Csámborgó

tegnaptól már újságosoknál kapható (mindössze 345 forintért) a Turista Magazin legújabb, júliusi száma. olvashatunk benne többek között badacsonyörs, bátonyterenye, nemti, alsó-ausztria vidékéről, a nárciszok völgyéről, a kondorosi csárdáról, biharfüred környékéről, a tolnai hegyhátról, torna váráról, és persze a napfényes csongrád megyéről...

„Ez Ausztria. Ott is minden árad. Innen jön az ár Magyarországra. És persze innen ered a Duna is.”

ilyenért lazán buktatok. pont ilyet tanítok kommunikáció szakosoknak, leendő média-munkásoknak. hogy tudják hol van irak vagy afganisztán, meg hogy ne keverjék szlovéniát szlovákiával (mint nemrég a CNN). mi önérzetes magyarok baromira meg tudunk sértődni, ha keverik budapestet bukaresttel. nekünk viszont mindent szabad, illetve nem kell tudnunk semmit. a hvg-ben két éve például a 9 helyett 7 lyukú hídról értekeztek.

nem is csodálkozok, ha kereskedelmi tévék agyhalott szerkesztői egy-két dolgot pontatlanul mondanak. de a tegnapitól besokkaltam, idézet következik, de meg lehet nézni a tények honlapján is: „Ez Ausztria. Ott is minden árad. Innen jön az ár Magyarországra. És persze innen ered a Duna is.” 

provence és tihany: mind mind olyan helyek, ahol levendula nő, s hoztam is már olajat mindkét helyről, szeretem na. sőt, telepítettünk is kertünk mediterrán részébe, úgyhogy tegnap le is ültem az egyik mészkőfalra, levendulát szagolni. és ahogy leültem, jöttek a lepkék. még szerencse hogy levendulaszagoláshoz is viszek magammal fényképezőt :)

nem is rendes háztartás az, ahol nincs otthon ácskapocs. nos, épp kifogyóban voltunk, ezért útra keltünk ácskapocsvadászatra. egy-két elvetélt próbálkozás után szokás szerint kálmán bátyánkhoz vezetett utunk. ki gondolná, hogy az egri belvárosban, pont a színházzal szemben van egy tutira békebeli vaskereskedés. kálmán bátyánkra ugyan várni kell néha, de legalább elszív az ember addig egy cingát, átgondolja az ácskapocs mibenlétét, fejben oszt-szoroz szarufahosszt meg gerenda dőlésszöget, és már jön is az öreg. szeretem az ilyen jórégi kereskedéseket, érdemes rákukkantani a cégérre is, tegnap fotóztam le, ácskapocsra váró cingázás közben.

borulásos képek - így neveztem bő másfél évtizede, amikor meteorológiai stúdiumaimtól ihletést kapva fotóztam viharfelhős tájakat. akkor még sokan húzták a szájukat, hogy ménemkék azég?. azé, mert szeretem a borulásokat fotózni.

azóta szerencsére sokan rákaptak a borulásfotózás ízére, sőt, tömegesen fotóznak az emberek viharokat. szülőfalum határában például két hete volt egy tornádó, ezt is sokan megörökítették (http://www.idokep.hu/?oldal=hirek&id=545), így adács most már nem csak arról híres, hogy "még a pap is vasutas", hanem tornádójáról is.

amúgy zuglófalván is volt egy vihar, ezt a képet dojcsák dani készítette bolondóc utcai új kecójuk erkélyéről. naplemente viharral.

hétfőn voltam siófokon, egy barátom pedig nemrégiben badacsonyban járt. nézegetvén a picasás webalbumját, a badacsonyi borozós képein figyeltem csak fel rá, hogy a balatoni helynév úgy végződik, hogy Sony. én a japánok helyében ezt kihasználnám, lehetne valami japán testvérvárosa Badac-Sony-nak :)))) meg lehetne német is, ezt már régebben kitaláltam, Acsony-fürdő nevet is felvehetné (Bad Acsony) :))))))

(a kép fotósa: dojcsák dániel)

három dolog, ami nagyon érdekel. ezt a három dolgot hoztam össze egy témafelvetőben, ami aztán egy bizottságnak is nagyon megtetszett. ígyhát felvettek a pécsi tudományegyetem földtudományi doktori iskolájába. hétfőn felvételiztem, akkor készült ez a kép pécsett. EKF-ről az EKF-be.

ja, felfigyelt már valaki arra, hogy az egri eszterházy károly főiskola (EKF) és a pécsi európa kulturális fővárosa (EKF) projekt is ugyanazt a mozaikszót használja?:P

vasárnap elindultam monával, mert dolgom volt pécsett, hétfőn. 804 kilométert vezettem, nem is olyan kicsi ez az ország :) térképet mellékelek az utunkról, amelynek érdekessége, hogy most mentünk át először a szekszárdi új duna-hídon

pedig még nagy délutáni alvás-szieszta is volt szombaton, mégse voltam fitt a múzeumok hosszú éjszakájára. ébredezős hangulatban voltam, fotózni nem meg nem volt kedvem tolakodni az amúgy dicséretesen nagy tömegben, úgyhogy csak két kép készült, egy a városról, meg egy a tömegről. :) a gyerkőcök amúgy élvezték a dolgot, már én is kezdtem felébredni, amikor viszont egy vihar elmosta az egészet...

19-én, szombaton volt lányomnak és barátnőjének is a bizonyítványosztása. a hosszadalmas eseményről nincs fotó, azt kihagytam, viszont utána süteményezni vittük a csajokat az uszoda melletti harmos cukrászdába, megérdemlésül. mi is megérdemlettünk egy kávét, aközben készült a kép lányom barátnőjéről és anyukájáról

jajj, hajnalban véletlenül rákukkantottam a sztárutazás honlapjára, s találtam egy tanulságos interjút, dolhai attila vall egri és egerszalóki élményeiről. s bár nem vagyok önmagam ellensége, büntettem magam, s végigolvastam az interjút. ami nem volt annyira rossz, nodeazért mégis. eleve viszolygok az operettől, jelentősebb közmunkával büntetném néha művelőit, és persze dolhai is tök béna dolgokat mondott, na de hát ez csak az én véleményem, ettől biztos jó ember még. ami mondjuk nagyon gáz, hogy az interjú képgalériájába véletlenül bekerült egy pilisborosjenői kép, ami a filmdíszlet egri várat ábrázolja. szerkesztőke ráguglizott az egri várra, kidobta, oszt bemásolta. nesze neked szerzői jogok, nehogymá a fotók szerzőségével foglalkozzunk. bezzeg ha én veszek egy pendrivot, akkor bizony adózni kell, mert feltételezik artisjusék, hogy én nem saját szerzői jogú fotókat, hanem mondjuk dolhai-összes lemezét csempészem át gépről-gépre... bsszák+!!!!!!

most hogy így felhúztam magam az operetten, artisjuson, meg dolhai hülyeségein (aszongy például: "Itthon minden problémát hamarabb és könnyebben meg lehet oldani, vagyis ezek is olyan dolgok, amik visszatartanak a külföldre járástól." - nawazze attila, akkor intézkedj itthon, szeretem magyarországot, de hülyeségeket azé ne beszéljünk. szóval, tanulságul álljon itt a cikk, idemásolom tanulságul (szerzői jogok lásd fenn), hogy mit is csinált dolhai attila egerben:

Dolhai Attila Egerben

Dolhai itthon érzi magát biztonságban

Az Operett Színház sztárja a magyar tájak szerelmese. Nem szeret külföldre utazni, ezért amikor csak teheti Magyarországon kirándul a családjával. Legutóbb Egerben és környékén, Egerszalókon pihent Attila, feleségével és két kislányával. Legújabb, már boltokban lévő lemezén is visszaköszön a magyaros íz, hiszen az Egy szerelem története című korongon is zömmel magyar slágerek feldolgozásait hallhatjuk.

Eger városkép Attila itthon érzi magát biztonságban Nem szeretek külföldre járni, biztos azért, mert nagyon sokat jövök - megyek a munka miatt. Vannak vidéki meghívások, vagyis ha pihenni szeretnék, igyekszem minél kevesebb utazással megoldani. Ez az egyik ok, a másik pedig az, hogy itthon egyszerűen sokkal jobban érzem magam. Nagyobb a biztonságérzetem és jobban el tudom magam engedni. Bármilyen külföldi utazás során – főleg a gyerekekkel -, az lenne az első félelmem, hogy mi van, ha a velük történik valami. Itthon minden problémát hamarabb és könnyebben meg lehet oldani, vagyis ezek is olyan dolgok, amik visszatartanak a külföldre járástól. Megjegyzem, nincs is nagy tapasztalatom az országunkon túli kirándulásokban.   Egerszalók. A település déli részén feltörő 65-68 celsiusfokú melegvizű hőforrás domboldalon lefolyó vize csodálatos természeti képződményt - 120 négyzetméteres mészkőlerakódást épített ki. A kálciumot, magnéziumot tartalmazó hidrogénkarbonátos gyógyvíz értékét felismerve a falu mára gyógyfürdőkre épült gyógy-turizmus központja. Gyógyvizét sokan keresik fel, a víz főleg csontsérülések, izületi-, és reumatikus bántalmakban szenvedők részére hatásos.   Rácsodálkoztak Egerszalókra Általában az ország nyugati részében járunk többet, de Egerbe és az onnan hét kilométerre lévő Egerszalókra már régen szerettünk volna elmenni a családdal. Meg akartuk nézni az Egerszalóki forrást is. Ez nagyon izgatott minket, persze nem ok nélkül, hiszen csodálatos látványban volt részünk. A gyerekeknek is tetszett a hely, nagyon élvezték a mésztufalépcsőkön a víz csobogását. Csak három nap volt a pihenés. Az első gyakorlatilag a szállodában telt, azon belül is a medencében. A lányok már nagyon várták, hogy ugrálhassanak a vízbe, vagyis zömmel lubickoltunk. Egyikük sem tud még úszni, noszogatni pedig nem hagyják magukat. Luca hat éves, Emma pedig három. Ha mi akarjuk őket bármire is megtanítani, azt nem igen akarják, aztán végül maguktól valahogy mégis elsajátítják, tudom, így lesz ez az úszással is. De, hogy gyorsabban menjen a dolog, azon vagyunk, hogy minél több alkalommal elvihessük őket hasonló helyekre. Mivel nem tudnak úszni, és nem viselik el a karúszót és az úszógumit sem, ezért nem igen lehet őket egyedül hagyni. Általában az van, hogy ilyenkor apával játszanak a kisvízben, amit mindannyian nagyon élvezzünk. Na és szinte lehetetlen őket kiimátkozni a vízből, ezért sem jutottunk el első nap már máshová.   Ingyen vízipipa Egerben Az mondjuk tanulságos volt, hogy a hotel, ahol voltunk, nem volt kifejezetten gyerekbarát hely. Az ételek mondjuk nagyon is az én szám íze szerint voltak elkészítve és a választék is pazar volt, de a gyerekeknek nem jött be. Aztán volt egy furcsa élményünk is, ami kicsit a magyar mentalitást hozta testközelbe. Kicsit keletiesen van berendezve a hotel, van egy teaházuk, ahol a nap adott szakaszában ingyen lehet vízipipázni. Ha más időpontba mész, akkor már fizetni kell. Ezért ijesztő volt látni, hogy minden ember ebben az időszakban akarta kipróbálni a füstölést, de a legfiatalabbtól a nyugdíjas korúig mindenki, a fizetős időszakban pedig üres volt az egész. Mi inkább csocsóztunk. Emma mindig belenyúlt persze, Luca pedig még nem tudta jól forgatni a bábukat. De megoldotta végül, hogy nem maradjon ki a játékból, felállt egy székre. Nagyon leleményesek a kölykök, ha el akarnak érni valamit. Aztán, hogy belejött, már nem is akarta abba hagyni. Ezt sem. Annak ellenére, hogy főleg a gyerekekről szólt a pár nap, nekünk is kikapcsolódás volt a feleségemmel. Végre nem kellett őket lepasszolni, vagy mással foglalkozni mellettük, így teljes volt a mi pihenésünk is, mert száz százalékig együtt voltunk. Az egri vár egyik bejárata. Kalandok az Egri várban A második napon bementünk Egerbe, természetesen a vár nem maradhatott ki. Előtte még sétáltunk egy nagyot a városban, megnéztük a Bazilikát is, majd jött a vár, ami szédítő élmény volt a gyerekeknek. Mindenről be kellett számolni. Szóba került az Egri csillagok című film és természetesen a könyv is, illetve az azokban szereplő események. Luca nagyon fogékony volt, végig figyelmesen hallgatott, sokat kérdezett is. Főleg a várvédő rész hozta lázba, például az asszonyok szuroköntő módszerei. A kiépült egerszalóki fürdő. Feszes időbeosztás, laza magyar programok A nejem zalai, én kisvárdai vagyok, évente többször elmegyünk ide is és oda is. Szeretünk Szegedre járni, a szabadtéri játékok idején a színházzal is sok időt töltök ott, olyankor mindig belefér egy kis családi kirándulás is. A feleségemmel ritkán ugyan, de azért el-el tudunk menni kettesben pihenni, ahhoz viszont nagyon ki kell találni az időpontot, hiszen a színház olyan világ, hogy bármikor változhat az időbeosztásom. Épp ma derült ki, hogy az egész jövő hetem máshogy alakul, mint terveztem, nehéz így hosszabb távra tervezni bármit is.

Emlékezetes kirándulás volt a váron belül működő Egri Csillagok Panoptikum. Ott megelevenednek a Gárdonyi hősök, mint Dobó István, Cecey Éva, Jumurdzsák, Tinódi Lantos Sebestyén, de Szulejmán szultán és Török Bálint élethű viaszszobra is érezhető közelségbe hozza azt a kort. Luca egy félős lány, de mégis mindig mindent meg akar nézni. Izzadó kézzel szorította a kezünket, ha egy kicsit is sötétebb helyre érkeztünk, de ki nem hagyta volna.
Emma ehhez képest virgonc, őt a színek, a ruhák és a királykisasszonyos történetek kötötték le. Azonnal összefüggésbe hozta a várral a királylányokat, vagyis neki ezekről kellett mesélni. Nagyon élvezték az egész napot, ahogy persze mi is.

Barlanglakások Egerszalóknál.

Barlanglakások akkor és most
Harmadik nap elmentünk Egerszalókra kirándulni. A falu déli részén ma is láthatók a barlangházak, amelyekben egykor emberek éltek. Érdekes, de ugyanitt nemrég modern barlangházak is épültek, de azokat sajnos nem tudtunk közelebbről megnézni, pedig érdekelt volna, hogyan oldották meg a kialakításukat. Hiszen be van építve a föld alá, nem látszanak az ablakai sem, a levegőztetés is valami teljesen elképesztő módon van megoldva. Érdekelnek az építészeti dolgok, valahogy mindig is vonzottak.
Ezután sétáltunk még egy nagyot, aztán lassan indulni kellett haza.
Nagy vágyunk még a téli Tihanyt megnézni, talán az lesz a következő kirándulásunk helyszíne.

Deáki Tímea Brigitta

horvátország cuccokat szedtem ma össze nagyon kedves barátainknak, mert jövő héten plitvicézni, krkázni, tengerpartozni déli szomszédunkhoz utaznak. egy pesti újságíró csaj barátnőnk is jövő héten horvátországba megy havernőjével, szóval úgy néz ki, helyes a felmérés, amit egy MTI közleményben olvastam

gyerekjátszatás - ez volt a szerda délután programja ostoros faluban, szelíd szőlődombok közé épült házikóban és kertjében. amíg a terszon a ház asszonya remek almásrétest tálalt, addig a gyerekek hol trombitáltak, csúszdáztak, mászókáztak, stb, stb...

hazatérve ostorosról várt egy emil ópusztaszerről, táborokat ajánlottak, s mint újságírót, megkértek népszerűsítsem. nos, megteszem, az alábbiakban pár nyári táborötlet ópusztaszerre:

van neki. mármint értelme. a tanításnak. hogyne lenne. tudunk valamit, amit tovább adunk. de mielőtt még átmennék csepegősbe, arról akartam posztolni egyet, hogy az elmúlt hetekben dolgoztam is ám. elolvastam több mint 20 szakdolgozatot, benne voltam a szakdolgozati bizottságban, sőt még szigorlatoztattam is széchenyi ágival médiaismeretből. volt rengeteg gyenge és színvonaltalan vizsgafelelet, szakdolgozatok közt is akadt gyengécske, de bizony csomóban ott volt valami. közben kavarognak tovább a gondolatok a fejemben, s eszembe jutott, hogy a héten arról is akartam posztolni, hogy találkoztam egy volt tanárfélémmel. azért írok olyat hogy féle, mert tanítani nem tanított, továbbá kölcsönösen utáltuk egymást, van ilyen na. nem írom le a nevét csakazértse, viszont azt sem fogom megtenni, mint a bájgúnárok többsége, hogy jajj, kiváló pedagógusaim voltak 10 meg 20 meg 50 évvel ezelőtt. igen, voltak kiváló tanáraim, de voltak blfszok is. persze utóbbiaktól is lehetett tanulni valamicskét J)))

Kedves Béla!

Tegnapelőtt tettem sikeres záróvizsgát földrajz szakon az SZTE TT(I)K nemes és sokat látott intézményében. Eme üzenetet csak azért írom, mert szeretném Neked megköszönni az inspirációt amit még a 2002-2003-as tanév első félévében "A világ gazdasági és kulturális földrajza" c. kurzuson az EKTF kommunikáció szakosaként nyújtottál, mivel ez ébresztett rá, hogy ezzel (is) szeretnék foglalkozni (a másik szak amit elvégeztem, természetesen az Egerben is hallgatott angol volt, azt az előző félévben tudtam le). Így 2003 őszén beiratkoztam és mostanra végeztem. Előbb is sikerülhetett volna, csak elkezdtem dolgozni itt Kiskunfélegyházán a Gépészeti Szakközépiskolában, meg a tanítási gyakorlat annyira elhúzódott a Ságváriban tavaly ilyenkor, hogy két hét alatt kellett volna összecsapni a szakdolgozatot, amit nem akartam megtenni.
Érdekes módon, a korábbi szakelhagyást megcáfolva egy egyetemi újságban is írogattam közben, nézz bele ha van kedved:
http://newtone.co.hu/index.php?q=node/1
(.pdf formátumban letölthetők, főleg lemezajánlók, de van több kedvcsináló filmekről és könyvekről is.)

Üdv és még egyszer hálám fejezem ki azért, amit azokon az órákon kaptam Tőled:
Kasza István

 

"Gyászol a Gárdonyi Géza Színház. Június 17-én éjjel elhunyt Beksi Balázs, az egri színház színpadmestere. 38 éves volt.

nos, egyszer csak kitört a vakáció, mármint legalábbis a gyerekeknek meg a pedagógusoknak. kíváncsi vagyok, hogy olvasóim merre indulnak csámborogni idén. pár embert már tudok, ki a balatonra, ki a fertő tó körüli biciklizésre indul, van aki a hegyek közé salzburgba, van aki marokkóba, szóval azért mennek az emberek. válság ide vagy oda, ismerőseim utaznak. akinek van kedve, kommentben írja meg merre megy a nyáron, esetleg azt is milyen költségkímélő megoldást alkalmaz.

ma olvastam egyébként egy felmérést a témáról:

"A nyugat-európaiak kevesebb mint kétharmada készül vakációzni
Hét nyugat-európai ország 3 és fél ezer lakosát megkérdezve az Ipsos közvéleményt kutató cég azt állapította meg, hogy a lakosság 64 százaléka tervez nyári nyaralást. Eszerint a recessziós gazdasági helyzet nem sokat változtatott az emberek utazási kedvén, mivel tavaly 67 százalék mondta ugyanezt. Jobban csökkent a megkérdezettek vakációs kiadási terve: az idén a családok átlag 2066 eurót szánnak nyaralására, tavaly az összeg 2206 euró volt. Az Ipsos szakembere ennek alapján úgy értelmezi, hogy luxuskiadásnak kell tekinteni a nyári nyaralást, ezért mérsékelték a büdzséjét a jelentősnek mondható közel tíz százalékkal. A vakációs utazást átlagban "legalább 4 éjszakás" programnak tervezik." Forrás: MTI

mondjuk nekem esélyem sincs még 2000 eurót sem költeni nyugati utastársaimhoz hasonlóan. viszont 140 euróból 9 éjszakát sátrazunk a festő olasz tavak vidékén meg svájcban, a lugánói tó partján, ma foglaltam kempinget. a repjegyet már régen megvettem, két főre fapadossal 18 ezer forint a budapest-milánó-budapest minden illetékkel. szóval két főre 10 nap Olaszország-Svájc két főre 60 ezerért sok?:)

illusztrációul két kép, amit szintén olaszországban fotóztam 3 éve, a riviérán, portovenere falucskában, liguriában. két vénusz mászik ki a vízből :))

amellett hogy hétvégén felsőtárkányban csámborogtunk, füvet nyírtunk, cikkeket írtam és letisztáztam egy leendő kiskönyvemet, maradt idő lazításra is. kis grillezgetés, pokróc a fűben, beszélgetés, közben boldizsár fiam meg játszott kis barátjával, barnussal :) idill a köbön

egy tájfutó csaj (ovis anyuka) eszter nevű lányának volt tegnap szülinapja, boldizsár fiam oda volt hivatalos felsőtárkányba. mi is felsőtárkányban maradtunk kicsit egy másik tájfutó csajnál és férjénél, házuk teraszán boroztunk, beszélgettünk. s bár fújt a bükki szél, a ház új kőberakása, a táj, minden tiszta mediterrán hangulat volt :)

egyébként a szombati nap újdonsága volt számomra, hogy állítólag nem az istállós-kő a bükk legmagasabb pontja a legújabb műholdas mérések szerint, de ezt az infót még nem ellenőriztem, aki véletlenül tud valamit, az nosza, kommenteljen!

hülyék az emberek, ha nem tesznek semmit a mókuskerék, a megszokás ellen, bármilyen értelemben. én például próbálok minden nap úgy mászkálni egerben, mintha turista lennék. már régen tudom, hogy az egyik legjobb kilátású utca egerben a bérc utca, de vártam azt a júniusi reggelt már évek óta, amikor kissé északkelet felől süt a reggeli felkelő nap, súrolva a soktornyú várost. ma reggel hétkor úgy mentem hát dologra, hogy tettem egy nagy korareggeli sétát a bérc utcán.

az egriek most magukba nézhetnek: gondolják át, mikor jártak utoljára a bérc utcában. nem kell kommentelni, mindenki számoljon el a saját lelkiismeretével.

a bérc utcáról debreczeni kulturha lászló kérésére írtam egyébként egy cikket a partmagazinba, a teljes cikk itt olvasható:

http://www.partmagazin.hu/index.php?Itemid=29&id=621&option=com_content&task=view

most pedig két ma reggeli kép:

egy gimnazista osztálytársnőm nyitott egerben egy kis boltot a dobó utcában, ahol csuda fínom dolgokat lehet kapni. pár hete lassan onnan hordom a kenyeret, de a legelitebb olasz tészták, szószok, fűszerek is ott sorakoznak a polcon. igen reklámokat akarok csinálni a boltnak, mert igényes olasz alapanyagok vannak, olyanok, amelyek sehol máshol egerben.

tegnap egyébként a boltgban egy kis bemutató is volt, kati a dobó utca lakosainak, dolgozóinak és kávézó üldögélőinek csinált egy szusi-bemutatót és kóstolót.

borbála lányom kilencedik lett egy országos tanulmányi versenyen (amit a hajdú-bihar megyei tit indított), a mindentudás diákegyetemén. jó ez is, :))))

de nem is arra vagyok büszke, hanem hogy most is csámborog, lekörözve apját. amíg én egerben dolgozgatok, addig lányom alsóörsre utazott motoros-fesztivált nézni a nagyszülőkkel. most jelentkezett be telefonon, épp kacsákat etet a balaton partján :)))

borbálával fagyiztam a sárvári cukrászda előtt, mikor jött heni. barnusnak indult könyvet venni, én meg borbála lányommal indultam a könyvtárba, könyvet venni, dedikáltatni, meg író-olvasó találkozóra. juhász árpád jött egerbe, a kék bolygó vándora. gyerekkorom óta falom a könyveit, kubassek jános és balázs dénes mellett neki köszönhetem, hogy már 12 éves koromban tudtam, mit akarok csinálni és mi akarok lenni.

nyolc éves lányom is el akart jönni meghallgatni árpi bácsit, bár borbála még nem tudja pontosan, illetve hezitál, hogy táncművész legyen vagy túravezető. :)))

mindazonáltal borbála lekokettált juhász árpáddal, elbeszélgettek arról, hol törte el a kezét, ki hány országban járt (juhász árpád 99, barna borbála 14), s végül borbálának dedikálta a kék bolygó vándorát...

az író-olvasó találkozót egyébként pozder péter vezette a megyei könyvtár olvasótermében, teltház előtt.

szombaton (június 6) dolgoztam egész nap, reggel kilenctől hajnal fél kettőig gabika és laci esküvőjét fotóztam mónosbéltől bánhorvátin át egerig. szép pár, gratula nekik innen is, és üdv nekik mézeskéthétjükhöz a tenger mellé!

ejjj. találtam ezt a régi képet 2002-ből. nyárelő, könyvek, böngészés, hangulat, könyv, könyv könyv. és sátrak. könyvsátrak. könyvünnep. sátoros ünnep. sátor nélküli ünnep. 2009-re sikerült elérni eger városában, hogy, óóóó, minek a könyvsátor könyvhétre. végül is felesleges... egyébként eddig még nem panaszkodott senki sem. egyedül a tévében halottam nagypál ákost, amint tudósításában bemondta, hogy csak 3 könyvesbolt akart sátrat, kettőt meg szegényesnek gondoltak. mer így, nulla sátor nem szegényes??????

olyan ez, mint a bazinagy görög lagzi, amikor az apa mindenről bebizonyítja, hogy görög. mondjuk a németek leforgatták a bazinagy török lagzit, az egy értelmiségi film volt, s ott nem akarta senki bebizonyítani, hogy minden török :) pedig de :)))) szóval pár hete írtam hogy török eredetű a töltött káposzta, és sokminden van még így. de a napokban nekem is újdonság volt olvasni, hogy a cseresznye szintén török :) a sárgabarackot tudtam, nodehogy a cseresznye...