nem, sajnos még nem voltam az annapurna-trekkingen. egy lánynak azonban nagy álma volt, s elment oda, én meg meghívtam egerbe a világjáró klubba, ahol szerdán szép képeket vetített nepálról, a himalájáról. a lányt kalkó ildikónak hívják, az eupolisznál (www.eupolisz.hu) túravezető, a dolomitoktól marokkóig sokfelé visz csoportokat. ő az, itt ni:
"Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm…” (Gandhi) - ez a mai naphoz illő legjobb idézet.
a mai nap (kedd, március 17) nagy részét egyébként csepelen töltöttem, meg vezettem is pár száz kilométert, de a fényképezőt nem vettem elő, nem volt kedvem, meg nem is volt értelme, meg nem is akarok erről írni. alább egy műholdkép a csepel-sziget északi részéről.
aranytollat kapott martin józsef pénteken - volt tanszékvezetőm kitüntetését mostani tanszékvezetőm emiljéből tudtam meg, illetve a muosz honlapjáról:
http://www.muosz.hu/cikk.php?page=mozaik&id=1889&fo=2&iid=0
s ha már csámborgó a blog címe, ne térjünk el a témától, meg kell említenem, hogy mely városokban is voltunk már együtt jóskával: kassán és pozsonyban, szabadkán és nagyváradon, aradon és ungváron, munkácson és beregszászon, bécsben és brüsszelben...
jóska egyébként nagy csámborgó, 1982 és 1986 között a magyar nemzet moszkvai tudósítója, majd a rendszerváltást követően, egy főszerkesztői időszakot követően 1994-ig a magyar nemzet párizsi tudósítójaként dolgozott - de tanított nemrég az usában is egy szemesztert, csak hogy néhányat említsek. (martin józsefről az alábbi képet 2008. decemberében készítettem)
"A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjekitüntetéssel ismerték el Csizmadia Tibor munkáját. A Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője Dr. Hiller István oktatási és kulturális minisztertől vehette át a kitüntetést március 15-e alkalmából.
Sólyom László, köztársasági elnök pedig Kossuth-díjat adományozott Máté Gábornak, aki a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművészeként, főrendezőként, Érdemes Művészként, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyetteseként elmélyült alakításaiért, kiváló rendezéseiért, sokoldalú, méltán nagyra becsült művészi munkásságáért vehette át a kitüntetést. Az egri színházban idén a HírlapSzínház előadássorozatot vitte sikerre." - gratula mindkettőnek, s álljon itt egy kép, melyet két éve készítettem csizmadia tiborról, amint épp mrozekkel beszélget az egri színházban
persze hogy a színpadon ünnepelte 32. születésnapját járó zsuzsa színésznő. a képen vasárnap, március 15-én az apostolból felolvas. innen a blogból is blog-dog születésnapot neki!:)))
az apostolt olvasta fel a gárdonyi géza színház öt kiváló művésze (görög lászló, mészáros máté, kaszás gergő, bozó andrea és járó zsuzsa) a nemzeti ünnepen egerben.
a legtökéletesebb választás volt ez, bár petőfivel voltak fenntartásaim, a rendező, csizmadia tibor ezt eloszlatta, s élvezetes két órát töltöttem a színházban, újra és újra elgondolkodtam a szabadság mibenlétéről s határairól.
az apostol még arra is jó volt, hogy március 15-én együtt tapsolt sós tamás megyei vezető, habis lászló egri polgármester, homa jános kulturális tanácsnok. elvileg már ezért (is) megérte ott lenni.
sajnos az idill nem tartott sokáig, sajtóhírek szerint hétfő reggel már éles szóváltás volt közöttük - és éppen a színházban, éppen a színházról. ez azért basszus... na mindegy, hagyjuk a politikát, s említsük meg inkább mégegyszer, hogy naggyon jó (és a szó minden értelmében, idézet a színidirektortól: vállalható) volt az apostol.
a szombati napon a ciszta-kiszedés mellett még egy fájdalmas esemény volt: feleségemmel együtt emődre autóztunk, tanítványom, lehoczki gergő temetésére...
28 éves volt gergő, idén végzett volna kommunikáció szakon. ott volt a temetésen két csoporttársa, palatinusz tünde és pócsik attila is, és két volt tanítványom, zelei edit és kósa (fazakas) enikő lelkész búcsúztatta...
pócsik attila írt róla egy nekrológot a palettába, de muszáj itt is közölnöm, szép írás... aztán itt van még egy kép a temetésről, meg alatta három kép, mindhármon rajta vagyok gergővel...
„Palettát vigyél magaddal” – idézet Lehoczki Gergőtől
az eger-gyöngyös-eger cisztakiszedő road-movie közben döbbenten figyeltem az útszélét: ennyi prostituáltat még sohasem láttam erre, egy 20 kilométeres szakaszon közel 20-at számoltam össze...
szombatra elviselhetetlenné nőt a fájdalmam, így tettem egy kísérletet, s irány a gyöngyösi fogorvos, ahová apósom (ő van a képen) furikázott el pojgottjával:) szaid watti ismét jó munkát végzett: az alsó fogsorom egyik foga alatt ciszta volt... visszaúton bár óriási volt a sebem, már vidámabb voltam:)))
gőz és hó. reggel (március 13-án) hóóóó, délben gőz, kamillagőz. nagyjából erről szólt a péntek 13-a, havazásról és gőzölésről, meg orvoshoz rohangálásról. fiam a hógömbbel még egész jól néz ki, de hogy én ilyen borzasztó lennék gőzben?:)))) borzasztó fájdalmaim is voltak mindazonáltal...
ALSÓKUBIN. Mégeccer mondom, Alsókubin (Dolny Kubin). Ez a neve magyarul annak a szlovákiai városnak, ahol eger város síbajnokságát rendezték. árva vármegyét sem oravázzuk, a történelemkönyvekben sem írtul még át hogy bratislavai országgyűlés, meg hogy márai sándor kosicén született, meg mátyás király wiennek büszke vára. mindenféle nacionalizmus nélkül a felvidéki magyarok most pont ezért küzdenek, egy idióta nyelvtörvény ellen. erre az összes egri médium folyamatosan dolnyíkubinozik. igen, ez a város hivatalos neve, de móricz meg mikszáth is alsókubinozta, illene hát akkor egy hagyományos értékrendeket állítólag szem előtt tartó jobboldali és lokálpatrióta városban legalább egyszer kimondani azt, hogy alsókubin. csak ennyit akartam, amúgy gratula a szervezőknek, résztvevőknek, mindenkinek, csak bosszant a slendriánság, mégha apró dologról is van szó. na. (az alsókubini síbajnokságról álljon itt lénárt márton fotója):
a chicago olvasópróbája volt a héten az egri színházban. gál gábor néhány képe erről, a többi a heol-on:
http://www.heol.hu/html/kepgaleria_html/27300/27372_frame.html
meghalt egy tanítványom... egy bécsi kiránduláson, 2007-ben készítettem képeket, melyen rajta van. a die presse napilapnál, a kertnerstrászén, meg este söröztünk is hütteldorf-hacking egy kocsmájában. nehéz bármit írni.
lányomat szinte hazaküldték az iskolából, a változatosság kedvéért egy hónap alatt harmadjára van mandula- és fülgyulladása. az ápolószemélyzet (lásd szülők) sem sokáig volt talpon, én is és mona is sznvedünk, mint kutya. bár nem tudom, hogy a kutyák szenvednek-é mandulagyulladástól:) mindenesetre mi nagyon durván. hogy legyen képi fogalmunk is a dologról, ágybanfekvő beteg lányomat lefotóztam, ahogy épp próbál olvasni...
„…az ősi városok java elveszett közben s megmaradt a másik fajta, megmaradtak a fényes pénzügyi paloták s a központi járásbíróságok. Egyetlen valódi kivételről tudok s ez nem Sopron, mely osztrák vidékiességbe olvad, hanem Eger, amely – mint Salzburg Ausztriában – leglatinabb vidéki városunk”. Cs. Szabó László Egert méltató sorai a Nyugat 1936 évi első számában láttak napvilágot Őszi napok Egerben címmel.
hogy mennyire is latin, illetve olasz eger városa, ma ezt próbáltam kutatni, illetve az eddigi kutatásaimat tanulmány-formába önteni. annyira olasz hangulatba kerültem, hogy megkívántam valami talján kaját, így délután fél háromkor az egri vár tövében lévő tonno pasta bárba tértünk be. isteni volt a kaja. szóval aki finom olasz kaját akar enni egerben, irány tonno, a dobó utca 23 szám alatt.
kaptam ma csengétől egy sajtóanyagot, közlöm blogomban, mintegy programajánlóként, asszem a legideálisabb megünneplése március 15-nek:
"A Nemzeti Ünnep alkalmából Petőfi Sándor: Az apostol című művét mutatja be a Gárdonyi Géza Színház március 15-én este 7 órától.
Csizmadia Tibor, az egri társulat igazgató-főrendezője már régóta tervezi a bemutatót. - Szeretném, hogy a szöveg érvényesüljön, azok a költői képek, amiket Petőfi megfogalmazott. Ezért választottam a felolvasó formát. Nem egy klasszikus színházi előadásra készülünk, hanem a mű felolvasása mellett kivetítőn idézzük meg a kort és a költő szellemét. Mindezt a színház művészei közül Bozó Andreával, Görög Lászlóval, Járó Zsuzsával, Kaszás Gergővel és Mészáros Mátéval. Évekkel ezelőtt Kaszás Attilával már „bemutattuk” ezt a Magyar Rádióban. Akkor is éreztem, mennyi mondanivalója van, milyen nagyformátumú ez a mű. Az apostol Petőfi leghosszabb költeménye. 1848-ban írta, a júniusi szabadszállási országgyűlési követválasztás kudarca után. Ebben foglalja össze megváltozott politikai és társadalmi nézeteit."
"- az itt közétett írásokban talán elsősorban csak gyönyörködni és gyönyörködtetni akart. Gyönyörködni a felvidéki tájak fenségében, figuráinak szeretetre méltó ravaszságában, s főként szépséges, üde leányzóiban..." - írja a fülszöveg egy mikszáth kötetről, amit még 3 (azaz három) forintért vettem egykoron. csámborogni akartam képzeletben a felvidéken, ezért hát vasárnap elővettem ezt a 3 forintos kötetet, s elolvastam belőle A dzsentrifészek és A szökevények című kisregényeket. annyira kellemes kikapcsolódás volt, meg kis retro-érzés is, a sok monitor után megsárgult lapokat olvasni furcsa szagú régi papíron. s közben képzeletben bejárni görbeország, a felvidék gyönyörű tájait.
az olvasáson kívül egyébként, ha már görbeországnál tartunk, akkor meg kell említeni, hogy vasárnap azért csak sikerült egy 124 kilométeres kört tenni a mátraalján valóságosan is, csámborogni egy kicsit görbeország déli gyepűjén. ki sem lehetne bírni, mikszáth olvasás után, hogy ne nézzen meg az ember magának egy jó palócot:))))
szombaton (sabbat salom) mi nem csámborogtunk semerre, lányunk azonban elbuszozott zemplén vármegye egy szépséges kisvárosába, sárospatakra. ott résztvett egy táncversenyen, ahol arany minősítést ért el latin és standard táncokban. büszke apa ki büszke lányára, íme hát az oklevél:
Anna Petrovna: | |
Vojnicev: | |
Sofia: | |
Trileckij, az öreg: | |
Dr. Trileckij: | |
Szasa, a felesége: | |
Platonov: | |
Galagoljev: | |
Geraszim Kuzmics: | |
Grekova: | |
Oszip, rabló: | |
Marko, öreg szolga: | |
Jakov, szolga: | |
Vasziljev, szolga: |
Rendező: | |
Díszlettervező: | |
Jelmeztervező: | |
Dramaturg: | |
Fordító: | |
ügyelő: | |
Súgó: | |
Rendezőasszisztens: |
utazás a világ nagy vasútjain – bizony ez egy 1999-es angol utifilm, melynek forgatókönyvét michael frayn írta. meg ő írta a vadméz című darabot is. a vonatokat imádom, a vadmézet méginkább, rossz ember nem lehet hát. frayn egyébként angol újságíró, novellista és színdarabíró, 1933-ban született londonban, ott sok más mellett oroszul is tanult, a vadmézet meg 1984-ben írta át csehovból, egy koraiból, amit platonov címen szoktak emlegetni. ezt fordította le morcsányi géza (a premieren ő is itt volt egerben), radoslav milenkovic pedig megrendezte, az egri gárdonyi géza színház pedig magyarországon először, 2009. március 6-án be is mutatta. csak hogy fitogtassam utánaolvasottságomat, meg kell említenem, hogy a darabot már rögtön 1984-ben bemutatták a londoni nemzeti színházban, és olivier-díjat is nyert három kategóriában, illetve ezzel a darabbal nyitották meg 1986-ban a newyorki virginia színházat. fraynre akkor lettem kíváncsi, amikor egy sajtóanyagban azt olvastam, hogy az író ezt írta saját darabja címéről: „Egyszerre jut eszembe róla a tiltott szexuális vonzalom önfejű édessége, és a darabot átható intenzív nyárérzés.” – szóval megnéztük hát a premiert, második sorból élveztük végig, szenzációs jó volt, barátom folyamatosan arról beszélt, hogy fiatalon mennyire nem jött neki be ez az orosz hangulat, most meg mennyire igen. a darab egy álmos oroszországi falusi birtokon játszódik a XIX. század végén. a birtokot körülveszi egy misztikus, sötét, csalogató erdő, ahol mindenki keres valakit, minden nő vágyik arra, hogy platonovval (mészáros máté) szexeljen, az egyik főhőssel, aki kiábrándult falusi tanító, de ez igazából nem fontos, a nyírerdő a lényeg, meg hogy az esti teher vagy személyvonat ment-e el, (lásd vonatmánia). ebben a nyírerdőben van tüzijáték is, de a nyírerdő a lényeg (díszlettervező juraj fábry), szinte itt történik minden, a házakba is beér a nyírerdő, szenzációs jó a díszlet, öröm lehetett ott játszani, örömmel is játszottak a színészek. az anna petrovnát alakító bozó andrea egyenesen lubickolt a szerepében, s remekelt minden mondatával, de igazából mindenki jó volt, vagy legalábbis mindenkit jónak láttam én a laikus, s hogy ne csak úgy a vakvilágba dícsérjek, kiemelném mészáros mátét meg vajda milánt meg rácz jánost. safranek károlyt is nagyon szerettem csomó darabban, ahhoz képest ő most kevesebb volt nekem, de jó volt venczel valentin, nagy andris meg szabó emília is. s bár feleségem szerint mészáros sára is nagyon jó, én idestova több éve nem tudok vele mit kezdeni. biztos jó, biztos jól játszik, de nekem soha nem átütő, s nem annyira tetszik. blaskó balázsról nem mondok semmit, ő utál engem, ebben a darbban teljesen jól játszott, a rendezőnek jó szeme volt hozzá. s még valamit a rendezőtől, a színház honlapján olvastam, hogy a következőket nyilatkozta: „sokszor olyan butaság komolyan venni magunkat, az életünket. Természetesen tragikus, hogy meghalunk vagy, ha nem szeretnek bennünket. De mégis kell tudnunk nevetni a gyengeségeinken, a hibáinkon. Ilyen az életünk, hát legyen ilyen az előadás is. és ez az előadás ilyen lett, lehetett rajta nevetni, ugyanakkor gyengesége vagy hibája nemigen volt. tetszett na, nagyon. az egyébként veszélyesebb premierközönségnek is tetszett a darab, úgy láttam, meg megkérdeztem másnap egy színházszerető gimis csajt is emilen, aki ezt írta: „Nekem nagyon tetszett:) Lehet, hogy mert mostanában mindenütt Csehov van iskolában is azt vesszük itthon is azt olvasok de nekem nagyon tetszett:) A műfaj is sokkal közelebb állt hozzám mint Az elkéstél Terry...Jövőhéten újra megnézem a sulivalJ kell ennél nagyobb dicséret?:) s hogy kiket illet a taps, álljon itt a teljes színlap, s álljon itt néhány felvétel gál gábor fotómasinájából is.
imádom a német filmeket - s bár filmértő ismerőseim kiakadnak, hogy mit jelent ez, nem akarom magyarázni, nem akarom kifejteni, ez csak egy érzés, sok-sok 2000 óta forgatott egyszerű német játékfilm megtekintése után alakult ez ki bennem, egyszerűen szeretem a német filmeket, a könnyed vígjátékokat például nagyon is. jó a németeknek az önértékelése, tudnak önironikusan magukhoz és társadalmukhoz közelíteni - és nem vagyok hajlandó olyan hülyeségekkel vitatkozni, akik a németek nyaraláskori viselkedésükkel és a német nyelv úgymond csúnyaságával próbálnak érvelni ellenem.
szóval a könnyed német filmek is jók, pénteken is láttam egyet, liane forestieri, egy bajor dialektusú, allgaui születésű (1975), félig olasz félig bajor színésznő volt az egyik főszereplő. magyarul a Ki kell a nőknek? címre fordították, A férfi, akit a nők akarnak (Der Mann, den Frauen wollen)
A film ismertetése: Maxnak, a kedves és barátságos gimnáziumi tanárnak sajnos nincs sikere a nőknél. Akármennyire udvarias és bármennyire is tudna szeretni, egész egyszerűen senkinek sem kell. Már majdnem feladná az egészet, amikor is egy barátja, Stupps evolúciós elméletét követve, mely szerint mindig az erősebb hím győz, Max felcsap igazi macsónak. A dolog bejön, minden remekül működik, ám amikor megismerkedik Annikával, hiába minden elmélet.
március első hete pozitív volt, az isten nem mossa le rólam hogy agyalágyult optimista vagyok, de mindenki kedves és normális volt a héten, a celebekről (magony szilvia, vujity tvrtko, veres jános) már értekeztem, de tvrtko szavait kölcsönvéve a "hétköznapi hősök"-ről is szólnom kell. ilyen hétköznapi hős mondjuk az "okmányirodista" - s bár sokan szidják őket, kedves, gyors és flott volt a héten a forgalmi engedélyem megújítása, ugyanilyen kellemes volt az autószervíz is, meg a tescopénztáros is, meg a fodrászgabika a klierben is szenzációs volt. lehet hogy gáz, de köszönöm nekik a hetet. meg annak a számtalan ismerősömnek, akivel vagy egy kézfogás, vagy egy kávé erejéig a héten "tanákoztam". nem is kevesen vannak, de éppen ezért, vagy csakazértis felsorolom őket.
szóval a héten hazajöttek osztrákországbéli hosszanti csámborgásukból anették, ő itthon is meglátogatott minket (ő van a képen), aztán kávéztam a héten pócsikattilával, pozsgaigáborral, frankkrisztivel, kisstimivel, somogyitimivel, gállfrancival, buszmegállóban ráczannával voltak találkozásaim, tömösközipetivel pénteken együtt dolgoztunk, a fodrászatban gabika és sándoranita volt kedves, az óvodában meg tóthandi (fiam frizurája köszönhető neki), az orvosnál tóthkriszta, ha már a tóthoknál tartunk egy agriatv-s tóthbeátával is találkoztam, az újságosnál anita dobta fel a napom, de kezet fogtam sóstamás főispánnal és csizmadiadirektorral is, andival meg nagyokat ölelkeztem, de váltottam pár szót magyarkrisztiánnal, mizsuval, alízzal, jakuságival meg vidamarcsival is, meg az agriatouristosmiklóssal, és persze kétszer köszöntünk egymásnak egy csinos óvodásanyukával is:)))))
szóval emberek, a hét tanulsága, hogy eszembe jutott egy régi kedves kollégám, ducsaizoli médiahackja, a "találkozóművész". a szavakat átértelmezve bizony néha jó találkozóművészt játszani. hogy ki volt heyerdahl találkozóművész, azt viszont csak akkor mesélem el, ha személyesen találkozok valakivel:)))
"igazából nincs is olyan hogy államcsőd" - mondta ezt tegnap délben egerben, a főiskola B épületének zsúfolásig megtelt előadójában a magyar köztársaság pénzügyminisztere. hmm. akkor jó:). közgazdász nem vagyok, nem tudom. persze a zsizsegő birkahadakra sem adok, akár narancssubályúak, akár pirosak, akár ződek, vagy kékek.
meg amúgy vigyázni kellene, főleg a ma bármilyen vezető beosztásban lévőknek, ha hallottak már az önbeteljesítő jóslatokról. szóval nem lesz államcsőd, veres jános szerint. majd meglátjuk. mindenesetre lefotóztam, hogy legyen képem az államcsőd előtti pénzügyminiszterről:))))) a másik képen egri főiskolai hallgatók hallgatják a pénzügyminiszter ki tudja milyen (igaz vagy hamis?:) szavait...
az 1972-ben született balogh szilárdból 17évesen lett vujity tvrtko, 20 évesen pedig már tudósított a délszláv háborúból. tvrtko azóta a napló című tv2-es műsorban lett igazán népszerű, így nem csoda, hogy amikor kedden (március 3-án) egerben járt, zsúfolásig megtelt a főiskola b épületének nagyelőadója. én is ott voltam, meghallgattam amit sztorizott, de igazából új és háttérdolgokat nem tudtam meg.
tvrtko-val kapcsolatban egyébként kétféle érzésem van. az egyik az, hogy nagyon nem szeretem a munkásságát, soxor nyálas, slendrián ésatöbbi. a másik az, hogy példaértékű is amit csinál, mert a magyar újságíró-társadalom birkáihoz képest ő még legalább eredeti valamennyire.
lehúzzák néha az embert - tegnap például kértem egy embert, hogy értékelje blogomat, s rendesen megmondta a frankót, hogy ez meg az nem jó, szar, gáz, gimisek is jobban írnak, meg még sok mindent, meg volt mire az igénytelen jelzőt kaptam - joggal, vagy jogtalanul, mindegy. akinek nem inge. de hangsúlyozom, én kértem a kritikát, s meg is kaptam. a sors ugye kiegyensúlyoz, mert reggel, szerkesztőségi gyakorlat órámon meg én húztam le kegyetlenül hallgatóimat, s osztottam nekik az észt, hogy így meg úgy nem tudnak írni. meg különben is, ők is kérték:)
node, amint ma reggel olvasgatom kedvenc zenekarom honlapját, találok egy linket, amelyiken van egy másik jó emberrel készült interjú. namármost ha kettőt szeretsz, és az a kettő utálja egymást, nagyon szar tud lenni.
lovasit is birom, de a kaukázust azért jóval jobban (gösser). erre a lovasi valami alter lapban elkezdi fikázni a kaukázust, idézem:
"- A Kaukázust is felkapta a rádió, azóta pedig törnek előre.
- A Hiperkarma sokkal önállóbb entitás, mint a Kaukázus. Mostanában láttam Pécsett őket az ifjúsági házban, nekem az jutott eszembe, hogy ez egy alternatív diszkó rendkívül demagóg dumákkal. A lehető legrosszabb úton halad a Kaukázus afelé, hogy népszerű legyen."
ne olvassuk el az egészet, hallgassunk inkább zenét:
https://www.youtube.com/watch?v=CZ9oadTdgM8&feature=related
lovasi megbolondult, basszameg. ehh pusztul a világ... de azért idézem kafkazt, hogy köszönjük a hozzáértő emberek minőségi segítségét...
nyáryzsófival meg fefével egyszer még dokfilmet is forgattunk az egri almagyar utcáról. most a belváros nevű programmagazin közli le 10 év alatt összegyűjtött és megírt egri utcasétáimat havonta. februárban és márciusban az almagyar utca jelent meg, de mivel nem jut el mindenkihez a nyomtatott magazin, így közlöm blogomon is a séta teljes szövegét. vigyázat, száraz, csak a helyi mikrotörténetek iránt érdeklődőknek ajánlott!:))
