nah, kedveseim, pár órán belül repülőre ülök, s egy kis olaszhoni csavargásba kezdek sátorral, hálózsákkal, meg átgyaloglok svájcba is a terv szerint. laptopot nem viszek, úgyhogy elképzelhető hogy 10 napig nem lesz új poszt. az egyik város, amely környékén több időt töltök a hegyekben az ez itt a képen. csúnya hely, lehet sajnálkozó könnycseppeket morzsolgatni :P
na ölelés.
július 6-án, hétfő este a bartók téren kellemes, felnőtteknek szóló mesemusicalt láttam (köszönet a meghívásért mezei bozsanának és a pozsgai-frank családnak!). bijan mofid: perzsa pillangcska. a cím is tetszett már előre, a darabot venczel valentin rendezte (mozgás: túri lajos), az idő is jó volt, szóval tényleg kellemes szórakozás volt, és persze ebbe is beleláttam azt, ami sokat foglalkoztat mostanság, a szabadság kérdését. elgondolkodtató a történet is. akit a darabból pozsgai bertán kívül név szerint is kiemelnék, az a pók (szabó tibor) és a szentjánosbogár/képmutogató (páll gréta). gratula nekik, jók voltak. álljon itt néhány kép az előadásról:
hétfő reggel felszedtem egy csajt, ahogy gyalogolt a szépasszonyvölgyből a város felé. autómmal vittem be a nagy hátizsákot cipelő belga (flamand), genti lányt a strandra, aki egyedül járja európát. myrtillnek hívják, és egerből románia felé tart, a hegyekbe. emlékeztetett fiatalkori önmagamra, amikor 16 évesen én is egy szál hátizsákkal és egyedül jártam be európát franciaországtól norvégiáig...
dr. pap józsef a magyar felsőoktatásért emlékplakettet vehetett át szombaton. gratula az elismeréshez!
vica ma meglátogatott egerben, s beültünk egy jó hosszú kávézásra. férjurával nemrég tértek haza egy autós szardíniai csámborgásról, arról áradozott: milyen gyönyörű a tengerpart, meg hogy hogyan érték el olbiában a kompot, meg még sok-sok mindenről. vica egyébként beszél olaszul, és pont öt évvel ezelőtt arról próbáltunk beszélgetni belgiumban, hogy melyik a szebb város, firenze e vagy brugge:) akkor én még annyira nem szerettem taljánföldet, mostanára azonban megszerettem lassan. jövő héten is olaszországba repülök, na meg a vicával való kávézás után jött apó és juca, és ők is készülnek olaszországba, nekik meg tanácsokat adtam, hogy a garda-tónál malcesine városát véletlenül se hagyják ki!
a dunakanyarból a mátraalján keresztülautózva szombat reggel megálltunk gyöngyösön egy kis fogászatra: monának és boldinak tömtek (a képen boldi szenved), nekem meg húztak fogat. szenvedtem, pedig nekem van az országban a legjobb fogorvosom: más ezzel nem is próbálkozott volna, ő meg kiügyeskedte az egyik letörött fogamat, vésőkkel, meg mindenféle eszközökkel. ráadásul bazi nagy kampós gyökere volt. a fiam végignézvén a procedúrát, a végén így kiáltott fel: aaapa, ez egy tyrex-fog:)
visegrád ezer éves - legalábbis a város honlapján (www.visegrad.hu) találtam azt az információt, mely szerint "Az első, latin nyelvű oklevél 1009-ben említi Visegrádot (mely magas várat jelent)". nos, a sok túra és strandolás mellett pénteken kerítettünk sort arra, hogy e kisváros múzeumait bejárjuk. csatlakozott hozzánk egy gyáli illetőségű történész barátnénk, akivel bejártuk a királyi palota 2000-ben rekonstruált részeit, majd egy kovács-kertes kávézás után a fellegvárba mentünk, onnan pedig le a salamon-toronyhoz, ahol egy 600 (!) fős diákcsapathoz csatlakoztunk, akik lovagi tornát rendeltek maguknak, így boldi és bori is élvezte a töris programot:) nem akarok erről most hosszabban regélni, csak egy tanács, hogy aki több mint 10 éve nem járt visegrádon, az most menjen el, klassz dolgokat talál.
öt nap kellemes nap után péntek reggel (július 3-án) kicsekkoltunk visegrádi szálláshelyünkről, a Vár Hotelből. a kellemetes szálloda rögtön a hajóállomás mellett, a salamon torony szomszédságában van, innen jártuk be az alább említett helyeket. a szálloda személyzete nem volt túláradóan kedves, néha inkább mélázóba hajlott, de ettől függetlenül korrekt volt a kiszolgálás, minden.
és állítólag görgey vadászkastélya volt ez a bemutatkozó honlap szerint (http://www.varhotel.hu/), de ez nem ellenőrzött információ, görgey-ügyekben járatosak sem tudtak pontos infót adni. na mindegy, az biztos hogy görgey élt visegrádon, s az is biztos hogy mi pár kellemes napot töltöttünk el ebben a kastélyszállóban, aminek egyébként hangulatos diófás-kerthelyisége is van, mellékelek róla egy éjszakai képet.
a dalban szereplő csitártól nem messze van egy falu, amelyhez ugyancsak muzikális felhangok tapadnak, hogy körülményesen és bénán fejezzem ki magam. szóval ghymes (gímes, szlovák nevén jelenec) falu a zoboralján egy együttes névadója lett, mely kiváló zenekart régtől fogva nagyon szeretem, bár egyszer nagyot csalódtam bennük, mert hullarészegen koncerteztek egyszer egerben, artikulálatlanul és felismerhetetlenül énekeltek, de attól még jók, meg attól még kíváncsi voltam az ihletadó helyre. amikor pedig kiderült, hogy ghymes falunak meseszép várromja van, akkor kitaláltam, hogy itt fogom ünnepelni 35. születésnapomat.
jaajj születésnap. ghymes várában nagyon sok sms-t kaptam, két csajjal (mellik, gáll) még telefonoztam is, többtől sms-t kaptam, és rengeteg barát, tanítvány köszöntött emilben, iwiw-üzenőfalon, mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm. hogy egy poénost idézzek, most már közelebb vagyok a 70-hez mint a 0-hoz :)))
ghymes várában 6 éves fiam elkérte az egyik fényképezőm, én meg meggondolatlanul odaadtam neki ahogy egy várfalban ült. a kép az egyik legjobban sikerült kép rólam, 6 éves fiú az épp 35 éves apjáról..
sok-sok évvel ezelőtt volt egy rövid időszak, amikor tévedésben éltem, s azt hittem, hogy a csitári hegyek alatt kezdetű népdal nógrád megyében "játszódik". szerencsére hamar kiderítettem, hogy nem, hanem a zoboralján, a ma szlovákiához tartozó nyitra mellett van a dalban szereplő csitár. július másodikán felkerekedtünk hát, visegrádról elautóztunk csitárra, gondoltunk francseszkára, meg arra, hogy naggyon jó ez a népdal, csak rejtélyes a szövege. meg mondjuk ne rost andrea vagy miklósa erika adja elő, mer az borzasztó - legalábbis az én fülemet báncsa, de nagyon. szóval megnéztük magunknak a csitári hegyeket, íme a tripről egy kép (látszik egyébként a képen, hogy régen, legalább 3 hónapja nem esett a hó):
régen volt már kaukázus idézet, és a hová mész kislány? - esztergomba című elmés szójátékon kívül ez járt a legtöbbet a fejemben, mármint a kaukázustól a lángos tejfel, dúdolásilag. benne van ebben a számban esztergom, meghogy kiöntött a partra a duna (ezt le is fotóztam), meg hogy nem bírtunk hajózni, mer ugye nincs hajónk te pista. énekelnek benne lángosról is, meg arról is, hogy a kárpát medencében a vizet szokni kell. na jah, szokjuk. de hogy tiszta legyen, inkább idézek a szám szövegéből:
"Hagyni kell, hadd fussa ki magát
meddig bírja Esztergomba a Duna
kiönt a partra és összehordja
hogy onnan jövök és megyek oda
na szeva szeva
vigyél el engem is kedves Duna a tengerpartra
az nem megy, neked nincs hajód te Pista
az lehet de alma van a kezembe tartva
majd telefonálok ha bennvagyok a deltába
last minute-al megyünk a világba
Hinni kell, az nagy magyar igazságba hinni kell (hinni kell)
mint a Petőfinek és ha nem jön össze sírni kell (sírni kell)
betyár csillagot az égre és aztán nézni kell (jól megnézni kell)
körül az éjszakába' egyedül lenni kell (lenni kell)
hogy igazi nagyot üssön a szív ha majd valaki majd átölel (valaki átölel)
a Kárpát medencébe' a vizet szokni kell"...
találkozik a vadász az erdőben (visegrádi-hegység) egy kislánnyal. 3 kérdést tesz fel neki: hogy hívnak kislány, mi van a kosaradban, s hová mész? a kislány 1 szóval válaszol: esztergomba. na, mindig ez jutott eszembe, amikor az elmúlt napokban esztergomban egy csomót csámborogtunk. fotóztuk a bazilikát párkányból, aztán a kupola párkányáról párkányt, aztán fotóztam a kupolát belülről, aztán fotóztam a kupolát a földön, meg még sok mást is, dehát szerkesztés van és húzás, nem kell mindent felpakolni a blogra sem:)
leányfürdő - ez a neten a neve a leányfalusi termálfürdőnek (http://www.leanyfurdo.hu/). július első napján bezony itt is voltunk. nem egy nagy vaszisztdasz, mármint nekem, de. de a gyerekek nagyon-nagyon élvezték, s ez volt a lényeg. no meg hogy elfogadtak üdülési csekket :)
Dobozy Mihály és lova - így olvastam Pilismaróton az emlékmű felratát, merthát ugye van rajta ló is. bennem pedig nem volt kávé még, így csak este vettem észre, hogy Dobozy Mihály és Ilona a tábla felirata. nehéz az olvasás egy fényképező-író embernek.
(http://www.vendegvaro.hu/Dobozy-szobor)
pilismaróton mona vett észre egy emléktáblát, dr. lengyel árpádét, azt is lefotóztam.
http://www.mult-kor.hu/20061110_a_titanic_tuleloi_egy_magyarnak_koszonhetik_eletuket
azért posztoltam be ezt, mert máig igazából sem dobozy, sem lengyel nevét és történetét nem ismertem, s elég érdekes és különleges mindkettő.
júliusnak első napján a reggelt és a délutánt töltöttük csak visegrádon, de így is sokféle arcát mutatta egyik kedvenc falum (bocsánat, város). reggeli dunafotózás a panorámaútról, délután pedig sétúra az ördögmalom vízeséshez. és persze július elsején sem maradhatott ki a kovács-kert. isteni harcsapaprikás túróscsuszával, no meg nagy adag gesztenyepüré, ilyesmiket próbáltunk. a kovácskert tulajdonosának lánya egyébként karakterileg hasonlít egy kovács nevű ismerősünkhöz :)
sok puccos étterem van visegrádon, én azonban egy sokkal jobb választást, egy kis mesebeli helyet szeretnék ajánlani: aki visegrádon jár, a rév ucca 4-es szám alatt feltétlenül térjen be a kovács kertbe. két napja se vagyunk visegrádon, de már kétszer ebédeltünk illetve vacsoráztunk itt. kitűnő a pontyhalászlevük, de igazából minden nagyon jó, és nagyon sokféle fínom étek kapható. szóval, visegrádon rév ucca 4, webes elérhetőség: http://www.kovacs-kertetterem.hu/
nem járnak a mahart sétahajók csütörtök óta. oké, nem hibáztattam őket a magas víz miatt, eddig. csakhogy kedden szlovákiában járva, azt láttuk, hogy bezzeg ott meg lehetett emelni a hajóhidat, s járnak a hajók. a másik: tegnap az esztergomi aquaszigetre akartunk menni, de persze mért működött volna, technikai okok miatt zárva volt (az egész országra ki lehetne írni, technikai okok miatt zárva). bezzeg a párkányi, szlovákiai oldalon a vadas termálfürdő nyitva volt. csinálok is neki reklámot, aki a dunakanyarban jár, ide jöjjön strandolni: www.vadas.sk
burda hegység, ez a szlovák nevezéktanban a neve, magyarul hívják kovácspataki domboknak vagy helembai hegységnek is. szóval kedden tettünk egy túrát a dunakanyar szlovákiai területén - még mindig kevesen járják ezt a területet, pedig innen nyílik az egyik legszebb és legkülönlegesebb kilátás az esztergomi bazilikára. az első fotó párkány felől mutatja, melyik hegységről van szó, a másik a hegytetőn készült (monafotó), a harmadik pedig borbála lányunk lábát ábrázolja, egy csalánmezőn is át kellett ugyanis gázolnunk - a végén pedig 3 kullancsot szedtem ki magunkból.
széles a duna, magos a partja - mondja a dal, s milyen igaz. árvízkor mégszélesebb, tettünk is egy sétát IV. béla szobrától a visegrádi kompkikötőig, onnan meg egy ebéd beiktatása után (kovács-kert, bővebben róla később) elindultunk a gyerkőcökkel egy gyaloglatra. a túra útvonala: áprily-szobor-kálvária-sziklakápolna- fellegvár-nagy-villám (zsitvay-kilátó, 377 m) és a kék kereszten le a salamon-toronyhoz.
valamikor ma reggel tetőzött a duna butapestnél, teleharsogták a médiát vele, hogy jujj, alsórakpart. sajna vidéki surmóként nem nagyon érdekel butapest, bezzeg ötnapos dunakanyari üdülésünkről alig tudtunk információmorzsákat összevakarni. a mahart.hu például szűkszavúan ennyit ír: "árvíz - csütörtöktől a hajóforgalom szünetel". nopedig pont ezért hoztuk a gyerekeket a dunakanyarba, hajózni. mindegy, elfoglaltuk magunkat, s megnéztük milyen széles a duna szentendrénél, boldizsár fiam dunabogdányban siklót látott az elöntött bicikliúton, meg visegrádon is megnéztük a hajóállomást, és felszaladtunk gyalog egy 377 m magas hegyre is, hogy lefotózzuk a vízzel elöntött szentendrei-sziget északi csücskét. ímhol a képek, ölelés mindenkinek a dunakanyarból:
hétfő (2009. június 29) délelőtt szentendrét mutattuk meg a gyerekeknek, könnyed délutáni városfelfedező séta, házak, emléktáblák, templomok nyomában, az egyik kávézóban fábry sándor osztotta hangosan valakinek az észt, mi egy másikba ültünk be, elmentünk lázár cár keresztjéhez is (lásd szerbiai blogbejegyzéseknél lázár cár bora), no meg két sikátort és egy szép háztetőt is fotóztam, íme:
egy hét alatt két új duna híd. múlt hétfőn a szexárdi duna hidat próbáltuk ki, ma meg először hajtottunk át a megyeri hídon. örültem, hogy nem kellett bemenni butapestre, amikor a dunakanyar az uticélom:) (a képet mona készítette, vezetés közben)
mától kezdve agyhalottnak tekintem azt, aki ismerőseim közül a beteg kislányos lánclevelet továbbítja! a legmegdöbbentőbb azonban az, hogy a továbbküldők között a legtöbb a diplomás, és az olyan, aki kommunikációt és médiát tanult, s ellenőrizetlenül továbbítják a sok hoaxot... csak hogy a nagyságrendet vázoljam: ma 10 (!!!!) ismerősöm küldte el a beteg kisbabás levelet. 5 olyan ismerőstől is kaptam ma egyébként olyan levelet, amelyben csupán az emilcímük mellett jelszavukat, meg ilyesmiket kell megadni. megáll az ész. a beteg kislányos lánclevéllel egyébként nem csak nekem okoznak kárt a küldők, hanem bizony a levélben szereplő igazi névnek is. a néven kívül azonban minden kamu a dologban. (forrás: http://www.reggel.hu/index.php?apps=cikk&cikk=194035)
A család először azt hitte, hogy csak egy rossz viccről van szó
„Helló! Kérlek benneteket, hogy küldjétek tovább! Én egy 29 éves apuka vagyok. Nekem és a feleségemnek gyönyörű életünk volt. Hála Istennek van egy gyermekünk is! Nemrég az orvosok daganatot fedeztek fel a kicsi agyában és testében. Az egyetlen út, hogy megmentsük, a műtét. Sajnos nincs elég pénzünk rá. Az AOL és a ZDNET beleegyezett, hogy segít nekünk. Az egyetlen út, hogy segítsenek, az, hogy elküldöm Neked ezt az e-mailt, s Te tovább küldöd. Az AOL nyomon követi ezt levelet és számolja, hogy hány ember kapta meg. Minden ember, aki megnyitja ezt az e-mailt, és tovább küldi, emberenként 32 ft-ot szerez nekünk! Kérlek, segítsetek!! Köszönjük!!!!!” A drámai kérés végén ott a név: Maróti Szabolcs, és egy veszprémi cím.
„Három éve kezdődött ez az őrület – sóhajt Maróti Rezső, az állítólagos levélíró apja. – Megszületett a kisebbik unokám, s egyszer csak elkezdtek hívogatni ismeretlenek. Először azt hittük, csak egy rossz viccről van szó, hiszen szerencsére a gyereknek semmi baja. Aztán nem telt bele néhány hét, és elárasztottak minket a levelek. Volt, aki tanácsokat adott, mások természetgyógyászok címeivel bombáztak. Olyan is akadt, aki pénzt tett a borítékba, s bár csak pár száz forint volt, ezt természetesen azonnal visszaküldtük.”
A helyzet akkor vált borzasztóan kényelmetlenné, amikor ismerősökhöz is eljutott a hamis segítségkérés. A család nem győzött magyarázkodni. Arra tippeltek, csakis olyasvalaki lehetett a levél elindítója, aki jól ismeri őket, hiszen az e-mail nagyjából akkor került fel a világhálóra, amikor náluk valóban született egy kisbaba. A pontos név és cím megadása is ezt a sejtést erősíti. Ám az álhír keletkezési helyét éppúgy nem lehet kinyomozni, mint ahogy a levélben említett „e-mail nyomon követés” is lehetetlen. „Gondoltunk arra, hogy a rendőrséghez fordulunk, de semmit sem értünk volna vele – mondja Maróti Rezső.
– Három éve tart ez az egész, szerintem a levél kitalálója már el is felejtette, mit tett. A baj csak az, hogy az álinformáció az interneten önálló életre kelt, s most már önmagát gerjeszti. Még most is négy-öt telefonhívást kapok naponta. A név és a cím alapján ugyanis bárki percek alatt megtudhatja a számom.”
A férfi megtehetné, hogy lecseréli a számát, de ezt nem hajlandó megtenni. Azt mondja, sokan csak ezt ismerik. A titkosítást viszont lehet, hogy kérni fogja. „Sokat gondolkodtam, vajon mi lehetett a levél írójának célja – mondja. – Talán így akart hozzájutni mások e-mail címeihez. Nem tudom. Az viszont biztos, hogy aljas dolgot tett.”
vasárnap reggel 5-kor éreztem, hogy ez az esőhang ismerős. az elmúlt 12 évben, mióta a hegyoldalban lakunk, nemegyszer mosta már el az utat a hegyről lezúduló víz. nos, ez most nem történt meg, de az aszfaltút átmenetileg szalajka-vízeséssé változott, és a lehömpölygő víz jónagy aszfaltdarabokat szaggatott fel... a két ma reggeli kép után az időképről származó 06.00-ás radarkép látható (www.idokep.hu)
tegnap barátaink foglaltak párizsi jegyet a wizzairrel, nekünk már megvan egy milánói repjegyünk, de ma judit segítségével (ezúton is köszönet neki!) vettünk még repjegyet, előre: augusztusban úgy néz ki, hogy repülünk wales-be. a repjegy ára egyébként 0 forint volt, részleteket majd később :) szóval nem csoda, ha az ember ilyet olvas az MTI-től:
