultúrával való ismerkedés egyrészt azt jelentette, hogy fotózkodtak a polgármesterrel, aztán a dobó tér közepén is, sőt még a minorita templom lépcsőjén is pózoltak. aztán bementek a templomba is, ott tényleg volt két perc idegenvezetés :)
a szépségverseny 40 csaját sikerült mindeközben végigfotóznom, s volt köztük randa is, na. (innentől szubjektív:) a legrondábbak közé az olasz tartozott, a belarussz se volt túl teccetős, ráadásul mindig belevigyorgott az objektívembe. az angol debella volt, a cseh alaktalan, a török se volt valami szép, ahhoz képest hogy milyen sok szép török nőt láttam régi törökországi utazásaimkor. nekem a brazil se jött be... dehogy pozitív is legyen. a legszebbek közé tartozott a svéd, a norvég csaj is mutatós volt meg a szőke francia is. a fekete finn csaj is viszonylag csinos volt, s bár máltán nem láttam tavaly szép máltait, egerben a máltai versenyző is jól mutatott. rendben volt a dominikai csaj is. a szőke dél-afrikai leányzó is szép volt, de a magyar csajnak (Wigmann Bernadett) is valahol a dobogón kell végeznie. a döntő egyébként szombaton lesz csehországban.
mormogival persze csámborogtunk sokat régen. erdély, ausztria, lengyelország, mindenhová jött. több képet is őrzök, az egyik kolozsvári kocsmában készült (jobbszélen vigyorog) a másik a torockói hegyekben (középen mormogi, jobb szélen belényesi petya). ejj. jó kirándulások voltak. namármost ez a mormogi gyerek nemcsak kirándul, rajzol is. képregényt. fanatikusan.
nemsokára megjelenik, lesz ISBN száma is. gyorsan jegyezzétek elő, a pár száz példány szerintem gyorsan elfogy. részletek itt:
http://heti5kepregeny.blog.hu/2009/09/19/az_ev_durranasa
"a müezzin énekkel szólítja imára a hívőket a mirelitből" 
szombaton t móni dobta rám dombóvárról ezt a mélt, hogy egy diák írta ezt. a véletlenhalmozódás szabályai szerint az a durva, hogy pénteken a gimnazista csoportom kérdezte a minaret tövében állva, hogy ez mi? mondtam minaret. és az mi? elmagyaráztam. azt hittem a minaret megy. tudják az emberek. hát nem tudják. akkor most okítás következik: a képen egy minaret látható... az egri...
szombaton színház után este tízkor átsétáltunk a dobó térre. találkoztunk francseszkával és kristóffal, akikkel együtt hallgatuk s néztük meg a kerekes koncertet. eger egy élhető város, na. (saját fotók az egri koncertről)
érdekességképp katt ide:
szombat este végre színházban voltam újra, naggyon jó volt. a bifidus esensist néztem, élveztem. alábbiakban idézek a rendezőről, meg a szereposztást, meg pár próbaképet mellékelek gál gábortól (még több kép: heol.hu)
"- Régóta foglalkoztat a téma, hiszen képviselek egy generációt, amely keresi a helyét ebben az értékvesztett világban. A vadkapitalista nagy szabadságban rabokká váltunk, megbénultunk a lehetőségektől. Mintha válogatás nélkül mindent bezabálnánk. Az utóbbi időben nap mint nap csak gazdasági válságról beszélünk, de nem foglalkozunk önmagunk, a család, a társadalom válságba kerülésével. Azt is izgalmas témának találom, hogy mi, magyarok genetikusan hogyan reagálunk erre… Ezért kifejezetten a harmincas korosztály impulzusain keresztül jelenik meg a darabban, de a probléma mindenkit érint. Tárgyak pótolják a kapcsolatokat, vásárlás a simogatást. Az előadás egy kiürült világról, tehetetlen, sodródó fiatalokról, pótcselekvésekről szól. Több síkon beszél erről: a tánc, a mozgás és a próza nyelvén. Összefüggéstelen, súlytalan, durva, nyers mondatokkal a próza inkább elfedi a valóságot. Közben a tánc és a testbeszéd őszintén vall az érzésekről." - Barta Dóra rendező a darabról
| Susan, anya: | Mészáros Sára |
| Martin, tv mágus: | Schruff Milán |
| Mary Ann, mágus partnere: | Bozó Andrea |
| Elena: | Járó Zsuzsa |
| Eddy: | Nagy András- |
| Tim, Cola: | Bányai Miklós |
| Szuperférfi: | Csere Zoltán |
| Darlene: | Rubi Anna |
| Patty: | Kulcsár Noémi |
| Creatures of the night: | Túri Lajos, Horváth Zita, Kulcsár Noémi, Rubi Anna, Csere Zoltán |
| Rendező: | Barta Dóra |
| Koreográfus: | Barta Dóra |
| Díszlettervező: | Gróf Gyula |
| Jelmeztervező: | Földi Andrea |
| Asszisztens: | Mirkóczki Zita |
| Súgó: | Bajusz Orsolya |
| ügyelő: | Bajusz Orsolya |
| Rendezőasszisztens: | Ivády Erika |
"ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, az én városom." ahol az útnak vége, énekelte fahangon a múltban a kisváros főcímdala. szóval kisváros, óóó, az én városom, végre egri napok, sok sok munkával. élveztem az órákat az elsőéves fősulisaimmal, de még a megbeszéléseket is élveztem, meg a tanszéki értekezletet is. pedig nem az értekezős típus vagyok. egri napok, megtelt pezsgéssel a város, a fősulisok elözönlötték szeptember közepén, indul a szemeszter, de amúgy is pezsgett eger, kárpát medence kincsei egerben, dínomdánom a dobótéren. új tanítványok mellett régi ismerősök, a B épület előtt összefutottam teszári nórával, a dobó téren pedig egy régi gimistársnőmmel, bírom a csajt, el is rejtettem róla egy képet amint fotóz, egész jó képeket csinál, egerről is. egri napok, exhibicionizmusom a tanításon kívül idegenvezetésben is kicsúcsosodott, péntek délután körbevittem egy jászberényi csoportot egrián, élveztem hogy megmutathatom nekik, óóóóóóóóóó, az én városom.
"Kihalófélben lévő faj a Pedagogus fanaticus egyede. Különleges tulajdonsága, hogy szereti a munkáját. A fajról érdemes tudni, hogy ritkán előforduló, nem alkot nagy csoportokat, általában önállóan, vagy egy max.2 társával együtt alakít populációt. Szaporodásra ezért közvetlenül nem képes. Magas tűrőképességű, jól bírja a környezeti viszontagságokat, ingerszegény környezetben is elél, de környezetét rendszeresen képes változtatni, tehát a körülötte élő fajokra jó hatással lehet (pl. Pedagogus munkaundorus). Helyváltoztatásra képes, éppen ezért nehéz fellelni, állandó tevékenykedése miatt! Megtalálható olyan épületek környékén amire az "iskola" vagy "óvoda" szó van felírva.Ezek a helyek már messziről hang alapján is betájolhatók." - ezt írta a magamról rovatba, s ezzel az emberrel találkoztunk dombóvár városában. felvettük őt az iskolában, s elmentünk a bohém cafféba meginni egy feketét. kellemetes beszélgetés volt, s hogy összehozzam kényszeredetten az idézetet és a kávézó nevét, az a tanulság hogy a pedagógusok is tudnak bohémek lenni.
mindazonáltal egyébként az a véleményem, hogy több pedagógusnak (nem szeretem ezt a szót) kellene kávézóba járni...
kilométerhiányban nem szenvedek no. szeged után fel egerbe, onnan meg szinte mindjárt újra délnek vettem az irány, barátommal leugrottam pécs városába. beiratkoztam a pécsi egyetem földtudományi doktori iskolájába, aztán barátommal a barbakán mellett kávéztunk egyet. sosem vettem észre ezt a kis pavilont, a mediterrán koraősz nagyon hangulatos tud lenni. a széchenyi tér viszont fel van túrva, de nagyon. kiváncsi leszek milyen lesz tavaszra:) addig is két kép a burkolat nélküli térről:
öt évig éltem szegeden, s a legjobban az idegesített, hogy sosem láttam a várost felülről, max töltésperspektívából. sem a dóm tornya nem volt akkor megnyitva, se semmi. szegedet belülről ismertem, de átlátni nem láttam át. 2009 szeptember 11-én (ó, micsoda dátum a repülésre!) végre a város felett tehettem egy nagy kört, 300 - 600 méter magasságból tekinthettem le a "szerette városra".
szentes szitit is megnéztük pénteken, én még kenuztam is a kurcán, majd csongrádon is csámborogtunk, kerékpártúra a tisza mellett, ilyesmi. a körös-torokba is eljutottam, ahol a körös a tiszába folyik, de találtam más látnivalót is, egy csaj festegetett ott a tisza parton. tájbaillő tájképfestő.
nem voltam még sose, max átsuhanóban, most viszont részletes megnézés volt. kéktó, kis séta, kilátó, madárles, találkozás vezérigazgatóval, aztán meg tárkonyos vadkacsaleves meg szarvaspörkölt, borkóstoló csongrádi sztárborásszal, ahol még a tulaj is hegedült, yesterday, meg honfoglalás, meg vadnyugat egy szál hegedűvel. hejj, hejj hejj hejj... vadászházban alvás, ágyaspálinka :)
dögtisza, lándortó, meg mindenféle vizek után szegvár-szitit lovaskocsival is bejártuk csütörtök délelőtt. kellemes falu, érdemes ott hesszelni kicsit
dankó pistára berágtak a cigányok, mert fehér nőt vett feleségül. hogy kiengesztelje őket, szeretőnek már cigánylányt választott. később egy művész, domborműre rakta őket, szegeden a józsef attila sugárút és a dankó piszta út sarkán ott van bronzban pista két nővel. a művész a feleséget és a szeretőt is rárakta, vicces ember vót, na. ezt az emléktáblát sajna nem tudtam lefotózni, hódmezővásárhelyen azonban sikerült lekapnom béla cigány domborművét. őróla nem tudni, hogy volt-e két nővel, szegény a domborművön egyedül figyel :))
linda után melinda, esti lovaglás után hajnali cinga. kidobott az ágy hajnali negyed ötkor, kimentem a fogadó tornácára, hozták a friss kiflit, s a fogadóscsajjal bő másfél órát elcingázgattunk, de reggel hatkor visszafeküdtem még kicsit. a képet nem én készítettem, hajnalban nem készült kép a vándorsólyomban:)
hódmezővásárhely mellett van egy vándorsólyom nevű fogadó, vándorként ott töltöttem a szerda éjszakát, ám még előtte egy pár kört lovagoltam. a ló gyönyörű volt, mármint ez volt a neve, de ha erőltetetten vicces akarnék lenni, akkor a lovászlány is. node őt lindának hívták, és kedves volt :) ennyit tudok mondani:)
szerda délután aranyló délutáni fényekben mártélyon a dögtiszára mentünk nemzati parkos szakvezetéssel. ez volt az egyik legkellemesebb meglepetés, a mártélyi oktatóközpont, a ladikozás és a túra a mocsaras rész fapallóin. erről külön cikket tervezek, annyira bejött a hely, úgyhogy most csak kedvcsinálónak 4 kép:
szűcs józsef, a többszörös magyar wakeboardbajnok fogadott minket a hódmezővásárhelyhez tartozó öregkishomok egy bányataván, ahol Sun City Wakeboard Vízisí Centrumban fotóztuk ezt a ma még nem annyira ismert extrém sportot.
a pálya honlapja:
szóval vasárnap még lengyelországban csámborogtam, szerda hajnali háromkor pedig újra vándorútra kéltem. butapestre kocsival, onnan mikrobusszal le szegedre, majd algyőre. ott megnéztük turisztikai újságíró kollégáimmal a borbála fürdőt, kimentünk a tisza partra, majd a tájházban vendégül láttak egy kis túrós-süteménnyel meg házipálinkával minket, no. meg megkaptuk az algyői séták nevű könyvet, aki többet akar tudni a faluról, annak azt ajánlom:)
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - basszus, ezt nem tudom sose megszokni. ok, hogy az emberek zöme annyira-deannyira alulművelt földrajzból. de. DE ha valaki nem tudja, hogy SZEGEDEN nem a DUNA folyik, az mi a vasznak megy műveltségi vetélkedőre vágóhoz. az volt ugyanis a kérdés wazze, hogy hol van duna múzeum. erre a nő rárakja a zsetont hogy szegeden. huuuuuhhhhh. a vicc az, hogy ez a héten a második ilyen. egy tanítványom hívta fel a vicces képre a figyelmemet, mely szerint valaki a Duna parti nyaraló Tokajban című képpel villog. na, ez az illetőnek is mindegy hogy hol van a világban, hülyébb már nem lesz. szóval emberek. SZEGEDEN ÉS TOKAJBAN NEM A DUNA FOLYIK. szóval nem az a baj, hogy nagy az isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés. de basszki, akkor is, vágó műsorba megy, oszt aszongya, hogy szegeden van a duna múzeum. biztos arra gondolt, hogy milyen rafkósan válaszol a becsapós kérdésre...
amúgy holnap elmegyek három napra szegedre (meghívott a csongrád megyei közgyűlés alelnöke). bár öt évig éltem ott, hátha ez alatt a három nap alatt sikerül a dunára is rápillantanom.
asztamindenit, még mindig nem tértem magamhoz...
van két szép sziklára épült vár lengyelországban, melyek között áthajóztunk egy hangulatos lapátkerekes szerkezettel. az egyik vár niedzica, a másik czorsztyn. az első volt a legészakibb magyar vár (nedec vára!), a másik pedig a lengyel oldali erősség. kevesen tudják egyébként, hogy a trianoni döntést követően magyarországból lengyelországhoz is kerültek területek. a pontosság kedvéért 12 árva megyei és 13 szepességi falu. a legészakibb magyar vár így van ma lengyel területen. a két vár között folyt egyébként a dunajec folyó, amelyet aztán egy 35 méter mély tóvá duzzasztottak, nos, ezen lehet ma hajókázni, mi is ezt tettük vasárnap délelőtt. az őszi fények egyébként káprázatosak voltak:)) délután még nedec vára mellett a szokásos sajt- és mézvásárlás mellett beültünk egy finom lengyel ebédre is, így is kényelmesen hazaértünk estére egerbe.
a dunajeci tutajozást követően rögtön nekiugrottunk, s felkapaszkodtunk a környék egyik legmagasabb sziklájára, a lengyelországi sokolica 747 méteres csúcsára. huhh, persze hogy pazar volt a panoráma: alattunk a folyó, a szomszédban pedig még a tátra csúcsai is látszottak. a sziklacsúcs után szczawnica városkába sétáltunk be, ahol beültünk egy pirogra egy étterembe. tudom ajánlani:))
tucatszor tutajoztam már, bori lányunkkal is fél évesen, de most barátainkkal elhatároztuk, hogy gyerekeinket megtutajoztatjuk hát. az élményeket most nem részletezném, viszont 2005-ben megjelent erről a tutajozásról egy cikkem (a Turista Magazinaban), az álljon itt most olvasnivalóként. (az adatokban van változás, pl. a tutajozás 10 euróba kerül, de minden más kb ok a cikkben).
(HTM, 2005./VIII.)
