Csámborgó

ugye krakkóban már voltam soxor. namármost a krakkóban élő mrozek meg volt egerben. tanákoztunk is, meg dedikálta nekem könyvét, de most nem ez a lényeg, hanem hogy láttam, ahogy állva tapsolja rále rendezésében a tangót. zseniális volt, a társulat is, meg persze mrozek is. nemrég bozsana írt, hogy jön egy mrozek darab egerbe, ott a helyem gondoltam, a forrásban a bárkások fogják előadni a mulatságot. előzetesen cseteltem egy berlinben élő színházértővel is, s mondta, hogy igen, a legjobb benne szikszai rémusz, rá figyeljek, nadehát mucsi zoltán vagy scherer péter se kutya.

jó mulatság volt na:)

óráim között kedden elmentem a főiskola szokásos havi sajtótájékoztatójára. hogy mik a legfrisebb hírek az intézményben, arról majd a hamarosan megjelenő palettában, illetve a http://www.ektf.hu/ujweb/ honlapon lehet tájékozódani.

aki szállást keres csámborgásai során, annak tudom ajánlani a limba oldalt. van ahol drága szállásokat gyűjt össze, de bizony ki lehet fogni jóféle óccsót is. ma például foglaltam rajta keresztül 18 főnek szállodai szobát, fejenként mindössze 2550 forint/fő/éjért. ez azért jó deal volt, még én is meglepődtem, hogy milyen ügyes vagyok, mert 3000 forinttal kalkuláltam :)) hogy hova, jövő héten kiderül.

(a poszthoz illusztráció: ezek a fazonok is jönnek többek között ebbe a szállodába jövő héten, a jobb szélső spárta például humoráról ismerszik meg, baska a titkos fegyver, aki bármikor helyre tudja tenni a két perce sem ismert tibit, hogy: "de bameg tibi neked nincs is testvéred", a baska melletti piszi meg igazából bármikor képes karácsonyi fényeket látni, csámborgásban most ő vezet a társaságban, most jött haza indiából, ami ugye nemEU, ahová dodzsemmel nehéz utazni, de azért jövő héten hátha sikerül)

szóval amíg én eger, addig barátnőnk velencében (én ötletem volt, hogy ne vonatozzon, ha már 3000 forintért repülhet is). szóval hogy a blogolvasók ne unatkozzanak, ma kaptam jópár képet npo-tól, a velencei biennáléról, szóval amíg én itthon, addig mások azért csámborognak (csak múlt szerdán például, minimum 3 ismerősöm repült: egy pár párizsba, egy pár londonba, a két csaj pedig velencébe). szóval velence, biennálé, az egyik képen jóféle kávé de ugyanazon a képen figyeljük meg kkati kivillanó vállát is, két képen oranzsban npo, ilyenek.

nyolc hétköznap. ilyen sokat már régen ültem egy helyben. jójó, azért voltam füzesabonyban (vasútállomáson) és felsőtárkányban (gyerekorvosnál, de igazából hétfőtől péntekig, s ma hétfőn ismét tanítás ezerrel. szombat-vasárnap meg szegedi barátaink voltak nálunk, nekik mutattuk meg egert a pincétől a padlásig, akarom mondani a várig. a szépasszonyvölgy pincéitől a minareten keresztül az egri várig járkáltunk velük, s élveztük a helyiből helyi turistává vedlést.

szóval nyolc hét köznap, utazás nélkül. jogosan kaptam hát emilben a dunántúlról a következő dorgáló mondatot:

"Semmi csámborgás? Hát mi ez rebellis viselkedés? "

hiányzik erdély. egy olaszországban élő csaj írt nemrég mélt, hogy nemsoká megy "kacsóföldre". szilveszterkor voltam legutóbb ott, többek között a fogarasi-havasokban.  http://belabarna.blog.hu/2009/01/02/fellegszeru_hegyek_a_fogarasi_havasok 

góbé barátom október 3-án megint ott járt, a fogarasban. aznap, amikor mi a bükk új tetejét mértük. ilyen most az ősz a fogarasban, két fotó kacsó petitől, hogy legalább gondolatban és virtuálisan legyünk "erdőn túl".

1933, október 4. ekkor született nagymamám. 76 évvel ezelőtt. a születésnapján vettem le. (levetetni=lefotózni palócul) a torta finom volt, de ő nem kívánta, viszont varrogatott helyre kis dolgokat hugomnak. aranyősz.

óbasszameg... amíg az ország a 40 centis kilátón vinnyog és vitatkozik, addig én kerestem más hasonló cuccot. illetve nem én kerestem, barátom hívta fel rá a figyelmemet, én meg csak lefényképeztem. a libegőtemetőt. szilvásváradon ott van egy halom libegőszék. valamikor újak voltak, csak ottfelejtették őket, az aszfalt-parkoló mellett. merannyirra kibaszott sok van belőlük. két újamon meg tudom számolni: saújhely és butapest. szilvásra már minek. jaja, ördögtől való dolog, nem mondom hogy tökéletesen jó. nade azok a kocsik amik felmennek a bükkfennsíkra, virágillatot finganak???, a qrvaéletbe is mán...

szombat bemérőtúra. jött barátom a gps-ével, bakancsot fel, és irány a bükk legmagasabb pontja. aki úgy tudja, hogy az istállós-kő az, lassan írja át. az csak 958. nem messze tőle van a legmagasabb hegy, melynek magassága 961 m. a nyír-karta térképe ezt már jelzi is, ám a többség elmegy mellette. pár kép tehát a bükk legmagasabb pontjáról.

a szentivánéjiben rácz jani játszotta tetősi uramot. pénteken apum vette át szerepét, tetősi uramot játszott épülő garázsunk tetején.

a garázs is utazás mindazonáltal. kiindulópontja kirándulásoknak.

a szentivánéji után a büfében múlattuk az időt. nagyon kedves barátnőnktől kaptunk egy üveg bort, amit horvátországból hoztak. stílusosan a bor címkéjén ez áll: faust. :) közben horvátországi fotókat nézegettünk, kellemes este volt :)

zseniális. ez volt az egyik első gondolatom október elseje után, a szentivánéji álom főpróbája után. a második is ez volt. lehetne egy-két dologban kekeckedni, de nem teszem, a darab úgy volt zseniális ahogy. ezek után persze sokan velem kekeckednek majd, hogy elfogult vagyok, meg hogy nekem bejön a lila köd, stb. egyrészt nem vagyok elfogult, csak amennyire az emberek általában, másrészt ez az előadás nem lila köd, harmadrészt nem vagyok főállású szinikritikus, csak szinilaikus, akinek bejön ez a színházi nyelv. szóval szentivánéji álom, álomszerűen jóra sikerült darab.

Képgaléria: Próbafotók

Szereposztás

Théseus:	Blaskó Balázs
Hippolyta:	Dimanopulu Afrodité
Lysander:	Schruff Milán
Demetrius:	Bányai Miklós
Hermia:	Szabó Emília
Helena:	Mészáros Sára
Égeus:	Safranek Károly
Oberon:	Görög László
Titánia:	Nádasy Erika
Puck:	Bozó Andrea
Philostratus:	Bozó Andrea
Tetősi:	Rácz János
Tompor:	Mészáros Máté
Vinkli:	Hüse Csaba
Sipák:	Sata Árpád
Kórász:	Szívós Győző
Lavór:	Balogh András
Tündér:	Dér Gabriella

Valamint: HORVÁTH ZITA, NAGY ESZTER KATA, ZOMBORI DOROTTYA

Rendező:	Radoslav Milenkovic
Díszlettervező:	Juraj Fabry
Jelmeztervező:	Szűcs Edit
Dramaturg:	Horváth Barbara
Fordító:	Nádasdy Ádám
Koreográfus:	Barta Dóra
Zene:	Márkos Albert
Súgó:	Horváth Éva.
ügyelő:	Ludányi Andrea
Rendezőasszisztens:	Lázár Rita

Bemutató:

2009.10.02.

yee, jött egy képeslap helsinkiből. egy lassan 18 éves magyar lány kiugrott cserediáknak finnország fővárosába. írtam már róla, de elég jó stílben ír, így mégegyszer reklámozom a blogját: (jah, s tőle kaptam a képeslapot :P

http://kelementunde-suomi.freeblog.hu/

egyik barátommal gimiben kiugrottunk marokkóba, ekkor vettük ezt a képeslapot:). ez a barátom aztán idén nyáron újra bejárta az országot, és most október 14-én, szerdán este 7-kor az egri ifiházban (EKMK) a világjáró klubban vetítést tart marokkóról. herpai imi gyönyörű képeket készít, megjelenés minden fotó- és utazásszerető embernek kötelező!

egy egri utcákat bemutató sorozatom fut február óta a "Belváros" című egri programmagzainban. nem rakom őket fel a neccre, de ízelítőül, meg azoknak akik nem egriek, az októberi barkóczy utca északi végét bemutató részt most felpakolom:) akinek egyébként bármilyen művelődéstörténeti sztorija van egri utcákhoz, házakhoz, épületekhez kapcsolódóan, nosza kommenben ossza azt meg, előre is köszönöm

ugyanaz a kéztartás, ugyanaz a felirat... közte 20 év. az egyik képen fiam, másik képen én, elsős általánosban... most hozta haza fiam ezeket a képeket, felpakolom ide osztályképét is :)

keveset írok róla, pedig bizony elég sokat csámborgok erre is. itt tanítok, az egri főiskola egészségház utcai épületében. szóval csak azt akartam mondani, jelezni, hogy nemcsak kirándulni szeretek, de tanítani is. ez most olyan hülyén hangzik, de nem főnökeim felé írom ezt a posztot, ők valszeg úgysem olvassák. hanem azért írom, mert azt gondolom ilyenkor szeptember-októberben, hogy van remény. reményteliek az elsőévesek is, valamiért most nagyon jó csapatnak érzem őket (ez nem is nekik puncsolás, ők sem olvassák ezt). szóval immár harmadik hete élvezem az órára járásokat, s ez jó. de nagyon.

(a képen az elsőéves kommunikációs gyakorlat óra résztvevői)

vágáshutáról és a debrecen melletti erdőspusztákról is van cikkem a turista magazin legfrisebb, októberi számában. akit érdekel a cikk, tessék printben megvenni, 350 forint nem nagy pénz egy színes magazinért. kedvcsinálónak a két cikk szkennelt változata, plussz 3 olyan kép vágáshutáról, ami nincs a lapban:

bő évtizeddel ezelőtt még az egri kájel árpád hívta fel a figyelmemet a kis-fátra hegységre. akkoriban, 1999-2000-ben rengeteg időt eltöltöttem ott, azóta viszont nem nagyon jártam ösvényeit a hegynek. az alsókubiny-rózsahegy műútról azonban most vasárnap megpillantottam az egész gerincét, annyira szép őszi napsütés volt... kéne már megint menni oda, be a hegyekbe :)

"Fényes Elek szerint "Podbiel, tót falu, Árva vgyében, az Árva bal partján: 936 kath., 1 evang., 5 zsidó lak. 51 5/8 sessio. Termékeny föld, sok sör- és pálinkafõzés. Bieli nevû halmán, egy régi várnak nyomait láthatni. F. u. az árvai urad. Ut. p. Rosenberg." - Magyarország Geographiai Szótára.

szóval lengyelországból hazafelé tartván árva vármegyében megálltunk kicsit podbiel faluban parasztházakat fotózni

a vasárnap délelőttöt a krakkó melletti tyniecben töltöttük. a zempléni múzsában találtam egy írást róla, innentől idézet:

 "Eryk Ostrowski

Tyniec
(Tyniec)


Emlékszem Tyniecre. Feküdtünk a málló sziklán, melynek
repedésében víz csillant.
A hattyúkról kérdeztél, azt, hogy mi lesz velük télen,
bár április eleje volt már, s a lassú ragyogás megsokszorozta a nap fényét,
amely a vizek felett felsejlő ködökkel született,
s rajtuk az első csillagok árnyéka gyámolításért esdekelt.
A túlparton a sziklák hasadékában tüzek visszfénye csillant.
Fejünk felett a kolostor árnyéka felkúszott az égig,
láttam a falnak repedéseit és a fehértől feketéig átható tekintetre
gondoltam. Feküdtünk a málló sziklán.


Eryk Ostrowski költő, író, szerkesztő. 1977-ben született Krakkóban. Első verseskötete 1996-ban jelent meg. 2005-ben megkapta Krakkó költői díját. Krakkóban él."

jobb mint párizs. ezt már nem csak én mondom, hanem lassan mindenki, akit sikerül megfertőzni kedvenc városommal. krakkóról van szó természetesen. nyáron barátaink jártak krakkóban, egy másik barátnőnk pedig szintén annyira beleszeretett a városba, hogy ERASMUS ösztöndíjat nyert el, s kiköltözött. a kiköltözködésben mi is segítettünk, így a hétvégén pécs mellett lengyelországban, krakkó városában is megfordultam. megunhatatlan.

sosem voltam még, így hétvégén beugrottam pécsváradot megnézni, két felvétel a várról:

szóval pécs felemás, de durván. sokáig szerettem ezt a várost, sokáig pedig utáltam. most újra szeretem, de. de itt van az a de. van egy csomó szép és jó hely. imádom jakováli haszzán dzsámiját (lásd a képen), tegnap le is fotóztam, meg rendben van a zsolnay szobor környéke is. és itt most nem arról beszélek, hogy az egész város fel van túrva, mert no, feltúrni fel kell. hogy érthető legyen, mondok egy hasonlatot. nem várok én el ruházatban kiskosztümöt (amúgy sem szeretem a puccosságot), meg azt se hogy hippi legyen. meg azt se bánom, ha valami nem egységes. felőlem lehet cicanadrág a kiskosztüm alá, föléje meg rasztahaj melltartóval, mitbánomén. de hogy néhol szaros, ótvaros a ruha, meg az, hogy sokszor nagyobb mint amilyen kell... magyarul pécs szövetével, a belváros összevissza funkciótlanságával van bajom, van ahol felújítják, van melyik ház rohad, kihasználatlan, funkciótlan terek, elhanyagolt részek, a város túlnőtte magát, s most nem bírja birtokba venni az elfoglalt területeket. valami ilyesmi érzésem van péccsel kapcsolatban. amúgy szeretem valamennyire a várost. döbbenetesen hangulatos volt például péntek este a színház előtti téren bosnyák zenészeket hallgatni. viszont haragszok is pécsre, hogy nem eger lett európa kulturális fővárosa. bunda volt a dologban tuti, nade erről már nem illik beszélni. de azt hogy haragszok pécsre emiatt, még a szálló recepciósának is elmondtam. itt aludtam ugyanis pécsett, a napraforgó welness panzióban. ez egy új valami, csak ajánlani tudom, van ingyen wifi például:)

http://www.napraforgopanzio.hu/

szóval újra tanulok, papíron a legrégibb, de facto az egyik legfiatalabb magyar egyetemen, a pécsin. longlájflörning. egész nap az előadópadot koptattam. geresdi istván statisztikát próbált okítani, tóth józsef professzor, egykori rektor pedig magáról a tudomány helyzetéről és különböző műhelyekről beszélt. basszus, régen élveztem így valamit. rossz volt, hogy vége volt ötkor, hallgattam volna még az öreget, a szemléletét:

"Látás a térben - ez óriási segítség, olyan adottság, vagy megvan, vagy nincs" - "az ember maga elé vesz egy atlaszt, és este amikor kezd éhes lenni, becsukja - a földrajzi szemlélet nem kialakítható..."