Csámborgó

cseteltem egy csajjal, aki volt a baltikumban a hétvégén. egészen pontosan észtországban, tallinban (az egyik képen ő hajózik át helsinkiből, a másik képet pedig ő csinálta tallinban).

jaa, hogy az hol van? nos, nemhogy tallin, de folytatva egy korábbi posztomat, nos, ott tartunk, hogy lassan már a benelux-országokat se tudja senki, szóbeli javításon hollandia jugoszláv utódállam volt, a baltikumhoz sorolták romániát, ilyenek:). azon gondolkodom, hogy abbahagyom a blogot, mert úgyse tudja senki hogy mi hol van...

nade mivel hülye idealista pedagógus vagyok, szóval a baltikum az észtország lettország és litvánia. észtországról egyébként ezt tanítottam:

"A legkisebb balti állam hét évszázadnyi dán, német, svéd és orosz uralom, majd ötven évnyi erőszakos oroszosítás és a Szovjetunió „kebelén” eltöltött idő után, 1990. március 30-án kiáltotta ki függetlenségét. Az ország 1,47 millió (1999) lakosának 62 százaléka a finnugor népekhez tartozó észt. Az orosz kisebbség számaránya meghaladja a 30%-ot. Az észtek túlnyomórészt evangélikusok, az oroszok pedig többnyire az ortodox egyházhoz tartoznak.

Az erősen skandináv jellegű Észtország (észtül: Eesti) fővárosa a Finn-öböl partján fekvő félmilliós Tallinn: a gótikus műemlékekben gazdag városnak 1917-ig Reval volt a neve. Jelentős nagyváros még a 100 ezer lakosú Tartu, mely 1632-ben alapított egyetemével az észt felsőoktatás központja. Említésre méltó város még Kohtla-Järve, Narva és Pärnu. Az ország területének (45215 km²) egyharmadát főleg lucfenyőkből álló erdők borítják, ötöde pedig mocsaras vidék. Magas hegyeket hiába keresünk az ország térképén, csak igen alacsony dombokat találunk: az észtek által Nagy Tojáshegynek (Suur-Munamägi) nevezett domb is mindössze 318 m magas, egyben ez a Baltikum legmagasabb pontja. Észtország palaolajkészletei világviszonylatban is jelentősek."

egyre többször veszem észre magamon, hogy télen is többször is lengyelországba megyek. a múlt héten el is kezdtem mozgolódni ez ügyben, s egy igen nagy társaság keveredett ki belőle :)) a cél februárban a lengyel-tátra és krakkó, a városok városa. 2003 telén/tavaszán már vittem oda egy nagyobb bagázst, meg 2008 telén is, nosztalgiázzunk most akkori képekkel:))

hugom tánccsoportja szombat este gyöngyösön kétszer is fellépett. fiam és lányom is táncol a csoportban. egy különleges fenti nézőpontból fotóztam végig őket. persze a tánc előtt is fotóztam őket. lányom a tükör előtt, fiam meg kétnővel pózol. az élet kemény :)))

brigi bugyiban - elképzelni lehet, de jobb kipróbálni. brigi egy nagyon jó kis falatozó neve bugyi községben, ahol kiváló gyrost/kebabot lehet enni 600 forintért. amúgy van egy beleznay-kastély is a faluban, meg kazinczy ferencnek egy bronzszobra, ezeket is lefotóztam természetesen. és persze a községtáblát egy közlekedési táblával: negyven felett nem lehet bugyiba behajtani. én 35 évvel mentem:)

node, ha véletlenül valaki kattintásilag tévedt ide, és csalódtak volna hogy a faluról van szó, azoknak két netes képpel kedveskedek: brigi bugyiban. erdőhegyi brigitta itt valóban bugyiban van.

szekszárdról paks, majd gondoltam egyet, s pannóniából dunaújvárosnál léptem át a limes határát:))) - smáris újra itthon voltam vadkelet-magyarországon. van itt egy új híd, a pentele-híd, mely 2005-7 között épült, de nekem csak most sikerült rajta átgördülnöm. ezzel asszem minden magyarországi duna-hídon átkeltem már. 

a híd műszaki dolgairól ezt lehet tudni:

"A híd teljes hossza 1682 méter, ebből a jobb parti (Dunaújváros felőli) ártéri híd 1067 méter, a bal parti 300 méter, míg a helyére úsztatott mederhíd 308 méter hosszú. A híd 41 méter széles, a mederhíd 50 méter magas és megközelítőleg 8600 tonna a szerelvényekkel együtt, burkolat nélkül. A jobb parti ártéri híd 14, a bal parti 5 pillérre támaszkodik. A mederhíd úgynevezett felszerkezetét két, a mederbe épült vasbeton pillér támasztja alá, ezeket a mederben betonozták. A hidat nyolc, a nyolcvanas években kifejezetten a dunai hajózásra kifejlesztett, egyenként 1600 tonna kapacitású TS bárka szállította a helyére. Szerkezete szerint kosárfül ívekre kábelekkel függesztett gerendahíd.

Szerkezeti adottsága miatt szélessége 40,94 m, melyen 2x 2 forgalmi sáv (3,75 m) 2x1 leállósáv (3,5 m), 3,6 m széles elválasztó sáv és kétoldalt 2,4 m széles járda, melyből a befolyási oldali kerékpárút, található. Az ívek 47,6 m-re emelkednek az útpálya fölé és a függőlegessel 16,5°-os szöget zárnak be. A függesztő kábelek egymással párhuzamosan, az ívek síkjában futnak."

fiam nem tud még írni, és nincs fényképezőgépe sem. ravasz módon azonban mégis publikál már: rajzolt egy karácsonyfát, ami a blikk szombati számában jelent meg :)

„Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” – írja Karinthy arról a Babits Mihályról, aki Szekszárdon látta meg a napvilágot 1883. november 26-án. S bár Babitsot túlzottan sosem szerettem, ugyanúgy ahogy színésznőket sem szerettem. Hogy szexeltem-e velük, az már más kérdés, de az biztos, hogy Karinthynak köszönhetően e verssorokról mindig a szex jut eszembe. De nemcsak ám nekem, hanem sok idiótának is, akik Szexárd nevét ikszel írják. Ilyenkor komoly emberek mindig megdorgálják őket, hogy jujj és hogy ajjajj. Pedig nem is jujj. Nemrég bukkantam rá egy igenjó könyvben, hogybiza például a XIII. században Saxard névalakban bukkant fel a város neve, de később is előfordul forrásokban a Sexárd és Szexárd névalak is, az egyre gyakoribb Szegzárd, Szegszárd névalak mellett. Szóval ha viccesen látjuk valakinél a Szexárd nevet, ne ítéljünk elsőre. Különben is: csak az 1880-as éveitől megjelenő, Dienes Valéria apja által szerkesztett Szekszárd Vidéke nevű újság fogadtatta el a közvéleménnyel a mai Szekszárd formát, így lett ez 1903-tól belügyminisztériumi rendelettel a város nevének hivatalos alakja. S ha már szex és színésznők témakörrel indítottam, maradjunk is kicsit még ezeknél. Amikor 2009. december 12-én Szekszárdon jártam, egy színésznő emléktábláját fotóztam le először, ennek szövege: „A hajdani Szegzárd Szálló emeletén Jászai Mari felléptével nyílt meg 1893. július 6-án Szekszárd első színháza”. És persze szexet is fotóztam, a város főterén. A Garay téren a Garay-szobor nőalakja meztelen duzzadó mellekkel, felfelé néző sóvárgó tekintettel olyan mintha épp fellációra készülne. Hogy nem csak nekem jutott eszembe a szex erről a mellékalakról, arra álljon itt a szoborpályázat bírálóbizottságának (Zala György, Strobl Alajos) értékelése: „A talapzaton stylszerűen és harmonikusan alkalmazott helyzetben a költészet géniusza nyugszik és babért nyújt a költőnek. A géniusz kidolgozása remek. Annál nevetségesebb (csak azért reprodukáljuk, nehogy tovább terjedhessen) az a kifogás, melyet némelyek, mint a közerkölcsiség védői, a géniuszt ábrázoló hölgyalaknak öltözetlen, dekollettált volta miatt emelnek. Ez káros hatással lehet, mondák az erkölcs magas őrei, a polgári iskola ifjuságára, mely a Garay téren jár-kel. Ezen aggályok eloszlatására legegyszerűbb volna a géniusz részére egy női gallért vásárolni, mely nagy választékban kapható a Pirnitzer József és fia cégnél, ugyancsak a Garay téren…” A géniusz azonban minden áskálódás ellenére nagy népszerűségnek örvendett: Kálmán Dezső, a kölesdi születésű költő elkeresztelte Borcsának s még verset is írt hozzá. Node Garay szobránál nem csak a szexuális töltettel foglalkoztam, hanem azzal is, hogy vajon tudjuk-e ki volt ez a figura? Nézzünk magunkba, s nagyon őszintén valljuk be, hogyha nem vagyunk irodalomtanárok vagy művelődéstörténészek, vajmi keveset tudunk Garayról, max annyit, hogy ő írta a Háry Jánost. Nos, pár sort azért szenteljünk a szekszárdi születésű Garay János (1812 – 1853) magyar írónak és újságírónak. Ezt írja róla a szabad lexikon: „Elemi iskoláit és az első latin osztályt szülőhelyén, a többi osztályokat 1823–1928 között Pécsett és (1829-től) a bölcseleti tudományok hallgatásával a pesti egyetemen végezte. Ezután nagyrészt az irodalommal foglalkozott. 1833-tól Mátrai (Rotkrepf) Gábor Regélő című, továbbá a Honművész című lapok segédszerkesztője volt. E két lapba írt történeti cikkeket, verset, novellát, tárcát, útirajzot, hírlapi újdonságot, színikritikákat, sőt adomákat, talányokat és rejtvényeket is. 1836 januárjában egy pesti kereskedő leányát, Pap Mártát vette nőül, aki azonban fél év múlva meghalt. Írt cikkeket a Wigand-féle Esmeretek Tárába s fordított a Tudomány Tár számára is. 1835-ben társult Gaál József, Vajda Péter, Tóth Lőrinc és Szigligeti Ede írókkal, hogy eredeti színműveket szerezzenek, s az eredményül kiadott drámagyűjtemény II. kötetében meg is jelent Árbócz c. színműve. 1837. november 29-én Babocsay Máriával kelt második házasságra. Az év végén Pozsonyba kellett mennie, hogy 1838 elejétől elfoglalja új állását Orosz József Hírnök című politikai lapjának szerkesztőségében. Habár e lapnál csakis a külföldi hírek fordításával foglalkozott, mégis annak politikai irányával saját meggyőződése nem fért össze, így e laptól csakhamar megvált. Már 1839-ben visszatért Pestre s a Jelenkor számára fordított külföldi politikai híreket, néha tárcákat is írt a lapba egészen 1844 végéig, amikor a [[Budapesti napló]] c. rovatot és 1845-ben az Életképekben a Hirlapi méh c. szemlét vezette. 1839. november 23-án a MTA levelező tagjai közé választotta, 1842. január 22-től pedig a Kisfaludy-társaság tisztelte meg tagsággal, ahol Toldy Ferenc július 30-án intézte hozzá bevezető beszédét. Erdélyi János a társaság titkára 1844-ben külföldre távozott, s ekkor helyettes titkárrá Garayt választották meg, majd 1845. január 28-án rendes segédtitkárrá, mely állásában meg is maradt, míg a társaság működése 1848–49-ben meg nem szűnt. A költészet iránti vonzalma, már fiatalon megmutatkozott, még pécsi tartózkodása alatt. Sokat olvasott, s legelőször Rajnis magyar Virgilje hatott rá, hexametereket írt és iskolai latin feladatait magyarul is elkészítette. Később főleg Virág Benedek ódáinak befolyása alá került, s inkább a líra felé hajlott. Pécsett kezdett megismerkedni a német irodalommal és költészettel, mely korai lírai költészetére nagy hatással volt. Szépirodalmi tanulmányait Pesten folytatta, ahol buzgón látogatta az egyetemi könyvtárat. Horvát István nyelvészeti előadásai Révai s a magyar nyelv tanulmányozására serkentették, s ekkor Vörösmarty alapján, hőskölteményt írt. Az 1840-től 1848-ig pezsgő nemzeti élet és a politikai mozgalmak lelkesítő ereje őt is fölvillanyozták, s ekkor írta hazafias „iránykölteményeit”. A népszerű költő, ki több évig kénytelen volt hírlapirással keresni kenyerét, hogy családjának enni adhasson, 1845. július 1-től az egyetemi könyvtárnál nyert díjnoki állást, ahol 1846-ban is dolgozott. 1847-ben a magyar irodalomterjesztő társulat jegyzője lett. 1848-ban báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter a m. kir. egyetemhez a magyar nyelv és irodalom tanárának nevezte ki. E tisztségben azonban a „harci zaj csakhamar elnémította”. 1849-ben betegeskedése miatt nem menekülhetett el Pestről. A szabadságharc után Fóton telepedett le. 1850. januárban Geringer Károly báró, akkori országfőnök, az egyetemi tanács, különösen Virozsil Antal rektor közbenjárásával, az egyetemhez könyvtártisztnek nevezte ki. Ez év nyarán két hónapot töltött az egri fürdőben, de betegsége nem javult: a vaksággal fenyegető szembajához köszvényes bántalmak is járultak, melyek megtámadták agyát. Sok szenvedésének vetett véget a halál.” Namármost, hogy így kiművelődtünk Garay életéből, említsük meg még azt, hogy itt Szekszárdon rajta és Babitson kívül más neves irodalmárok is születtek. Szekszárdon született például Csengey Dénes (Szekszárd, 1953. január 24. – Budapest, 1991. április 8.) író, vagy például Parti Nagy Lajos (Szekszárd, 1953. október 12. –) magyar költő, drámaíró, író és szerkesztő, illetve Baka István költő is. Az irodalmárok emlegetése és a Garay-szobor erotikus töltete után (lásd Borcsa) mi mást tehettem volna, minthogy könyvesboltba mentem: itt Borbála lányomnak vettem ajándékba egy könyvet, amely Rutkai Bori illusztrációival jelent meg (Mészöly Ágnes: Sünimanó). De hogy ne csak szex legyen, meg irodalom, hanem valami más is, megemlítem, hogy a Garay téren adventi vásár volt, ahol megkukkantottam a Jézus születését bemutató fafaragás-életképet, no és persze vettem egy Blikket. A népszerű bulvárlap enapi számában Boldizsár fiamnak jelent meg egy karácsonyfa-rajza! A téren kezdtem fázni, így beültem egy finom kávéra a Belvárosi Kávéházba (finom Illy kávét ittam!), majd a kávézóból felcaplattam még a Béla térre, lefényképeztem I. Béla szobrát, a vármegyeházát, majd visszagyalogoltam a piac mellett parkoló kocsimhoz, a városszéli benzinkútnál megtankoltam, és elhagytam Szexárdot, anélkül hogy szexeltem volna. Most nem, de 15 évvel ezelőtt igen! Akkor, 1994. április 8-10-én 3 napot ugyanis a városban és környékén töltöttem, egy busznyi egyetemistával, köztük épp aktuális magyar-francia szakos barátnőmmel, Nórával. Csak zárójelben: ezen a kiránduláson Nórin kívül ott volt két bölcsészlány, akikkel aztán később mégiscsak szexeltem, igaz nem Szekszárdon, és az egyik ugyan nem színésznő, de mégiscsak színházzal foglalkozó ember lett. Sokra egyébként nem emlékszek, csak arra, hogy megnéztük Babits szülőházát, meg voltunk fenn egy kilátóhegyen, meghogy megnéztük a Vármegyeházát is, ez utóbbi helyen arra is emlékszem hogy a különlegesen hosszú bajuszú, nagyon művelt és vicces helytörténész-bölcsész, dr. Töttős Gábor (Szekszárd, 1954. június 17. –) idegenvezetett minket, aki kollegiális szeretettel és tisztelettel dedikálta nekem Szekszárdról szóló, 120 oldalas, igen tartalmas könyvét. Szóval nem sokra emlékeztem, de aztán a múltnak kútjából mégiscsak előhúztam 1994-es szekszárdi feljegyzéseimet. Naszóval: „Szekszárdon a szállásunk elfoglalása után a Vármegyeháza Borozóba tértünk be. Ez eredeti funkciója mellett azért is érdekes, mert hazánk egyik legszebb klasszicista épületében, a Pollack Mihály alkotta vármegyeházában van, maga a borozó pedig tömlöc volt régen, ráadásul a folyosón és a termekben szőlészet- és borászat-történeti vitrinek vannak berendezve. (…) A másnap délutánt már egy másik tó fölött, a szekszárdi Sötét-völgyben töltöttük. (…) Harmadnap délelőtt Szekszárdot, az ország legkisebb megyeszékhelyét néztük meg idegenvezetéssel. A Wosinszky Mór (egy-két éve még Béri Balogh Ádám) Múzeumra sajnos nem volt időnk. Tetszett viszont a volt zsinagóga és Varga Imre Prométheusz-szobra, meg az egész park maga. Babits Mihály szülőházában több mint egy órát töltöttünk. Dr. Töttős Gábor mesélt Babits itteni életéről: Szekszárdon született 1883-ban. Életművének alapvető élménye is Szekszárd, ahova haláláig gyakran látogatott haza. Verseinek nagy része is szekszárdi ihletésű, sok itt is született, a ház kertjében, a hajdani lugasban egy bőrfotelben üldögélve, pihenve. Farkas Pál szobra is így mutatja be a költőt Az irodalmi séta után a városháza udvarán feltárt, I. Béla által emeltetett bencés apátsági templom maradványait néztük meg. I. Béla adományozott egyébként városi rangot Szekszárdnak), 1061-ben. A romok után pincék, ahol megnéztük a hatalmas hordókat, a bor előkészítését, majd mi is megkóstoltuk a szekszárdi olaszrizlinget, a bikavért és a kékfrankost. A híres kadarkát már csak kistermelőknél lehet kapni, mert tőkeművelést igényel. Visszatérve a bikavérhez, Bodnár István örökbecsű háromsorosával búcsúztunk a várostól: „A szekszárdi bikavér orvosságnál többet ér, aki issza, hóttig él!”

vannak napok, amikor a totális szabadság érzése elkap. pécsett így ébredtem. volt egy teljes napom arra, hogy estére egerbe érjek. mindenféle kötottségek nélkül. arra mentem, amerra akartam. ott és akkor álltam meg, amikor akartam. elindulni egy úton. meg egy másikon. bármelyiken.

feleségem gyerekkorában túrázott rockenbauer pállal. én nem. meg kellett hát látogatnom őt a szelídgesztenyésben. amúgy sem voltam még soha zengővárkonyban, így tiszteletét tettem sírjánál.

pécsett már megint a napraforgóban aludtam :) jó nagyot

http://www.napraforgopanzio.hu/

reggel lekaptam a recepciós lányt, tomor diánát. de nem lett jó a kép, a fényképező is alig bírta kinyitni blendéjét, nem ivott még kávét:))

meglepődni magyarországon nem könnyű. minden megtörténhet itten, mondja a közhely. péntek este mégis meglepődtem. mondom esteeee. szakadó eső. december. és igen, pécs főterén hangya módjára dolgoztak az emberek. a sóderszállító kamionok jöttek mentek. mondom este. azt hittem valami filmforgatáson vagyok, ahol reflektorok fényénél díszleteket építenek. de nem, ez igazi lesz. mondjuk előbb is lehetett vón'.

amúgy adventi vásárt kerestem, hiába. helyette díszburkolat-tömbök felbontatlanul. deazért csaksikerült egy forralt vadászteát meginni.

hajnali többórás vezetés szutyok novemberszürke decemberben. eger-pécs, nemrövid. beesek az egyetemre, ahol pap norbert és hajnal klára előadásait hallgatom. utóbbi provokatív, szándékosan sarkító, de elgondolkodtató. ja, és van újra diákigazolványom. harmincötéves vagyok.

a juditok sokan vannak. csak az ismerőseim között hatvan a juditok száma. ma van az egyik névnapjuk. kíváncsiságból megnéztem, merre mászkálnak, utaznak. nos, sokfelé. így most véletlenszerűen, amúgy köszöntés-féleképpen pár judit nevű ismerősömet, tanítványomat, barátomat megemlítek itt, mindegyikhez mellékelek egy fotót is. (nem a képek alá, így lehet találgatni:)))

böszörményi judit nevű cimbókom imádja finnországot, így róla természetesen egy turku városában készült kép kerül fel. baczúr juditról egy erdélyi, szejkei kép, csüllög judit kolléganőmről pedig egy tihanyi. doros judit újságíróról egy angliai, stonehengei, dudics judit pedig egy görög képpel szerepel az összeállításban. görög képpel került be a judit-napi csámborgóba két volt tanítványom is, laukó és pázmándi judit (utóbbi zakynthos szigetével). középső hugom keresztanyja, háriné tasi judit egy szép téli lengyelországi képpel, holló judit pedig bizony tibetben, lhászában járt. lakó judit idei marokkói képpel szerepel. lányom osztálytársának anyja, potos judit retyezáti túraképpel, tóth judit nevű egyetemi évfolyamtárs-cimbóknőm pedig egy svájci, lugánói képpel.

mikor kiválogattam e képeket, akkor vettem észre, hogy pont 12. akár judit-nap-tár is lehetne (gyenge szóvicc, fejfogás:)). lássuk inkább a képeket az országos (világ-os -- ismét egy szóvicc:)))) judit nap alkalmából:))

posta, postafiók, paletta, szabó-kállay anna, tanulmányírás, cset, gyerek-uszodába-vivés, bankügyintézkedés, sárgacsekk, földgömbolvasás, füstölttarja-vevés, kommunikációs-tréning tartás, meg kocsival egy milf mellettem rámmosolygott, és jajjdelehetne még sorolni mi minden fér egy rövid, igen rövid nappalba. szerencsére a rövid nap hosszú alkonya is szép volt egerben. a kép délután öt előtt, az egri bartók téren készült, amikor gyerekeimet vártam az iskola előtt...

éjjel közepén görög sms: "éjszakai képnézegetés, sosemvolt görögország ki hiszi el olajfaliget víztükör fény..."

hajnal-reggel görög kávézó, pörkölőgépen görög felirattal:

bő egy hónapja voltam a vatikánban, akkor erről kevés képet tettem fel. most íme néhány saját, csak a vatikánról, s ehhez kapcsolódóan egy friss hír, így karácsony előtt:

"Vatikánváros / A hagyományokkal szakítva az idén este tízkor kezdődik a karácsonyi mise az Szent Péter bazilikában éjfél helyett - jelentette be hétfőn a Vatikán.

autóablak. elsuhanó táj. csámborgó-zene. de igen szomorú. kell néha ilyen is. most bukkantam rá.

délelőtt munka, majd 120 kilométer csámborgás, utána pedig bömbi lányom keresztszüleihez mentünk. ajándékozás, gyerekek játszanak, rajzolnak. kellemes vasárnap délután.

régi, de szeretem: milyen rokonság van piroska és mikulás között?

nos: a mikulás piroskabáttya :DD

s lám, az alábbi mikulináról lemaradt a kabát, meg sajna nem az én fotóm, de ma reggel egy piszi ezt küldte nekem az emil-kéményen át. megörvendeztetett na. én meg olvasóimnak küldöm, csokimikulást mégse tudok ide a blogba belinkelni na. :))

(jah, és igen, esélyegyenlőség van, most ez megy a nőolvasóimnak is :DDD) evvan. dolgozzák fel:P

sírvaröhögés. szombaton zh-t írattam. gyöngyszemek születtek ma is. az egyszerűség kedvéért idemásolom az egész dolgozatot, de csak a blőd válaszokkal. 28 hallgatóból a zömének gőze nem volt a jugoszláv utódállamokról, meg arról sem, hogy hol van a mont blanc. sokan nem írtak be semmit. de néhányan azért próbálkoztak... (a két kép valós, ma készítettem zh-írás közben a Líceum 312-es termében)

íme:

péntek tanulmányírás az agárdi-hegy tövében. közben, mintegy szünetben beugrottam a városba: kék-hegyi kávét inni. jamaicából.

"Jamaicában, a Blue Mountains  keleti oldalán szinte állandóan esik az eső, viszont a szünetekben tűz a nap, a levegő ezért párás, úgyhogy minden adott egy remek kávéhoz. A hegy termésének 90%-át viszont a japánok felvásárolják, így Európába alig jut a Kék Hegy kávéból. Szinte csak Japánon keresztül -akkor is csak csillagászati összegekért. Több száz dollár egyetlen kiló!"

nem épp olcsó volt egy ristrettó sem belőle, de megérte. ajjajjaj hogy meg:)

egyik órámra bejött egy rajz szakos srác. karikatúrázni. így látott. ezen is látszik a "darc sarcasm". :)

lányom kilenc éves lett. tavaly ilyentájt indítottam a csámborgót ugye, úgyhogy nyolcadik születésnapját már blogoltam:

http://belabarna.blog.hu/2008/12/03/nyolc_eve

összegyűjtöttem pár képet, az első, második, harmadik, negyedik, ötödik, meg hatodik szülinapról:) meg persze a mostani, kilencedikről is itt egy kép.

nem vagyok annyira otthon még az ázsiai repjegypiacon, ezért egerben beugrottam a bajcsy utcában pásztor balázshoz, hogy elbeszélgessünk a dologról. amúgy is régen voltam már nála. kiderült, mióta nem találkoztunk, megjárta thaiföldet, járt kínában, madeirán, meg még sok helyen. ha valakinek egyébként tanácsra van szüksége utazási ügyekben, ajánlom megkeresni:

http://www.agriatravel.hu/index.php

egy órája kaptam az emilt püski vikitől, idézem:

"Az egri Művész Mozi 2009. december 31-ével 15 évnyi sikeres működése után befejezi állandó vetítését, és mint mozi sajnos megszűnik.
A Művész Mozi közönségét azonban nem hagyjuk magára, hiszen 2010. januárjától kezdődően a mozi berkein belül működtetett Vadeper Filmklub vetítéseit az Uránia mozi nagytermébe helyezzük át, közös rendezvényként működtetve azt tovább.
Az elmúlt 15 évet megünnepelve és megköszönve ezúton szeretnénk meghívni
2009. december 14-én, este 7 órától tartandó „Utolsó mozielőadásunkra” az EKMK-Ifjúsági Házába.
Az aznap este vetítésre kerülő film a Hétköznapi mennyország című svéd film, Kay Pollak rendezésében, mely egy karmester történetét meséli el, élete borús és derűs pillanatait megörökítve. Ezeket a pillanatokat a Művész Mozi 15 éve alatt mi is megéltük, ezért tartjuk méltónak az „Utolsó mozielőadásra”.
Kérjük jelenlétével tisztelje meg mozink búcsúztatását.

Kérem, hogy mindenkinek aki szerette a mozit és törzstag volt adja tovább! Őket is várom!

Köszönettel: Püski Viki"

neemnem, nem nekem lett hirtelen úszhatnékom, csak a fiam vittem uszodába szerda reggel. ügybuzgóságomhoz hozzájárult az is, hogy vártam egy MILF-et, aki végül is nem jött. helyette láttam azért párat.

ugye uszodába én nem úszni járok, de azért beszéljünk az úszásról is, hamár. kéthete például magyarország legidősebb női úszóversenyzőjével készítettem egy villáminterjút, ami nemrég jelent meg az egri belváros programajánló magazinban. a nemegrieknek álljon itt az interjú teljes szövege, néhány (nem saját) uszodaképpel.