gusztushúsz, kotmányunk ünnepe, birkaperkelt miegymás - így mondja a nagy klasszikus. gusztus huszadikát mi részben egerben töltöttük (a Dobó téren ünnepi beszédet mondott Vizi E. Szilveszter professzor, az MTA előző elnöke), egy frekventált helyről pedig a tüzijátékot is megnéztük. hátígytelt :)
hiányzott már nagyon dobóutcafalva, így a délalföld után ide vettük az irányt. kellemes kis falu ez, nyüzsgő, de mégis élhető. a képeken amúgy zoli meg heni, akik még este kilenckor is dolgoztak:)) így megy ez itten dobóutcafalván :)
hogy ne legyen egyszerű és kiszámítható, csehországból nem egerbe jöttünk haza, hanem butapestet keresztülszelve leugrottunk még kicsit a dél-alföldre, ahol barátaink jakuzzijában lemostuk az út porát. a házigazda csaj is kitett magáért, isteni házipizzát sütött, szóval na. :))
huss, angliából csehországba repültünk át, s még vagy 3 napot csehországban kóboroltunk. annalány és skp prágát nézte meg, monával mi a cseh-karszton barlangoztunk, váraztunk, szikláztunk, stb. cikk róla később.
amikor a sárga tengeralattjárón voltunk liverpoolban, csatlakozott hozzánk veszprémből francseszka és pajkos is. ezt a képes üdvözletet tolták nekem mélre. amúgy meg: Living life in peace...
igen, mindhalálig beatles, jah, bár mostanában keveset hallgattam, de azért jól esett eljutni angliába (nemcsak ám walesben voltunk ám, hanem chesterben is, meg liverpoolban). szóval liverpool nekem azért annyira nem volt vágyam, nem komálom a rabszolgakereskedelem egykori földi fellegvárát, nah de azért mégis, a cavern club, meg látni sárga tengeralattjárót, meg hogy honnan indultak a gombafejűek. s bár a cavernbe nem mentünk le, mert minek: amúgy is mindannyian egy sárga tengeralattjárón élünk. és mégvalami. lennon szerintem él :)
In the town where I was born
Lived a man who sailed the sea
And he told us of his life
In the land of submarines.
So we sailed on to the Sun
Till we found the sea of green
And we lived beneath the waves
In our yellow submarine.
We all live in a yellow submarine,
Yellow submarine, yellow submarine.
And our friends are all abroad
Many more of them live next door,
And the band begins to play.
As we live a life of ease
Everyone of us has all we need,
Sky of blue and sea of green,
In our yellow submarine.
We all live in a yellow submarine,
Yellow submarine, yellow submarine.
remélem jól írtam a címet. ez a világ leghosszabb településneve. persze mi itt is látogatást tettünk. ehhez kapcsolódóan most idemásolom azt a kis szöveget, amit fősulisoknak szoktam walesről tanítani:
Wales (Cymru)Wales – a fenséges várak, szép vonulatú dombok, kristálytiszta patakok és tavak, vadregényes partszegélyek országa – hercegség az Egyesült Királyságon belül. A szigetország alig tizedére (20761 km²) terjedő, újabban széles körű autonómiával felruházott régióban a népességnek mindössze huszada él: Wales lakóinak száma 2,9 millió fő, ennek egynegyede beszéli a walesi nyelvet. A welsh (cymry), azaz a walesi a kontinens egyik legrégibb nyelve: kelta „ivadék”, akárcsak legközelebbi rokonai: az ír és a breton. Edward Millward nyelvészprofesszor szerint egyre kevesebben vannak a walesi, az ír és a skót nyelvet beszélők Nagy-Britannia angol nyelvi környezetében. Walesben már évtizedek óta hivatalos, iskolában kötelező nyelv a walesi is, akárcsak Skóciában a gael. Az indoeurópai nyelvcsalád kelta ágába tartozó nyelv jellegzetessége a több mássalhangzó egymásutánisága, például a konyhaszekrény walesiül cwpwrdd. A mi leghosszabb helységnevünk, a húsz betűjellel leírható Jászfelsőszentgyörgy elbújhat a kis híján háromszor ennyi betűből álló Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogoch mellett. Ez a földkerekség leghosszabb földrajzi neve. Fordítása: Szent Mária-temploma egy mélyedésben a fehér mogyoróbokornál, közel a sebes örvényhez, Szent Tysilio vörös barlangjánál. Az európai nyelvek egyik legrégebbike a VI. századra fejlődött ki teljesen, lelkes művelői a bárdok voltak.
wales legszebb szurdoka: fairy glen, betws-ycoed település mellett
igen, az aranyjánosféle edvárdkirályról van szó, aki amellett hogy vágtatott fakó lován, várakat is építtetett, amiből mára unesco világörökségek lettek. két városban két nagy várat is megnéztünk (conwy és caernarfon) amelyek 1986 óta két másik várral együtt (Beaumaris és Harlech) a Világörökség részei I. Eduárd király várai és városfalai Gwynedd grófságban gyűjtőnéven. láttunk egyébként e városokban kutyákat is. wales ebek :DD
szó szerint megmásztuk wales tetejét. bár a térképre tekintve az 1085 méteres magasságot mátrának képzelhetjük, de inkább egy tátrai gerinctúrára hasonlított az út, amit választottunk. bővebbet majd egy cikkben, jelzem ha megjelenik:)
wales tengerpartján van minden, mint a búcsúban: föveny, víz, homok, hatalmas móló, méghatalmasabb sziklák, még egy körforgalomban pálmafák is vannak. vannak még aztán gyönyörű abráziós sziklák, világítótorony egy sziklaszirt tetején, sőt erre a sziklaszirtre még nyitott kabinos felvonó is visz, meg aztán vannak sirályok is. szél is van bőven, ezért igazából egyvalamit látni keveset fürdőző embert. ennek ellenére szerencsések voltunk, mert idén aznapra esett a nyár, amikor a walesi tengerpartra mentünk túrázni. ráadásul ez a túra egy hőségnapra esett, délután 3-ra a hőmérséklet még a 21 fokot is elérte:)
walesben józan gondolkodásúak nem kempingeznek. mi nem vagyunk azok, ráadásul megint nem vittünk polifómot, úgyhogy hálózsák plussz föld kombó megint jót tett a derekamnak. a snowdonia nemzeti parkban, llanberis faluban ütöttük fel a sátrat, neten találtuk a kempinget, 5 font egy éjszaka (1500 forint), szóval igen baráti volt az ár. kempingnek mondjuk csak a neten nevezték, bizony farm volt az, ahol a walesi paraszt kitalálta, hogy a birkái mellett még sátrak is elférnek, sőt körbe is legelhetik azokat :))) meg is tették, hajnalban egyszer arra ébredtem, hogy 10 centire falatozza a fülemtől a birka a füvet. ez persze nem volt zavaró a vízszintes esőhöz képest, ami szerencsére csak utolsó este jött, de akkor borzasztó széllel, egyik utitársam szélszellemekkel álmodott, nekem meg vízbe lógott a kezem ébredéskor - perszehogy beázott a sátor, oldalról. ilyen már úgy is régen volt :)
wágytam walesbe, konkrétan a walesi hegyekbe. kinéztem, hogy liverpoolból könnyen el tudnék oda jutni. liverpoolba pedig nemrég indított egy fapados cég járatot, méghozzá prágából, így ingyen promós jegyekkel sikerült kirepülni, prágából. prágába meg könnyű volt kiugrani kocsival, ennyi a rövid előtörténete a repülésnek és walesi utunknak. persze akadtak még gondok, pl. hogy olcsóbb volt autót bérelni angliában mint tömegközlekedni. ez eddig oké, neten foglaltunk is egy cégnél (enterprice, leírom, mert kicsi náluk a deposit, s ez fontos!). de, ugye baloldal, jobbkormányos autó, fordított körforgalom, s egyáltalán, bal kézzel váltani, nagyívben jobbra kanyarodni. hjaaj. a john lennon repülőtéren ("Above us only sky") még para volt, de énekeltem egy kis beatlest magamban, elszívtam néhány cigit félelmemben, s mire walesbe értünk, már úgy vezettem mint egy született angol :P
kemény másfél nap egerbenlét után újra csámborgóra vesszük a figurát, s nekivágunk látni új városokat s hegyeket. kocsikázunk is kicsit, de valszeg repülünk is, hiába na, várnak a sztyuvik, menni kell. hogy hova, egyelőre maradjon titok, katt újra kb 10 nap múlva, addig nem lesz új poszt.
örülök neki, amikor utazási tanácsot adok, s az bejön, s örülnek hogy jót ajánlottam. így volt ez andi barátnőnkkel és családjával is, akik dalmácia szépséges vidékének vágtak neki tanácsomra, megnézték a plitvicei tavakat, a krka nemzeti parkot és sibenik meg primosten városát is. ezt a képeslapot kaptuk tőlük:
úgy volt, hogy mi is megyünk szegedi jogász barátommal bajmóc várába, de pont akkor estünk haza svájcból és indultunk a balatonra. barátom amúgy is képeslapgyűjtő, így egy bajmócon feladott igazi képeslappal örvendeztetett meg, amit rögvest be is szkeneltem.
megjelent az augusztusi turista magazin, kapható már az újságosstandokon.
Ízelítő a tartalomból:
Barna Béla: A másik Pusztaszer
dr. Szekeres Béla: A Muzsla-gerincen
Szepessy Gábor: A zólyomi út őrzője
dr. Babits Lajos: Keresztül a Magas-Börzsönyön
Vörösváry Csaba: Az ősvulkán krátere
"kipincéreltem" - ezt a szót használta boldizsár fiam, amikor a congeria panzió éttermében kihozta nekünk tányéron a tortát. ez a torta már a negyedik fogás volt, s kedves meglepetés a panzió új gazdáitól, akik tánctanár hugom fiának rendelték. ferkó ma volt 3 éves :) kipincéreltem - mennyivel jobb szó ez mint a felszolgáltam :)
kedves helyeim közé tartozik balatonfüreden a móló és a tagore sétány környéke. táncosként rengetegszer felléptem itt a móló melletti színpadon. ma meglapve vettem észre, hogy a mólószínpadot lebontották, s helyette egy szökőkutat építettek. mindenki itt örömködik a kánikulában, sokan fürdőruhára vetkőzve hűsölnek benne. fiam sem tudta magát türtőztetni, ő is az új füredi szökőkútban pancsolt a füredi hegyekben tett túra után.
cholnoky jenő könyvét, A mindig szép Balatont hoztam el balatoni csámborgásomra. soxor olvasok cholnokyt, és sokszor túrázok azon a vidéken, amelyet ő is szeretett: a balatoni riviérán. ez almáditól tart akaliig, kedvenc részem belőle pedig alsóörs, almádi és füred vidéke. no meg arács és környéke. ma, vasárnap is ide tettünk egy kánikulai fenyőillatú mediterrán túrát, a koloska-völgy szikláit mutattuk meg gyerekeinknek, utána pedig a füredi lóczy-barlangban hűsöltünk cseppet.
vörös macsék után reformkori ruhába öltözött hagyományőrzők jöttek alsóörsre, de ők már nem hozzánk, hanem az endrődi-parkban avattak egy szobrot. a vörös-homokkőbe faragott mellszobor simon l. dániel alkotása, és mihálkovics tivadart, az alsóörsi fürdőtelep megalapítóját ábrázolja.
vörös macs hedonista módon két fagyit is nyal :) a kép ma (szombaton) készült az alsóörsi strandon, ahol bő fél napot töltöttünk nagyon kedves barátainkkal, vörös maccsal és kedvesével. imádjuk őket:)
ébred az ember évára a híradóval, s reggel ilyet hall, hogyaszongya: "csütörtökön felrobbant egy autó egy csendőrlaktanya előtt csütörtök kora délután a Palma Nova nevű városban Mallorcán - közölte a spanyol rendőrség, amely szerint a detonációban legalább két csendőr életét vesztette. A robbanásban többen megsebesültek, az első jelentések szerint némelyikük állapota súlyos. A két áldozat az úgynevezett Civil Gárda két 27 és 28 éves tagja az AP szerint. robbantást egy nyaralókkal zsúfolt településen hajtották végre" - erre pár órán belül jön egy sms, hogy kedves barátosnénk és családja mallorcáról üdvözöl minket. de jól vannak. és jól vannak barátaink, akiknek alig sikerült szállást találni a fullibukt szlovén tengerparton, de este már onnan hívtak minket, egy mesebeli mamókánál szállásra leltek ankaran faluja mellett. és hívott minket egy barátnőnk is, aki ma repült volna (volt is repjegye) berlinbe, de nem sikerült neki adminisztrációs okokból, na jah. úgyhogy tanulság: mindenki megy valahová. vagy éppen van valahol :)))))
van egy szövegem, munkacíme a "vótam", abban dokumentarista állatként fel tudom sorolni, mikor és hol, milyen városban és mit és hányszor és kit és kivel. :) veszprémben nagyon sokszor jártam, megkímélek mindenkit ezek felsorolásától. igazából jó rájönni arra, ha az ember szeret egy várost. ha nem is annyira-annyira, csak amolyan betévedősen. veszprémet betévedősen szeretem, jó arra elvetődni, megállni, sétálni benne kettőt, inni egy ristrettót, meg megnézni, hogy van istván és gizella ott az utca végén. s jó túlmenni az utca végén, ma túlmentünk rajta, megnéztünk egy házat a sziklák alatt, bár a világ végét nem találtuk meg. pedig ajánlották azt a helyet. nodemajd, betévedősen, egyszercsak a végére járunk a világnak :)
"Mit tegyen egy vándor,
Az út neki az élet,
Folyton menni akar,
Csak a széltõl részeg".
HBB - ez a négy sor járt a fejemben, mikor péntek reggel szokásunkhoz híven nem bírtunk seggünkön ülni, s újra elindultunk, menni a hegyre, sétálni az erdőbe, kilátóban széltől megrészegedni, bozótban barlangot keresni, útporát a bőr pórusaiba beleizzadni, hőségben friss karsztvizet inni, meg nézni az utat - mely messzire vezet. veszprém mellett a csatár-hegyre túráztunk ma, s az ottani cholnoky-kilátóba.
