a luxemburg-palota után az odeon színház (lásd boltíves kép, gondolás bozóra, parragira, járóra, partira, márkusra:) érintésével szajnaszentmihályra gyalogoltunk, azaz sétáltunk szent mihály útján, könyvesboltokban élvezkedtünk, és és és mégegyszer notredame, monának teccik naon, esti fényben le is kaptam újra, bon soir paríííííí...
párizsban fix pont nekem a luxemburg-palota, ez az ahová mindig elmegyek, így 2009 februárjában is megnéztem magamnak a kertet, a palotát, meg a napszemüvegeket is:)) nem értem, miért, de a luxemburg mindig tele van csajokkal:)
pár poszttal ezelőtt baudelaire verset idéztem utazás témában. nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutok baudelaire sírjához, párizsba, a montparnasse temetőbe. ez a 19 hektáros terület 1200 fájával az egyik legfontosabb párizsi zöldterületnek számít, februárban persze nem zöld, de terület. híres írók közül itt található többek között beckett, ionesco, tristan tzara, maupassant, valamint sartre és simone de beauvoir köös sírja is. térkép van a bejáratnál. teleki blanka is itt nyugodott nemrégenig, s itt van a híres fényképész, a halász gyulaként brassóban született brassai sírja is, akit egyébként "Párizs szemének" — nevezett barátja, henry miller amerikai író.
két éve két nővel feljutottam a parnasszus hegyére, az igazira, görögországban. erről pár kép látható picásás webalbumomban: http://picasaweb.google.hu/belabarna/Greece2007# -- a hegyről cikket is írtam a hegyisport és turista magazin 2008 szeptemberi számában:
állj fel torony - mondta egy mustárföldön, dijon városában született faszi, s ha járni nem is jár:)), de a torony határidőre elkészült:))
jaj, annyi mindenről kellene csevegni, arról például hogy az Eiffel családnév nem más, mint ragadványnév, melyet a család a XVIII. század eleje óta viselt, mely a német középhegységhez, az Eifelhez köthető. arról is kellene, hogy alexandre gustave eiffel 1832-ben született dijonban. dijoni mustár. aztán kellene arról is, hogy mítosztalanítás. a margit-hidat ugyanis nem ő tervezte. de igazából a nyugati-pályaudvart sem, meg a szegedi tisza-hidat sem. ahogyan a nyugati pályaudvart az eiffel & társa cég neve alatt W. Auguste de Serres mérnök tervezte, a régi (1883) szegedi közúti tisza-híd sem eiffel tervezte. mint móra ferenc írta: "Való igaz, hogy a szegedi hidat a párizsi Eiffel-cég építette, de az Eiffel neve alatt benyújtott terveket Feketeházy János magyar mérnök készítette. A szegedi híd nem a francia, hanem a magyar géniusz alkotása." (Kit ünnepeljünk?, Délmagyarország, 1933. febr. 5. - olvasható Mórának Szegedi tulipántos
láda című kötetében.) szóval eiffelségek, meg csevegni kellene arról is, hogy verlaine a költő messzire elkerülte a csúf eiffel-tornyot, hogy ne is lássa, nem beszélve arról, hogy mennyien le akarták bontani. a torony azonban áll, jártam fenn benne 1990-ben és 1992-ben is, 2009-ben azonban találtam egy tőle jobb kilátóhelyet, de azért a tornyot elmentem lefényképezni, na. álljon itt két 2009. február 3-án készült kép:
a cité után irány a sorbonne, a leghíresebb francia egyetem. egyszer röviden összegyűjtöttem, mit illik nagyjából tudni róla. nos:
amélie kávézója után hosszabb gyaloglat: elmentünk az opera mellett, beugrottunk az andorrai turisztikai központba térkpért, aztán a louvre piramisa környékén kóvályogtunk, és persze jött párizs szive, a cité szigete, ott is a notre dame. s még mindig hétfő (2009.02.02.). a notre dame belsejében hosszabb időzés. megtaláltam előtte, hogy amikor 16 évesen először jártam párizsban egyedül, mit jegyeztem fel utinaplómba a notre dame-ról. íme:
"A kétezer éves Párizs történelmének kevés olyan eseménye van, amely ne kapcsolódnék a Citéhez. S a város legmonumentálisabb épülete uralja közel 800 esztendeje: a Notre Dame. Egyszerre műemlék, templom és – eleven történelemkönyv. Párizs katedrálisa a középkor egyik legcsodálatosabb építészeti remeke. Tornyai majd 70 méter magasak, egyetlen hajója 130 méter hosszú. A katedrálisba 9000 ember fér be. A Notre-Dame szorosan összefonódott Franciaország történelmével: Szép Fülöp uralkodása alatt a székesegyházban ültek össze először a rendek, VI. Henrik angol királyt itt koronázták Franciaország királyává, falai közt folyt le Szent Johanna, az Orleans-i Szűz rehabilitációs eljárása, innen kísérték utolsó útjára VII. Károlyt és I. Ferencet, a katedrálisban rendezték meg II. Ferenc és Stuart Mária esküvői szertartását. IV. Henrik és Valois Margit ugyancsak itt esküdött örök hűséget… A Notre-Dame-ban énekeltek TeDeumot XIV. Lajos győzelmei után és mind az első, mind a második világháború befejezésekor."
kitalálni, hány embernek lehet orgazmusa éppen abban a pillanatban - ez az egyik amit amelie szeretett az amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d' Amélie Pouliaain) című francia-német filmben. amélie filmjéről sokan írtak a neten, én aki baromira nem értek a filmekhez, nem is akarok hozzátenni ehhez. tökéletes film, tökéletes fotografálás, meg tökéletes hangulat, nagyjából minden klappol benne, sztoribord is ok, szóval jóóóóó film. amélie-t egyébként az 1978-as születésű audrey tautou játszotta. amélie a filmben egy kis montmartre-i kávézó, a két malom pincérnője. nos, jelentem a kávézó létezik, és bő óráig mi is ott múlattuk időnket, kávét ittunk persze, meg megnéztük, hogy ki játsza most a pincérnőt, egész helyes csaj volt az egyik, nyomokban hasonlított is taotoura, na és persze a bárpulton ott figyelt a kertitörpe, hát az nem semmi durva dísz. aki szereti a filmet, és szeret helyeket felfedezni a klasszikus párizson kívül is, annak itt a cím: rue lepic 15, nem messze a vörös malomtól. vajon hány embernek lehetett orgazmusa párizsban, amíg mi a két malomban amélie-re gondoltunk?:))))))
a montmartre párizs legmagasabb pontja, 130 méterre emelkedik a kilencmilliós metropolisz felé. leírások szerint igazi fénykorát a boldog békeidőkben (belle-époque) élte az 1880-as évektől az első világháborúig, ekkor írók, művészek, festők negyede volt, a környéken élt például dalí, monet, picasso és van gogh, példának okáért. metróval jöttünk a hegy lábához, a blanche megállóig, s először a híres vörös malmot fotóztuk le behavazva (kán-kán, miegymás), majd a clichy bulváron szexshopokat kaptam lencsevégre, meg van itt múzeuma az erotikának is. érintettük a „plaszpigál”-t is, no erről a térről meg mindig csepregi éva jut eszembe, hogy nélkülem bizony üres a place pigalle. a téren betértünk egy párizsi pólót áruló üzletbe, ahol a pakisztáni boltos muszlimnak nézett, na jah. innen nekiindultunk a hegynek, híres terek, híresnek törekvő festőkkel, szent-szív bazilika, üldögélés kicsinyt a templomban, majd rátekintés a városra, behavazva, aztán mászkáltunk a girbegurba utcácskákon. szeretem a montmartre-t, jóhely, mindketten, mona is meg én is felébredvén ide húzott az érzésünk
"Párizsba tegnap beszökött az ősz/ Szent Mihály útján suhant nesztelen" - no, a nesztelen az stimmel, mert hajnalra kezdett el szakadni a hó: kétcsillagos szállodánkból gyönyörködtem a sokcsillagos hóban. szálláshelyünket saint sebastien-ről nevezték el, s azért töltöttünk itt egy éjszakát, mert párizsi barátaink, akikhez jöttünk, még nem értek haza marokkóból. szóval hétfő hajnali kép a havas párizsból:
a pont neuf szerelmesei - amikor először jártam párizsban, úgy 19 évvel ezelőtt, azaz 1990-ben, még nem létezett a Les amants du Pont-Neuf című film, csak 1991-től van:) - itt láttam viszont életem első divatmodell-fotózását, ezen a hídon. ám visszatérve a pont neuf szerelmeseihez, a filmben 26 éves Juliette Binoche ma 45 éves. múlik az idő az új hídon, mely nevével ellentétben párizs legrégibb hídja egyébként.
„De hiszen Párizs valóságos óceán. Beledobhatod a mérőónt, mélységét soha nem ismered meg. Keresztül-kasul járod, hogy leírd: de akármennyi gondot fordítsz is a bejárására, leírására, akármily számosak és buzgók is e tenger kutatói, mindig akad még ott szűz terület, ismeretlen barlang, egy-egy virág, igazgyöngy, szörnyeteg vagy más meglepő lelet, ami elkerülte a búvárok figyelmét” - írja Honoré de Balzac a Goriot apó című művében (Lányi Viktor fordítása).
vasárnap este állvány nélkül ilyennek láttam a párizsi piramisokat:
egy osnabrücki német író, bizonyos Erich Maria Remarque írt egyszer egy regényt a diadalív árnyékában címmel, persze ezt csak jóval azután olvastam, hogy már többször is jártam párizsban. mondjuk a diadalívet annyira nem szerettem, mert ugye napóleonnak köszönheti létét, s valamiért napóleont nem szerettem annyira. de most is el kellett gyalogolni mellette, az elíziumi mezőkön, a champs elyséén. a nap már lement mire ideértünk, árnyéka nem volt az ívnek. és nem ittunk calvadost sem:)
szóval vasárnap délben elrepültünk negyven forintért párizsba:) európa felhős volt, úgyhogy ennyi fotót kattintottam mindössze. de repülni így is jó:)
van egy brit progresszív rockbanda, a supertramp. bölcsész-csámborgó-egyetemista koromban úgy fordítottam magamnak az együttes nevét, hogy "különösen megerőltető gyalogtúra", egyrészt ezt is jelenti kábé, másrészt meg csavargót, csámborgót. az egyik széthallgatott kazettájukon egy koncertfelvételük úgy kezdődik, hogy bonsoir paris... nos, nemsoká én is azt mondom, hogy bonsoir paris, repülök ugyanis a hétvégén párizsba, magyar nevén szajnaszentmihály-felsőre. egy szál kishátizsákkal meg fotogéppel, úgyhogy laptopot sem viszek, így bejegyzések és képek csak az út után:)
addig is egy zenei csemege, a supertramp párizsi koncertje, 1979-ből:
https://www.youtube.com/watch?v=5EDJvtjIRCE
kovács zoltán, az élet és irodalom főszerkesztője az általam főszerkesztett líceumi palettát olvassa kiss viktória fotóján, a kép 2008 novemberében készült, amikor hallgatóim meglátogatták az és szerkesztőségét - hogy ez létrejöjjön, ahhoz meg is kell szerkeszteni a palettát. nos, csütörtökön egész nap ez történt, tömösközi petivel a lap februári számát tördeltük.
"Arthur. Voiture. Overture.
Arthur, Arthur, a vonat, nézd, bent áll
ez a vonat visz egyenest Belgiumba"
-- kicsit jereváni rádiós a csehtamásos asszociáció, mert nem vonat, hanem repülő, meg nem arthur, hanem a képen látható szőke piszi utazik belgiumba, meglátogatja erasmust egy fél évre:) belga útja előtt csütörtök reggel ittunk egy kávét a görögben.
szerda este doktorhauszt néztem kőkori módon, azaz televízión. zseniális volt mint majdnem mindig. ehhez kapcsolódó hír, hogy vasárnap (jan. 25.) az amerikai színészszakszervezet díjakat osztott, és dr house alakítója, hugh laurie "legjobb férfi színész drámasorozat" kategóriában nyert egy igen fényes szobrocskát
szerda délután készült e kép az egri Bartók téren. esett az eső. van egy zene, az járt a fejemben. "esővel megyek el", egy szegedi folk-rock zenekar, a gőzerő követte el, letölthető ingyen honlapjukról:
ma reggel már újságárusoknál volt a turista magazin legújabb, februári száma, kedves csámborgó feleim, vegyétek és olvassátok, ha meg nincs rá 345 forintotok, akkor nézzetek rá a lap megújult honlapjára:
http://www.turistamagazin.hu/hun/index.php
ebben a számban is van egy cikkem a németországi feldberg nevű hegyről, mely a fekete-erdő legmagasabb pontja. bővebben a lapban, melynek ilyen a címlapja:
19-re lapot húzni - ez volt a témája ma reggeli kávézásunknak barátommal, és jogos észérveket sorakoztatott fel egy leendő tervemmel kapcsolatban. pár napon belül ő már a második, aki ezt mondja - hogy mit, nem árulhatom el, ugye nincs sajtószabadság a nyilvános naplóírásban.:))))
a másik témánk épp ez volt: a blog. ő már a harmadik közeli ember eszter és francseszka után, aki szerint nem nagyon van sava-borsa blogomnak. jogos a kritika, továbbra sem tudom, hogy mi ez, énnapló (ahhoz nem elég intim), utazásaim nagyképű dicsőségfala, unalmas ittvoltam-ottvoltam felsorolása (ráadásul ehhez még túl rövid is), vagy olykor hírekbe is átcsapó valami. nem tudom, egyik sem és mind. valami öszvérség, amit muszáj írnom, meg szeretem is. mindazonáltal gavrillo barátom szavait szeretném idézni, aki szerint jó ez, nem kell várni tőle semmit, ecsetvonások csak. aztán vagy lesz egyszer festmény, vagy valami:)
éjjel kaptam egy hírt a színház sajtóreferensétől, pilisy csengétől, hogy megkezdődtek egy darab próbái az egri színházban. idézem a hírt (a mellékelt fotókat gál gábor készítette):
"Vadméz – édeskés komédia Egerben - Újra Egerben rendez Radoslav Milenkovic. A szerb rendező Michael Frayn: Vad méz című darabját próbálja. A két részes komédiát Magyarországon először mutatja be a Gárdonyi Géza Színház. A társulat az előadást Morcsányi Géza fordításában játssza majd március 6-ától.
A darab egy álmos oroszországi falusi birtokon játszódik a 19. század végén. A birtokot körülveszi egy misztikus, sötét, csalogató erdő, ahol mindenki keres valakit, ahol el lehet bújni, de el is lehet tévedni. Az ösztönök erdeje ez, a túlfűtött és csalóka erotikáé, ami könnyen válhat fojtogató dzsungellé. Vad méz. „Vad mézzel összekent hónap” – mondja egy szereplő a darabban eltelt időről. „Egyszerre jut eszembe róla a tiltott szexuális vonzalom önfejű édessége, és a darabot átható intenzív nyárérzés.” – írja a szerző darabja címéről."
ma háromszor is kávéztam, egyszer a plázában, két gyöngyösi tanítványommal, egyszer itthon, s egyszer a görögben persze, egy régi cimbókkal, akivel még csámborgófilmeket is forgattunk egykoron, bakancsot fel! címmel, meg egriutcaköveztünk dokumentumfilmileg. licifer néven fut, licitévéből, líceum tévéből megugye a vargaferencből jön, ő az ott a kamera mögött. a képen ott van sophie summer is, ő volt az arca az utcaköves sorozatnak, becsületes nevén nyári zsófi, s hamár csámborgó blog, zsófi volt velem egy bécsi kiruccanáson egykoron, meg az egeden is, vargaferivel meg brüsszelben próbáltuk megkóstolni a söröket, a duvelt meg a kwakkot. ma kávéztunk:) (a precízség kedvéért, a kép 2005. májusában a Dobó téren készült)
német folytonégő - így hívta nagyapám azt a kályhát, amit 1997 hideg novemberében kaptam tőle, hogy ne fagyjunk meg már itt a szépasszonyok völgyében, ahol akkor még csak a bor, gáz nem folyt. ma már van gáz is meg bor is, bár előbbit néha az ukránok nem palackozzák, így a biztonság kedvéért beüzemeltük újra. hangulatilag aztán begyújtottunk vele januárban, s bizony utánozhatatlan az a meleg amit a faropogásos ad, gyerekek is követelték, hogy beszéljen a kályha, így tegnap délután megint volt tűzrakás, kosztolányi is említi versben hogy "a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson" szóval jó volt tüzet rakni, bár se hóesés, se kalács nem volt sajna.
sok városban jártam életemben. élni kevésben éltem. szülővárosomban megszülettem, de igazából 30 év alatt ha 3 éjszakát töltöttem ott. mégis mindig ez marad a városok városa, gyöngyös. amúgy ha most kellene kedvenc várost sorolnom, négyet mondanék. gyöngyös a szülővárosom, eger a szellemi szülővárosom, szeged érzelmi szülővárosom, sárospatak meg, nos, ott született meg az a bizonyos első millió:))))
szóval gyöngyös, furcsa dolog egerben élni és néha gyöngyösre menni. ez fordítva szokott lenni, fiatal gyöngyösiek tanulnak egerben, de egriek nem nagyon járnak gyöngyösre. na most mit akartam ezzel mondani? nem tudom:) csak azt hogy jól érzem magam gyöngyösön és egerben is. s bár a fogorvosnál jó volt (igen, jó!), meg jó volt, hogy beültem a gyöngyházban az amigo caféba, az kicsit rontott a hangulaton, hogy gyöngyöst ma éreztem a leglepukkantabbnak. az amigo mellett ott volt gyermekkorom kedvenc könyvtára, a gyöngyösi ferences kolostorban működő városi könyvtár, s már van helyette modernebb, mégis elszomorítóan elhanyagolt volt az épület. le is fotóztam, ...
